23. Fejezet
Odamegyek a szerelmemhez majd óvatosan átölelem mindkettőt.
-Ti vagytok az életem!-mondom halkan de érthetően. Jimin erre a mondatra még jobban elkezdett sírni, és erősebben ölelte magához a kicsit.
-Szívem menjünk be kezd hideg lenni. És mesélj el mindent. - csak bólintott majd felálltunk. Az ölébe vitte a kislányt és puszilgatta. Amit beértünk gyorsan lefürdettem majd vacsorázott.
-Mami mesélj valamit! - kérte Emma Jimintől.
-Inkább énekelek neked, ezt még anyukám tanította nekem. - az ajtóban állva hallgatta szerelmem gyönyörű hangját. A dal végére a kicsi már aludt is, majd óvatosan adott neki egy puszit és felállt az ágy mellől.
-Menjünk. - mondja halkan és becsukta az ajtót, és elindult előttem. Annyira hihetetlen az egész, hogy újra itt van. Nem hiszek a szemeimnek ezért kezemet a derekára helyeztem majd így húztam magamhoz közel. Fejemet a vállára raktam és könnyes szememből elindultam a szenvedésem sós cseppjei. Érzem hangomon, hogy remeg de megszólalok.
-El sem hiszem, hogy itt vagy, ez egy csoda! Mond nem álmodom? - teszem fel a kérdésem könnyeimel küszködve. Majd egy meleg kezét érzek meg mancsomon.
-Jungkook ez nem álom! Itt vagyok mármint vagyunk. - javítja ki magát.
-Mi? Mi az, hogy vagytok? - fordítom magammal szembe szerelmem aki csak mosolyog.
-Úgy, hogy én és a kislányod! - jelenti ki könnyes szemmel mosolyogva.
-Mi? Ugye nem viccelsz!
-Nem a kislány akire eddig vigyáztál a te lányod Jeon Jia! - lassan arcomra simít és egy gyenge csókot ad ajkaimra. Alig hittem a fülemnek végig itt volt mellettem a lányom és nem tudtam róla. Hirtelen felkaptam szerelmem gyenge kis testét az ölembe és bevittem a szobámba. Óvatosan letettem az ágyra és felé tornyosultam. Érzékien kezdtem falni az ajkait amit egyből viszonzott is, majd felbátorodva átvezettem nyelvem a szájüregébe és így forrtak össze ízlelő szerveink. Érzem egyre bódítóbb csokis vanília illatát és kezdem elveszíteni a józan eszem. Mi lesz még ma?!
Sziasztok. Bocs a rövid részért de kárpótlok mindenkit majd érte. ❤️ ❤️ ❤️ ❤️ ❤️
-Ti vagytok az életem!-mondom halkan de érthetően. Jimin erre a mondatra még jobban elkezdett sírni, és erősebben ölelte magához a kicsit.
-Szívem menjünk be kezd hideg lenni. És mesélj el mindent. - csak bólintott majd felálltunk. Az ölébe vitte a kislányt és puszilgatta. Amit beértünk gyorsan lefürdettem majd vacsorázott.
-Mami mesélj valamit! - kérte Emma Jimintől.
-Inkább énekelek neked, ezt még anyukám tanította nekem. - az ajtóban állva hallgatta szerelmem gyönyörű hangját. A dal végére a kicsi már aludt is, majd óvatosan adott neki egy puszit és felállt az ágy mellől.
-Menjünk. - mondja halkan és becsukta az ajtót, és elindult előttem. Annyira hihetetlen az egész, hogy újra itt van. Nem hiszek a szemeimnek ezért kezemet a derekára helyeztem majd így húztam magamhoz közel. Fejemet a vállára raktam és könnyes szememből elindultam a szenvedésem sós cseppjei. Érzem hangomon, hogy remeg de megszólalok.
-El sem hiszem, hogy itt vagy, ez egy csoda! Mond nem álmodom? - teszem fel a kérdésem könnyeimel küszködve. Majd egy meleg kezét érzek meg mancsomon.
-Jungkook ez nem álom! Itt vagyok mármint vagyunk. - javítja ki magát.
-Mi? Mi az, hogy vagytok? - fordítom magammal szembe szerelmem aki csak mosolyog.
-Úgy, hogy én és a kislányod! - jelenti ki könnyes szemmel mosolyogva.
-Mi? Ugye nem viccelsz!
-Nem a kislány akire eddig vigyáztál a te lányod Jeon Jia! - lassan arcomra simít és egy gyenge csókot ad ajkaimra. Alig hittem a fülemnek végig itt volt mellettem a lányom és nem tudtam róla. Hirtelen felkaptam szerelmem gyenge kis testét az ölembe és bevittem a szobámba. Óvatosan letettem az ágyra és felé tornyosultam. Érzékien kezdtem falni az ajkait amit egyből viszonzott is, majd felbátorodva átvezettem nyelvem a szájüregébe és így forrtak össze ízlelő szerveink. Érzem egyre bódítóbb csokis vanília illatát és kezdem elveszíteni a józan eszem. Mi lesz még ma?!
Sziasztok. Bocs a rövid részért de kárpótlok mindenkit majd érte. ❤️ ❤️ ❤️ ❤️ ❤️
Коментарі