Ahogy magamra hagyott ebben a kínzókamrának beállított helyiségbe a gyomrom forgolódni kezdett a falon lógó állatfejektől, hirtelen elhagyott minden erőm és összerogytam. Nem tudom meddig lehettem kiütve, de most ahogy érzem egy melegebb helységben vagyok és be vagyok takarva? Lassan nyitogatni kezdem a szemeimet és csak egy enyhe zöld falakkal körbevett szobában találom magam. Próbálom a kezemet emelni, de a fájdalom csak úgy végig cikázik minden tagomon. Odakapom tekintettem a kezemre és akkor látom, hogy egy infúzió van bekötve. Felemelem a másik kezem és a fejemhez nyúlok vele, mert nagyon sajog, biztos az ütéstől amit kaptam mielőtt idehoztak volna azok a szemetek. Lassan nyílik az ajtó, én megpróbálok alvást színlelni kisebb-nagyobb sikerrel, mire egy kedves meleg hangot meg nem hallok. 

-Szia, Kim Seokjin vagyok, de szólíthatsz nyugodtan Jin-nek.  Én vagyok itt az orvos... amúgy hogy hívnak, hogy érzed magad? fáj valamid? -Szegezi nekem a kérdéssort.

-Park Jimin vagyok és hogy kerültem ide?... Hát a fájdalom ... az van,  iszonyatosan fáj a fejem és a gyomrom kavarog.-Válaszolok Jin felé tekintve. 

-Azt nem csodálom,  amekkora ütést kaptál azoktól a marháktól, de nyugodj meg, ide nem jöhetnek be. Ne aggódj...-Csak bólogatni tudok neki, de azt is csak óvatosan. 

-Jin igaz? Ki hozott ide? 

-Én voltam! Amikor kiment Hobi a szobából a folyosón találkoztunk és ő kért meg, hogy nézzek rád. Amikor benyitottam a dolgozószobába te a földön feküdtél, gyorsan felkaptalak és ide hoztalak, elláttam a sebeidet is. 

-Ömm lehet egy kérdésem? 

-Persze több is.. -Válaszol mosolyogva nekem.

-Az a Hobi fazon miért utálja a Jeon falkát? -teszem fe félve  a kérdésem neki.

-Hát erre sajnos nem válaszolhatok ...ne haragudj, nincs rá felhatalmazásom. Majd ha ő el akarja mondani hidd el mesél majd róla. De most pihenj! Csak bólogattam és azzal le is feküdtem az ágyba. Próbáltam aludni, de folyton szörnyűbbnél szörnyűbb képek ugrottak be... Az éjszaka közepén riadtam fel és teljesen le voltam izzadva, a légzésemet igyekeztem normalizálni mire kinyílt az ajtó és valaki belépett rajta. A szívem a torkomba dobogott az félelmtől ahogy megfordult és rápillantottam, tudtam itt a vég, most meg fog ölni. Vörös szemei csak úgy végig pásztázták felső testem amit nem takart a melegséget nyújtó anyag , majd közelebb lépett hozzám. A testem remegett és magamba Jungkookért kiabáltam,  ami teljesen felesleges ebben az esetben, hisz azt sem tudom hallja e vagy sem. Oda lép az ágyam mellé és közel hajol hozzám. A tekintetével derití fel testem és megnyalja a szája szélét, megpróbáltam összeszedni  minden bátorságomat és hangot adni kérésemnek ami sikerült is.

-M..mit akarsz Hobi?- Teszem fel neki a kérdést félve. De nem válaszol csak továbbra is bámul ami irtó zavaró. Majd egy nagy levegőt véve szóra nyitja a száját. 

-Most az enyém leszel...-Erre a kijelentésére a félelem kiült az arcomra, ő meg felmászott az ágyra majd a csipőmre ül. A kezeimet lefogta a fejem mellé és így lihegett az arcomba... 

-Nehm bíhrom... -Ezzel nekem esett és erőszakosan csókolgatni kezdte a nyakam és mart bele a számba, amitől egy fájdalmasat kiáltottam fel... Kezdett elhomályosulni minden, a fülem sípolt, a gyomrom forgott az undortól majd teljesen elnyelt a sötétség.  Arra keltem, hogy mindenem sajog és a gyomrom ki akarja adni a tartalmát, hirtelen ültem fel az ágyon, de kár volt, a fájdalom csak úgy szétáradt a testemben. Jin termett ott mellettem és segített visszafeküdni az ágyba. 

-Ne mozogj!-Jelenti ki nekem aggódva.

-Mi... mi történt nem ...nem emlékszek semmire.-Kezdtem kétségbe esni és könnyek gyűltek a szemembe.

-Sajnálom Jimin, de nem mehetsz el innen soha többé! 

-De..de most miért mondod ezt? -kérdezem félelmemben.

