Jungkook álma pontosan ugyan az volt, mint legutóbb. Újra láthatta a hattyút, aki a vízen úszkál, és a legvégén újra megjelent a macskája, aki az ő nevét mondta. Jungkook riadtan kelt fel, próbálta összeszedni, gyors lélegzetvételét.

Jungkook mellett alvó fekete macska, már hajnalok hajnalán fent volt. Aggódva nézte végig, hogy Jungkook ide-oda fordulva valami rosszat álmodik, helyesen, egy-két szót mondogat. De hogy mit, nem tudta pontosan kivenni. Mikor Jungkook riadtan kelt fel, egyből odarohant hozzá. Dorombolva bújt a karjai közé, közben néha felpillantott a másik arcára. Jungkook mosolyogva nézett vissza rá, hanem rendezte a levegővételét.

Pár perc elteltével mindketten kikeltek az ágyból. Jungkook a fürdő felé vette az irányt, ahogyan a macskája is, csak ő az ajtóban leült, és türelmesen várta a gazdiját. Tíz perc elteltével Jungkook vizes hajjal és köré csavart törülközővel jött ki. Nem zavartatta magát, ezért egyedül van a házban, és a Nammal is azt beszélték meg, hogy majd a következő nap találkoznak. Most még bele sem gondolt (és nem is vette észre), hogy a macskája milyen pillantásokkal illetti meg. Visszakellett fognia magát, hogy a nagy semmitől ne álljon neki dorombolni. Jungkookot követte, és egy percig sem vette le róla a szemét. A legjobban akkor kell magát kontrollálni, mikor Jungkook nekiállt felöltözni.

Utána már együtt mentek ki a konyhába, ahol szokás szerint megreggeliztek. Reggelijük elfogyasztása után Jungkook összeszedte egy kis táskába a cuccait, majd felöltözött és elhagyta a házat. De a kiléphetett volna a nyitott ajtón, csak annyit vett észre, hogy valami fekete csík kiszalad a házból, és az ajtó túloldalán viselkedik a kéziféket. Jungkook nem tehetett mást, mint elmosolyodott rajta.

-Szóval te is jönni szeretnél.? -mondta kedvencének, majd együtt elindultak a hegyek felé.

Még reggel Jungkook beszélt a szüleivel, hogy történt-e valami változás nővérével, de szomorúan hallotta immár anyukájától, hogy nem. Ezért már nyugodtabb szívvel megy az otthonról, és akár tölti az alagútban az éjszakáját. Mindenképpen meg kell nézni az alagút túloldalát.

Egész úton követte a macskája, aki néha előre szaladt, majd megált szaglászni, vagy játszott a növényekkel. Néha egy kis kavicsot pofozgatott. Mikor nem arra ment az útjuk, mint amerre a macskája előre szaladt, szólt neki, aki egyből eléje futott, s így mentek előre. Olyan kilenc óra magasságában érhették el az alagút bejáratot. A fekete macska könnyedén bejutott, míg Jungkooknak újra meg kellett küzdenie a növényekkel.

Az alagút belsejében már nem volt annyira merész és aktív a macska, mint az idefele vezető úton. Szorosan Jungkook lába mellett ment. Egy idő után leült és nekiállt hangosan nyávogni. Jungkook félve fordult felé, de megkönnyebbülésére nincsen semmi baja. A macskája addig nyávogott neki, míg fel nem vette az ölébe, és úgy indultak el.

Múltkorihoz hasonlóan nem sokáig gyalogolhattak, mikor Jungkook észrevette az alagút végét. Már messziről tudni látni, hogy az erős napsugarak bevilágítják az alagút bejáratát.

Miután kiértek az alagútból, Jungkook megnézte az óráját. Kilenc óra körül lépett be az alagútba, és csak fél óra alatt kiért. Nem értette, hogy ez hogy lehetséges. Igaz most nem törődött az ábrákkal, de akkor sem órákon keresztül gyalogolt, mint Nammal.

