Jungkook kótyagos fejjel ébredt fel. Kinézett az ablakon, odakint már ragyogóan sütött a nap. Nyoma sem volt az eddigi ködnek. Lustán kikelt az ágyból, majd az órájára nézett. Az óra lassan a tizenegy órát üti meg. Jungkook nagy szemekkel nézett az óra felé, nem akarta elhinni, hogy ilyen sokáig aludt. De még élesen emlékezett az álmára.

A déli reggeli elfogyasztása után, Jungkook összeszedte azt a kevéske kis cuccait, amelyek a hegymászáshoz kellenek. Kíváncsi volt arra, hogy amit álmodott, az a valóság-e, vagy sem. De ahhoz, hogy biztosra menjen, el kellett mennie a faluba. Az álma első fele, ott játszódott. Ha valóban úgy van, ahogy látta, akkor talán az a tó is letezik a hegyek közt elrejtve.

Jungkook ez után leszaladt a faluba. Csupán pár kilométert kellett sétálnia, mire megállt egy hirdetésekkel teli tábla előtt. A táblán különböző szórólapok megtalálhatóak, akik egy nagyon is felkeltette az érdeklődését. Régi papír lógott több szórólap takarása mögött. Nem volt figyelemfelkeltő, a rajta lévő szöveget alig lehetett elolvasni, és az ábrát sem volt már jobban. A régi kis papírlap egykor térkép lehet. Még most is kirajzolódik nagyjából a körvonalak, de már nem annyira pontos. Jungkook holt sápadt arccal nézte a papírdarabot. Egy teljesen más elfekvésű falut látott, és a közepén minden bizonnyal ott volt az óratorony. Jungkook hamar lekapta a térképet, és alaposan tanulmányozni kezdte. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy most nem azt a tavat keresi meg, hanem az elpusztított másik falut. Ha számításai helyesek,

***

Mikor Jungkook odaért az elpusztított faluhoz, nem az a látvány tárult szeme elé, mint amit az álmában látott. De erre nem is gondolt. Az egykori falu helyén, egy hatalmas temető áll, amit köd vesz körbe. Hatalmas ősi fák alapján és furcsa módon rövid a fű. A hely állapotából ítélve már egy jó ideje nem járt itt senki. De akkor miért ilyen rövid a fű, és rendezett az egész?

A temetőt egy magas vaskerítés veszi körbe. Hasonló az otthoni kerítésükhöz, szinte már ijesztően ugyan az. Jungkook félve nyitotta ki a hatalmas kerítést, ami nyikorogva engedte át a fiút. Jungkook félve ment előrébb. Minden egyes porcikájában érezte, hogy itt valami nem stimmel. Hideg levegő járta at a place, ellentétben a kerítés túloldalán. Jungkook lassan haladva, de biztosan ment jobban közelebb a szírokhoz. Mindössze csak fejfából álltak, néhány helyen kövekből faragtak ki egy oszlopot, és abba vésték bele az illető nevét. Ahogy haladt a szírok közt Jungkook, figyelmes lett egy kriptára. Ez messze el volt rejtve a többi szíroktól. Mamutfenyők takarásában áll, és eléggé kicsi a méret. Jungkook félve ment be. Jungkook megborzongott, és ekkor jött rá, hogy miért kell minden egyes ide ide jönnie.

A kripta homályában egy koporsó bontakozott ki, és előtte egy csokor maradványai található meg. A koporsó két oldalán egy-egy kis szobrocska áll. Két madarat ábrázol, akik kitárva szárnyaikkal az ég felé néznek. Közelebb menve a falon egy kis tábla jelent meg, rajta egy névvel és egy szimbólummal. Creval Jacob neve van rajta, egy hattyú szimbólummal.

Odakint egyre halványodott a nap fénye. Jungkook a telefonját kereste, hogy megnézze mennyi az idő, közben az ő már a fejében, hogy a kelleténél több ideig van itt a kriptában. Félt, hogy valaki rácsukná a temető kapuját, és innen nem tudna elmenni. Nem hiányozna az életéből, hogy egy temetőben töltse az éjszakát, ami teli van furcsaságokkal.

Mielőtt távozott volna még egy utolsó pillantást tett a koporsó felé, és miután megbizonyosodott róla, hogy már mindent alaposan az emlékeibe vetek, indulni készült. De ekkor észrevette, hogy nincsen egyedül: egy sötét alak mozgott a plafonon, óvatosan megközelítve felé, mintha az áldozatja lenne. Jungkook érezte, hogy hideg verejték lepi el. Óvatlanul is a koporsó felé pillantott, a magyar magyarázat után kutatva. Ekkor vette észre, hogy az egyik madár szobor eltűnt. Jungkook hirtelen a plafonra nézett és ott megtalálta a madár szobrot, aki már vészesen közel volt hozzá. Hirtelen megállt, és jobb szárnyát Jungkook felé mutatott, pontosan egy vinnyogó hangot adott ki. Lassan a felette jelenlegi kő madár szobrot köd lepte el, majd egy ember embernek a körvonalai rajzolódtak ki. Egy férfi egyenesen Jungkook szemeibe nézett, azt ravaszul elmosolyodott. Ezt a szemében már a haragról és a gyűlöletről árulkodtak. Jungkook menekülni akart volna, de hirtelen nagy hanggal az ajtó becsapódott. Jungkook egyedül maradt egy sötét kriptában a fejjel lefelé járó már ember formájú szoborral. Félve fordult vissza, de már nem találta ott a szobrot. Egy teljesen más helyen volt: az ajtó mellett, szinte már Jungkook mellett állt. Jungkook ijedtében megmozdulni sem bírt.

- DETESTATIO! -kiabálta el magát a szobor. Jungkook remegő lábakkal állt, sírás szélén volt már, erősen erős fogta a fülét, mindaddig míg hirtelen ki nem nyílt az ajtó. Azonnal elhagyta a helyet, és teljesen hazáig futott. Útközben néha hátra pillantott, hogy nem-e követi, de szerencsére nem látta, hogy utána jönne.