-Tegnap mit csinált veled Hobi? 

-Nem nem tudom, azt hiszem elájultam.Te esetleg tudod?

-Figyelj, tegnap este itt hagytam egy fontos papírt és vissza kellet jöjjek érte, amikor ideértem a falka vezér jött ki innen és a nadrágját igaztatta magán, a haja is kócos volt... szerintem sejtheted mi is volt. Annyira sajnálom!- Majd a mondat végén a kezemre helyezte a mancsát, hogy így nyújtson vigaszt nekem a történtek miatt. 

-Akkor...engem ...megerőszakolt az az állat?

-Igen.-Közli velem és szorosan magához húz egy ölelésre egy idő után eltávolodik tőlem az arcomat a kezeimbe temettem majd zokogásba törtem ki. 

-Jimin kérlek nyugodj meg,csak ártasz ezzel magadnak. Pihenned kell! -Felpattan az ágyról és a melletem lévő szekrényhez lép, kivesz belőle egy átlátszó ki fiolát, meg egy tűt is felszívja az üvegcse tartalmát és visszalép hozzám. 

-Add a karod, ettől megnyugszol kicsit és fogsz tudni aludni. -Ezzel belém szúrta az a vackot. Hamar hatni kezdett, minden olyan könyedebb lett körülöttem majd elnyelt az álom ismét. 

Time skip.

pár nappal később már teljesen jól voltam testileg, de a lelkem meghalt... olyan volt mintha kifacsarták volna,az összes érzés eltűnt belőle. Csak meredten bámultam magam elé és semmi és senki nem érdekelt. Kopogásra leszek figyelmes majd nyílik a falap,  két megtermett ember lép be rajta... Jin hirtelen felpattan a székből és a két melák elé állva kérdezi őket. Én nem nagyon hallom miről is beszélnek,mert suttogva beszélnek. Az egyikük elkiálltja magát és felém néz.

-Héé, te ott, a főnök látni kíván!- Gyorsan orvosomra vezetem pilláimat, de ő csak gyengén bólogat és jön felém, hogy segítsen összeszedni magam. Nagy nehezen felállok az ágyról és feléjük kezdek menni. 

-Naaa mi lesz már, igyekezz!-Hangzik el az egyik fajankó szájából. Ahogy kilépünk hárman a rendelő nyújtotta védelemből ezek ketten csak lökdöstek és undorítóbbnál undorítóbb szavakat vágtak hozzám. Mihelyst elértünk a kitűzött szoba elé bekopogtak és elmentek,  egy "szabad" után benyitok majd félénken benézek. 

-Gyere be kérlek!- Hangzik el a szájából. Remegve, de beléptem a helyiségbe és a falapot becsuktam magam után. Az asztal elé sétáltam és vártam mit is akar pontosan tőlem, nem merek a szemébe nézni minden porcikám remeg a félelemtől miatta. 

-Jimin igaz? szóval mivel nem mehetsz el innen soha arra jutottam, hogy...

-Hogy? 

-A személyes rabszolgám leszel. Azt kell majd csináld, amit én mondok, ha ellenszegülsz vagy nem teljesíted a feladatod büntetés jár. Világos? -A döbbenettől alig kaptam levegőt és a gyomrom megint kavarog. Csak megadóan bólintok neki és kiszaladok a szobából. Egy mellékhelyiséget keresve rohanok végig a folyosón, de semmi.. az egyik sarokba meglátok egy nagyobb vödröt, azt célzom meg és ahogy fölé hajolok kiadok mindent a gyomromból. A rosszulléttől remegve kísérnek vissza a gyengélkedőre, majd Jin aggódó szempárjába ütközök.

-Jézusom mi történt?- Kérdi fen hangom a két kisérömtől. 

-Összerókázta magát. -Válaszol neki az egyik melák.

-Most azonnal menjetek ki innen!- Kiabál rájuk idegesen. Majd miután becsukta az ajtót odasiet hozzám és segít az ágyra feküdni. -Jól van nyugodj meg nem bánthatnak shhh. -Próbál nyugtatgatni.- Erre csak bólogatni tudtam. Hirtelen felpattan mellőlem és egy ilyen tologatós kütyüt hozz az ágy mellé. 

-Ez micsoda? -Teszem fel neki a kérdést. 

-Mindjárt megtudod. Ajsh remélem nem lesz igazam.-Motyogja maga elé és egy nagyobb flakont vesz elő belőle. Felhúzza a pólómat majd rányomja azt a cuccot. Szétkeni rajta és a monitort kezdi bámulni. A szemei kezdi összehúzni majd rám néz. 

-Tudom már miért vagy rosszul mostanság!-Jelenti ki magabiztosan.

-Miért? Mi a bajom? 

-Jimin te...te terhes vagy! -Ekkor a világ megszűnt számomra.