Jungkook szemszöge.

Másnap reggel a nap első sugarai kúsztak be a szempilláim álla. Lassan oldalra fordulok, hogy szerelem átölelhessem, de csak a hűlt helyet találtam. Gyorsan felpattantam fekhelyemről és elkezdtem szólongatni de semmi. A pánik kezdett úrrá lenni rajta, hogy csak álom volt, de ekkor halk nevetéseket hallok meg lentről. Gyorsan felöltöztem és elindultam a konyha felé. Végig sietek a folyosón, közben meg csapja orromat valami finom illat. Enyhe csokis-vanília aroma egy kis narancs illattal keveredve. Lesietek a lépcsőn és a konyha ajtóba nyugszom meg. Ott áll kedvesen a pultnál és a kislányunkat kínálja mindenféle finomsággal. Amitől összefut nekem is a nyál a számba. 
-Jaj Mami Jk bácsinak is vigyünk fel! - hangzik el Jia szájából. 
-Ő nem Jk bácsi hanem… - nem tudta befejezni mert közbe szóltam. 
-Kip-kop jó reggel gyönyörűim. - evvel Odamegyek szerelmemhez és a nyakára puszilok. Az illata meg mindig akkora hatással van rám, hogy a gatyámba megint problémák akadtak. 
-Kookie kérlek...ne a gyerek előtt.! - szólít fel Jimin. 
-Miért ne? Hisz szeretlek és a lányunkat is.- Ekkor hamar felkaptam és elkezdtem pörögni vele. A boldogság járja át a szívemet ha hallom a nevetését és látom a gyönyörű mosolyát. Annyira szeretem istenem! Köszönöm, hogy visszaadtad nekem őt, és a lányomat. Gondolat menetemből Jimin csapkodó keze ránt vissza amit a vállamon érzek. 
-Jungkookh tegyél már le… Kérlek teljesen elszédülök. - mondja nevetve. 
-Jó rendben. De csak akkor ha adsz egy csókot nekem.- És már hajolnék ajkaiért amikor hirtelen erős kezeim közül kitör és elszalad a mosdó felé. Oda sietek Jiahoz és leveszem a pultról, majd az egyik szobalánynak szólok aki éppen belépést a konyhába.
-Vigyázz rá! Mindjárt jövök. - ezzel elsiettem Jimin után.
-Kicsim mi a baj? - rontok be a fürdőbe, és a kövön találom meg a wc csészét ölelgette. 
-Mi a baj? Ennyire megpörgettelek volna, hogy felfordult a gyomrod? - Guggolok mögé és a hátát simogatom így segítek neki. Ahogy végzet lehúzta a produkcióját, és a kézmosóhoz ment arcot, majd fogat mosni. 
-Elrontottad a gyomrod életem? - állok mögé és a derekára vezetem a kezem. De ekkor egy különös érzés fog el. 
-Életem furcsa vagy te nekem! Talán még beteg vagy? A szagod egyre erősebb, és enyhe eper illat is társul hozzá. Kivel voltál miután felkeltél ? - a düh és féltékenység önt el hirtelen. 
-Kook nem voltam senkivel. Nem is mentem el sehova Jia keltett, hogy éhes. - fordul felém csípőre tett kézzel. 
-Jól van. Ne haragudj kérlek! - ölelem meg ismét és megint ez a szag. De most intenzívebb. Kicsit elhúzódok tőle, majd kérdően nézek a szemeibe. 
-Szívem mi az? - Néz rám hatalmas szemekkel, és arcomra simít. Majd ismét megölelem és ugyan az. 
-Kook mi a baj? Kezdesz megijeszteni. - jelenti ki Jimin. Lassan elkezdem szaglászni minden porcikáját. És ahogy lefelé haladok egyre erősebb az eper illat, és a hasánál összpontosul. Jézusom csak nem?? Úristen csak add, hogy az legyen amire gondolok. 
-Jimin… kicsim… mikor volt utoljára lázad? - teszem fel neki a kérdésem. 
-Mi? Lázam? Hogy érted? Természetesen amikor először együtt voltunk azóta nem volt. De miért kérdezel ilyeneket?! Kezdek megijeszteni tőled. 
-Szólok anyának mindjárt jövök. - Ezzel kiviharzottam a helységből. Hatalmas lépésekkel szelem a folyosót majd benyitok anyám szobájába. 
-Anya gyere egy kicsit valami furcsa dolog történik Jiminvel! - hirtelen rám vezeti tekintetét, és leteszi a könyvet.
-Micsoda? Jimin itt van? Jól van? - teszi fel nekem kérdéseit.
-Igen itt van, de majd később elmagyarázom. Csak siessünk.
-Jó menjünk!- ezzel felállt a fotelból majd elindultunk a mosdó felé. Ahogy odaértünk kedvesen a kád szélén ült és csak maga elé bámult. 
-Anya menj közelebb Jiminhez. Nézd meg jól légyszives! 
-Jó napot Mrs Jeon!
-Jól van drágám. Adj egy percet. - tette amit kértem de előtte egy lépéssel megállt és a döbbenet kiült az arcára. 
-Kook te is érzed? Enyhe eper illat van. Mikor voltatok utoljára együtt? - teszi fel a kérdését. 
-Mint ha nem tudnád kétszer voltunk úgy együtt az egyik tegnap éjszaka történt.-fejtem ki a válaszom neki. 
-Értem! - fordul felém anyám és a vállamra helyezi a kezét. 
-Drágáim annyira boldog vagyok. - fordul hirtelen kedvesemhez, majd vissza hozzám. 
-Mi az mond már? 
-Tudod ez volt velem is… amikor veled lettem.... terhes. 
-Mi? Most komolyan csak tegnap voltunk együtt újra és… ilyen gyorsan? - Majd anya mosolyogva fordult hozzám és szeme bepárásodtak.
-Gratulálok drágám apa lesz! - majd Jiminhez is odafordult és megölelte. Mindketten  lesokkolt a hír amit anya közölt velünk. Majd hirtelen a boldogság vetette át a helyét. Jézusom apa leszek! Most majd mindent bepótolhatok ami elmaradt a lányom születésénél. Odaléptem szerelmemhez és gyengéden megöleltem. 
-Szeretlek! - csak ezt tudtam kinyögni. A világ legboldogabb emberévé tett. Ennél több már nem kellhet. 
-Én is nagyon szeretlek Jungkook. 
-Jól van gyertek üljünk le a nappaliba elmesélek mindent. Emma fent van már? - teszi fel kérdését felénk. 
-Anya valamit el kell mondjunk. Emma nem Emma hanem Jia, Jeon Jia a lányunk.-hirtelen a szája elé kapta a kezét és csak szánkáztak az arcán lefelé az öröm könnyei. 
-Mi? - hangja remeg a meghatódottságtól. 
-Igen jól hallottad Emma vagyis Jia a mi lányunk!- A sok boldogság és könny után mi lesz még ma reggel, vagy ez csak a vihar előtti csend?