Itt ülök és csak a kezemben lévő üvegeket vizsgálom majd a hasamra simitok. - Sajnalom kicsi, de én így nem tudok élni! Ekkor eltörtem a fiola száját és remegő kézzel emeltem a számhoz. - Szeretlek Jungkook! Motyogom magam elé, de hirtelen kivágódik az ajtó és egy gyorsan mozdulattal kikapja valaki a kezemből a kis üvegcsét. 

-Jimin… - hallom meg nevem majd lassan rávezetem tekintetem. 

- Menj ki!- ordítom felé a szavakat. 

- Nem…-ekkor a vállamba mar és úgy kezd rázogatni. - Meg kell hallgass! - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. Lassan felsegít a hideg kőről és vissza kísér az ágyamhoz. 

-Jin kérlek menj ki! - kéri meg barátomat Hobi. Csak bólogatva teszi amit kért tőle az alfa. Miután az ajtó bezárult Hobi egy széket húz az ágyam mellé és helyet foglal rajta. 

-Hallgass végig. Tudom, hogy nehéz, de muszáj, így meg fogsz érteni mindent. - csak pislogok rá, hogy megértettem. 

-Szóval a családom nagyon tekintélyes mint tudod, de nekünk is vannak piszkos kis titkaink, mármint a szüleimnek. Tudod nem csak én vagyok az egyedüli örökös van egy öcsém, akit már nagyon régóta keresek és most megtaláltam. A szüleim, pontosabban az apám elvitte amikor kicsi volt, odaadta valakinek őt, mert azt mondta, hogy a fajunk szégyenfoltja. Tudod,  a falkákban vannak az alfák, béták és omegák. Ők a legritkábbak, főleg a fiú omegák és az öcsém pont egy ilyen személy. 

-Mit akarsz ezzel mondani? - teszem fel neki a kérdésem. 

-Jimin te omega vagy és fiú… és… inkább megmutatom. - ezzel lehajtotta a fejét az ágyra és egy furcsa formájú anyajegyet mutatott a tarkóján. Azonnal a nyakamhoz kaptam, mert akkor esett le, hogy nekem is egy ilyen van pont ott. 

-Jimin te vagy az öcsém!!! - erre a kijelentésére levert a víz és egy nagyobb rosszullét kapott el. 

-Nyugodj meg! - hangzik el a melletem ülő szájából. 

- A baba… 

-Chim, nyugi a baba jól van ne izgulj. Jungkook örülni fog neki!-mosolygott rám. 

-Miiii?? Jungkook hogy jön ide? A te babád, mert megerőszakoltál. - sírom el magam a tényen, ami megváltoztathatatlan. 

-NEM, öcsi, Jungkook gyermekét várod. - Az öröm járta át a szívemet amint meghallom, hogy a szerelmünk gyümölcse növekszik bennem. Annyi kérdésem lenne, de egyszerűen csak a kicsikémre tudok gondolni. Nagy nehezen összeszedtem magam és felé fordultam. 

-Hobi! Mesélj a falkáról kérlek. 

-Ezt majd később most pihenj rendbe? - csak megadóan felnéztem és lefeküdtem. 

Bátyám vigyázott rám míg el nem aludtam. 

8 hónappal később. 

Lassan eljött a szülés időpontja és mindenki nagyon feszült a baba érkezése miatt. Csak én vagyok nyugodt, mármint ezt mutatom mindenkinek, de legbelül ordítok a félelemtől, nyakamon a jelölés egyre elviselhetetlenebb fájdalommal éget és a belső omegám minden nap Kookért kiált. Hobi minden elmesélt nekem a falkáról és, hogy én milyen különleges is vagyok. A bennem lezajló folyamatokat is elmondta, bár ezeket csak könyvbe olvasta, de így már számomra minden érthető.  Éppen a kedvenc pihenő helyem felé tartok, ami egy tisztás és van a közepén egy hatalmas cseresznye fa, órákat tudok itt üldögélni a gondolataimba merülve. Hirtelen egy éles fájdalom nyilal a derekamba és iszonytosan fáj odalent. Amikor a hasamhoz kapok érzem a kicsit de nem mozog és a fájdalom egyre nagyobb és nagyobb . Teljesen bepánikolok majd nagy neheze vissza indulok az otthonom felé. Kb 30 percre lehettem az otthonomtól de még mindig nem értem haza, amint észbekapok már nem is ismerős a terület ahol éppen vagyok. Nem tudok tovább menni így leülök egy kidőlt fára és koncentrálok, ahogy Jin magyarázta, figyeltem a légzésemre, próbáltam nyugodt maradni, de nem jött össze. Jött egy nagyobb fájás eés muszáj voltam felkiáltani tőle, erre egy gyors farkasüvöltés jött válasz gyanánt. Teljesen magamon kívül vagyok annyi érzés tör rám, hirtelen a nyakam elkezdett lüktetni és éreztem a belső omegámat, hogy kezdi feladni a reményt. Ekkor hirtelen egy ismerős de rettenetes hangot hallottam meg. 

-Jimin??? -Hátra pillantok és alig hittem a szememnek. 

-Jungkook…? - Aaa fájdalomtól hangosan felorditok majd lerogytam a földre. 

-Kicsim mi a baj? - Rohan ide hozzám, de amikor meglátja a hasam megtorpan a sokktól. A kezem nyújtom felé és látom a haragot a tekintetében majd vörösre változnak lélektükrei. 

-Kookh segíts! - nyöszörgöm neki, de meg sem moccan... a fájdalomtól megint felkiáltok és kisvártatva Jin hangját is meghallom, drága bátyám társaságában. 

-Hobiii... -csak ezt az egy nevet tudtam kinyögni és pár perc múlva meg is talált minket. Jin leguggolt mellém és hasamat kezdi vizsgálni. 

-Kérlek segíts nagyon fáj… 

-Ne izgulj minden rendben lesz Chim. Hobi gyere segíts kérlek, haza kell vinni, megindult a szülés. Tekintetemmel bátyámat keresem és amit látok lesokkol nekiment Jungkooknak, a nyakát szorongatja. 

-Baszki gyere már!!! HOBI… - Szól rá eréjesebben az alfára, aki erre felénk kapta a tekintetét majd elengedte ellenfele nyakát. 

-Gyere öcskös, segítek Jin siess már… 

-Itt vagyok, Jimin tarts ki mindjárt túl leszel rajta és a kezedbe foghatod a kislányod.