Kellemes idő van, itt ülök kint a kertben és nézem a naplementét. Soha nem voltam még ennyire boldog, mert most az vagyok, boldog.

-Anya... anya.... - hallom meg a kicsikém csilingelő hangját és sűrű tarpolások közepette jön kifelé a házból, szalad apró kis lábaival hozzám és egy hatalmas ölelésben részesít. Leül  mellém, úgy nézzük a cseresznyevirágok hullását.

-Olyan szép ez anya, ahogy hullik ez a sok rózsaszín virág és mindent beborít. Igaz, hogy apával is egy ilyen fa alatt találkoztál?

-Igen kincsem, de ezt már nem egyszer elmeséltem neked.

-Nem baj! Meséld el mégegyszer, kérleeek... gyönyörű mosollyal nézett rám és megölelte a hasamat.

-Jó legyen. De akkor ne szólj közbe.

-Rendben. -elhelyezkedett és már el is kezdtem a mesélést.

3 évvel korábban.

A szüleim temetéséről tartunk éppen hazafelé legjobb barátommal, ő tartja bennem a lelket nehogy összeroppanjak. Ahogy beérünk a városba csak az elsuhanó épületeket látom és az éjszakai fényeket. Megállunk egy kis cukrászda előtt és Taehyung felém fordul majd így szól.

-Gyere Jimin…, menjünk, együnk egy kis sütit az segít majd egy kicsit és utána ha akarod elmehetünk sétálni.

Én csak bologati tudok és szó nélkül szállok ki a kocsiból. Érzem mindenki engem néz, de most még ez sem érdekel. Beültünk a kávézóba és rendelt barátom 2 kávét és két egyforma sütit. Ahogy kihozták a rendelést elkezdtem émelyegni és a fejem is megfájdult. A kávé mellet döntöttem, most nem tudok enni.

-Héé Jimin nem eszed a sütit? -kérdezi a velem szemben ülő. Csak fejrázással válaszolok és nagyon kortyolok a kávémból.

-De enned kell, 2 napja alig eszel valamit csak folyton a kávét iszod, ez nem lesz jó így. mondja barátom mérgesen.

- Most csak ez esik jól, értsd meg kérlek. Ha kell a sütim nyugodtan megeheted. -válaszolom neki és közben vállat vonok.

-Tudod  mit, becsomagoltatjuk és hazavisszük.

Csak bólogatni tudtam neki.

Amit megette a sütit és a kávét is elfogyasztottuk felálltunk és elindultunk kifele a parkba. Olyan csodaszép ilyenkor, a cseresznyefák virágoznak és a kellemesen langyos szél simogatja arcomat.

-Tae, had legyek kicsit egyedül jó? Nem megyek el sehova. - fordulok barátomhoz és nézek rá kérlelően.

-Jó, rendben, leülök ide a padra.. - mutat az ülőalkalmatosságra. Bólintok és már indulok is a park közepén lévő mező felé, hogy leüljek a fűbe, amit a virágszirmok tarkítanak most. Felnézek az ég felé, már kezd esteledni ezért már látható néhány csillag az égen. Hirtelen egy hullócsillagok veszek észre, gyorsan behunyom a szemem és kívánok.

 ~

-Anya mi volt a kívánságod? -kérdezi gyönyörű mosollyal az arcán kislányom. A hajába simítok és megpuszilom.

 -A kívánság, ha elmondod, nem fog teljesülni, ugye tudod?! -csak serényen bólogat.

-Na, mondd el, kérlek....

- Jóó, az volt, hogy Boldog szeretnék lenni az életbe és találjon rám a szerelem.

- Juj de jó és ha én is ilyet kívánok a csillagtól teljesülni fog?

- Háát, ha nem mondod el senkinek akkor igen... na de folytatom a mesélést. Hol is tartottam? Ááá megvan ...

~

Szóval leültem a fűbe és csak a csillagokat bámultam. Hirtelen egy morgás félét hallotam az egyik bokrosabb rész felől. Felpattantam és odamentem megnézni, de ahogy közeledtem a bokor csoporthoz egy vöröses szempárt pillantottam meg. Teljesen megdermedtem a félelemtől még kiáltani sem tudtam csak a vőröslő szempárba bámultam, ami annyira magával ragadt engem abban a pillantban. Hirtelen barátom hangjára leszek figyelmes 1 percre fordulok csak el, hogy válaszoljak neki, de mire vissza néztem már nem volt ott az a lény. Mi lehetett ez? kérdeztem magamtól.

-Taetae nem láttál semmi különöset? Kérdezem tőle és sietve mentem felé.

-Mit kellet volna látnom Jimin? Nincs itt semmi... -válaszolja barátom

-Figyelj, lehet fáradt vagy és csak az elméd játszik veled. Menjünk haza, pihenned kell és enni valamit.  - A vállamra tette a kezét és elindultunk kifelé a parkból. Amint hazaértünk gyorsan lefürödtem és ágyba bújtam, az agyam viszont csak azon a vörös szempáron katogott, végül szüleim közös fényképét szorongatva aludtam el...