Az alagútból kiérve fura látvány tárult elé. A fák mint egytől egyig rózsaszínűek voltak, és csak elvétve lehetett látni más szintet. De azok sem zöld színűek voltak, mint aminek lennie kell. Kék különböző színeiben fordult elő. Ha közelebb mentél hozzá, akkor halványan látod, hogy világítanak.

A lába alatt a fű sem volt zöld színű. Aranylóan sárga színű volt, ami egy kicsikét mégis hasonlítható a valósághoz, de ha meglátod, nem ez jut róla az eszedbe. Olyan érzés fogna el akkor, mintha dicsőséget, magabiztosságot és veszélyt sugall. A levegőben halk madárénekeket lehet hallani, de ahhoz nagyon jó fülednek kell lennie.

Jungkook nagy szemekkel, de óvatosan és félve lépet egyet előbbre. Várta, hogy valamilyen változás történjen, de semmi nem volt. Majd még egyet előbbre ment, és akkor is ugyan úgy megállt. Érezte a zsigereiben, hogy itt egy betolakodó, akit bármelyik percben megölheti. De mégis van valami itt, ami annyira húzza a szívét, csak ezt még ő nem tudja.

A fekete macska ugyan úgy ott maradt az alagút bejáratánál. Nem tud arra az aranylóan csillogó fűre lépni, mint Jungkook. Jungkook is később vette észre, hogy a macskája nem követi. Próbálta hívni, és válasz is érkezett rá, de rendíthetetlenül ott maradt a helyén. Jungkook nagyot sóhajtva indult vissza, és vette ölbe a macskáját, aki hálája jelélül nekiállt dorombolni.

Jungkook a fekete macskájával a kéz lassan, de biztosan haladt jobban előbbrébb. Az alagútból kiérve volt egy kis füves rész, majd jobban sűrűbben nőttek a fák. Eleinte még alacsonyak voltak, de az idő haladtával nagyobbak és magasabbak lettek. Már rémísztő magasságig nyúltak az égre. Ezzel párhuzamosan minél nagyobbak lettek a fák annál ritkább volt a növényzet. De valahol furcsa módon mégis nagyon sűrű lett, mindaddig míg egy éles vonallal elválasztva újra ritka növényzet jött. Jungkook szemöldököt ráncolva vette észre, hogy egy állattal sem találkozott. Pedig ebben a hatalmas nagy erdőben biztos, kell hogy éljenek.

Az erdőben csak úgy hemzsegnek az állatok. De ezek az állatok olyan jól álcázzák magukat a növényekhez, hogyha nem mozdulnak, senki sem veszi őket észre. Akik pedig nem tudnak így elrejtőzni, a számukra közeli kis odúba, vagy barlangban, vagy saját maguk ásta üregekbe lapulnak meg. Ami nagy furcsaság az itt élőkben, hogy senki sem vadászik a másikra. Nem tudni, hogyan táplálkoznak, de abban biztosak lehetünk, más nem eszik meg.

Jungkook mindaddig ment, míg egyre sűrűbben nem nőttek a növények, szinte már alig tudtak menni. De nem adta fel. Töretlenül haladt előbbrébb, kéz a macskájával, aki minden iránnyba figyelmesen forgatta a fejét. A sűrű növényzeten túljutva Jungkook végre megpillantotta, azt ami már az álmaiban is szerepel. A hegyek közt megbújva, a sűrű növényzet által blokkolt tavat, ami közepesen egy kis szigeten található, rajta káprázatosan szép kéken virágzó fával.

A tóban ugyan úgy úszott a hattyú, akinek a fején egy kis gyémánt fejdísz volt. Jungkook jöttére felé fordította a fejét. Lélektelen szemekkel nézett Jungkook felé. De Jungkook érezte, hogy nem őt nézi, hanem a kezében lévő fekete macskáját, aki meredten nézte a hattyút.