Jungkook és Nam elindultak a hegyek felé. Namnak fogalma sem volt róla, hogy jó irányba mennek, bízott az ösztöneiben. Jungkook némán követte az előtte haladó barátját. Ő még sosem járt itt, vakon megbízott, hogy Nam tudja merre mennek. Szerencséjükre ott lyukadtak ki, ahol Nam elképzelte. Egy barlang bejárata előtt voltak, amit nagyrészben a növényzet eltakart. De ha valaki figyelmesen végig nézi, akkor megtalálja. Jungkook és Nam egyszere indultak el. Mindketten félretolták a lágyszárú növényeket, és végre bejutottak a barlangba. Mindketten felkapcsolták a zseblámpáikat, és csodálkozva néztek körbe.

A falakon felrajzolt minták bontakoztak ki. Agancsos farkas, páva farokkal végződő pumaféleség, szárnyas oroszlán, háromfarkú szarvas, bikafejű kígyó és még hasonló hasonlo sok furcsa állatok rajzolódtak ki. Ahogyan egyre beljebb mentek annál sűrűbb lett a rajzok sokasága. Végül annyira egymás hegyén hátán voltak, hogy már nem lehet kivenni az alakokat. A barlang végtelenekít. Örökösen csak egy irányba lehet menni. Már vagy négy órája mennek csak előre. Akkor fordulnak jobbra vagy balra, mikor az alagút is ara kanyarog.

-Ez nem is egy barlang! -döbbent meg Jungkook négy óra elteltével. Igaz még sosem járt barlangban, de azt tudta, hogy nem ennyire simára vannak csiszolva a kövek. Az idő vasfoga sem látszik meg rajta.

-Erre én is rájöttem. Nem hittem volna, hogy egy alagutat mondanak a szüleim. -próbálta menteni a menthetőt, de lebukott.

-Vagyis, a szüleid nem ezt mondták, és csak random egy helyre kikötöttünk? -allt meg Jungkook és nézett barátja szemeibe.

-Valahogy, úgy. -mondta kínosan Nam, mire Jungkook felnevetett.

-Sebaj. Majd legközelebb elmegyünk oda. De őszintén megvallva ez sokkal érdekesebb és jobb, mint az a barlang. -mondta őszintén Jungkook annak mindent, hogy sosem látta a barlangot. Az, hogy ebben az alagút falaira olyan lények vannak felrajzolva, amit olvasott a vastag régi könyvében, nem tudott nem izgatott lenni.

-Szerintem ideje lesz visszamenünk. Már délután két óra is elmúlt. -mondta Nam egy kis idő után. Jungkook bólintott egyet, és alaposan körbenézett, hogy emlékezzen erre a helyre. Valami vonzotta, hogy menjen előbbre, de úgy látszik, hogy ennek az az alagútnak sosincsen vége.

Mire sikeresen kiértek az alagútból, a nap már ment lefelé. Narancssárga és piros színek keveredtek az égen, majd őket felváltotta a szürke égbolt. Nam és Jungkook egymásra néztek, majd elindultak hazafelé, amilyen gyorsan csak tudtak. Mire hazaért Jungkook, addigra lement a nap. Már mindenhol égtek a lámpák, kivéve egy házba, ahova Jungkook éppen benyitott.

Levette sáros cuccait, majd a mosógéphez ment, hogy kimossa a felgyülemlett ruháit. Miközben ment a mosógép addig gyorsan megfürdött, megvacsorázott, és a macskájának is adott enni. A fekete cicája a lába tiszta sár volt, valamint a farka is. Jungkook szemöldökét ráncolta, hogy lehet, hogy a fekete jószágja sáros, mikor világosan emlékezett rá, hogy mikor elment a kanapén ült, és ő nézte ahogyan elment. Az ablakok zárva voltak, és a macska segítségével az ajtót sem tudja kinyitni. Nem gondolkodott tovább ezen, hanem gyorsan megfürdette, amit eléggé jól tűrt. Másik furcsaság vele kapcsolatban nem ugrott ki a kádból mikor víz érte, és nem menekült el, mikor gyengén hajszárítóval szárította meg a bundáját. Legnagyobb tudomása szerint, a macskák utálják a vizet, de a cicája ennek egy csepp jelét sem mutatta.

Amint végzett a macskája fürdetésével bement a szobájába és elővette a régi könyvét. Még olvasás közben felfedezte, hogy több térkép és ábra van benne, de sosem törődött vele annyira. Eközben mellette a párnán már aludt a macskája, aki közben néha nyamogott egyet. Jungkook jót derült a macskája alvási pozícióján, és tovább folytatja a képek alapos tanulmányozását.

Éjfélig tanulmányozta őket, olyan annyira, hogy már a saját emlékezetéből képes volt ugyan olyan pontosággal lerajzolni. Jungkook álmosan hajtotta le a fejét a párnájára. Magához ölelte az alvó macskát, aki erre felkelt. Dorombolva bújt oda hozzá, és újra elaludt Jungkook karjai közt.