Amikor Jungkook és Namjoon visszaértek, a ház előtt mindig mindig ott állt az orvos autója. Nam kérdő pillantásokkal illette meg Kookot, aki a maradék pár méter futva tette meg. Andor üveges szemmel, halálsápadt arccal nyitotta ki az ajtót.

-Mi történt? -tért rá egyből a lényegre Jungkook.

-Elvira kómába esett. Most egy mentősökre várunk, hogy bevigyék a kórházba.

-Anya jól van? -kérdezte meg Jungkook félve. Anyukája nagyon félti a családját, így most el sem tudja képzelni, hogy min mehet át.

-Bent van Elvirával és az orvossal együtt. Egyelőre nem tehetünk mást, minthogy türelmesen várunk. -válaszolta neki az apukája megtört hangon.

-Rendbe köd jönni? -tette fel a következő kérdés Jungkook, ami a jelen lényege nem volt valami jó ötlet.

-Még nem tudom. -motyogta Andor egy erőletett mosollyal az arcán, és inkább visszament a házba. -Megnézem, hátha tudok valamiben segíteni.

Nam és Jungkook egymásra néztek, és síri csend telepedet le közéjük, amelyet Nam tört meg.

-Nagyon sajnálom ... -kezdett volna bele, de Jungkook csak leintette.

Nemsokára a távolban megjelent a mentőautó. Az orvos ekkor kilépett a házból és pár szót váltott egymással. Néhány perccel utána megjelent még két másik mentő, akik egy hordágy segítségével kivitték Elvirát a házból. Jungkook épphogy egy pillantást tudott vetni a nővére felé, egyből összeszorult a torka. De nem Jungkooknak történt ez, hanem Namjoonak is. Bár nem ismeri Jungkook nővérét, de szíve mélyen együtt érez a családdal.

Veszta kisírt szemekkel követte a mentősöket, és mielőtt beszált volna az autóba kétségbeesett pillantást vetett Jungkookék felé. Ekkor Andor Jungkookhoz ment.

-Nem szeretném, hogy most egyedül lennél itthon. -kezdet bele Andor, mire Jungkook félbeszakította.

-Nem lesz semmi bajom, apa. Jól megleszek. -mondta Jungkook.

-Majd telefonálok a kórházból. Nem tudom, hogy mennyi időre leszünk/lehetünk ott...

-Menj csak apa! -szakította félbe Jungkook. -Minden a legnagyobb rendben lesz. -biztatta egy kicsikét, bár ez nem hangzott valami lelkesítőnek.

Andor könnybe áztatott szemekkel végig nézett a fián, majd utána a barátjára is. Aztán ő is beszállt a mentőautóba. Jungkook és Nam csendben figyelték, hogyan távolodik el tőlük a mentőautó.

Átcserélték a sáros ruháikat, aztán a kanapéra leülve vártak. Hatalmas csend telepedett le közéjük, várva az első telefoncsöngetés, mely az első kórházi híreket közölték. Amire megszólalt a telefon, addigra éjfélt ütött az óra. Jungkook felpattant a kanapéról, majd felvette a csörgő telefont.

-Értem. Hogy van anya? -kérdezte meg Jungkook egy kis idő után.

-Ne aggódj. Minden a legnagyobb rendben van itthon. -válaszolta Jungkook pár másodperc elteltével. -Rendben. Holnap is telefonáljatok. -mondta Jungkook majd elköszönt apukájától, és letette a telefont.

-Elvira megfigyelés alatt van a kórházban. Az orvosok sem tudják pontosan, hogy miért ájult el. Jelenleg kómában van. Azt mondják, hogy fel fog épülni, csak idő kérdése. -mondta Namnak. Bár Nam nem a család része, mégis szívén viselte a történteket.

-Szerintem ideje lassan nyugovóra térnünk. -vette fel egy kis idő után Nam.

-Igazad van. Bár nem hinném, hogy most sikerülne aludnom.

-Azért majd próbáld meg. Holnap sokkal rosszabban fogod érezni magadat.

-Hmm, okés. Gyere, gyorsan megcsinálom az ágyadat, meg megmutatom a szobámat. -mondta neki Jungkook, majd az egyetlen egy vendégszoba felé vették az irányt.

Egymásnak jó éjszakát kívántak, és mindketten végre nyugovóra tértek. Jungkook még lefekvés előtt ölbe vette a kis fekete cicáját, aki dorombolással jutalmazta, hogy most már rá is figyel. Sajnálatára nem tartott olyan sokáig a kényeztetése, mert Jungkook elaludt. Könnyeden ugrott le az ágyról, s a titokzatos völgy felé indult.