Teljes sötétség vett körbe, olyan mintha lebegnék. Hirtelen bátyám hangját hallom meg a távolból próbálok körbenézni, de csak a mélységes feketeség van körülöttem. Felállok és igyekeztem kiutat találni innen, ahogy így megyek egy apró fénysugárra lettem figyelmes. Majd a hangok egyre élesebbek lettek. Mihelyst odaértem átléptem a fehérségbe. Ott ült egy kanapén Hobi kezében a kislányommal óvatosan mellé ülök, és csak a kicsiben gyönyörködtem. 
-Jimin szükségünk van rád! Miért nem akarsz visszajönni? Jianak is nagyon hiányzol. És képzeld Jungkook is itt volt a minap,mindig eljön! - kezdeményez beszélgetést velem. 
-Hobi én félek! Félek Kooktól olyan eszelős volt a tekintete ott az erdőben. Nem akarok vele találkozni. - fejtem ki neki a gondolataimat. 
-Ezt megértem, de akkor is szükségünk van rád! Gyere vissza! - Majd hirtelen eltűnt mellőlem és újra sötétség vett körbe. 



Hobi szemszöge. 



Már lassan 4 hete feküdt így egyetlen öcsém, és semmit nem tudtam tenni érte. Ez elkeserített Jia is érzi, hogy valami nincs rendben, pedig ő csak egy kisbaba. Nagyon összejött most minden, a falka mindennap készenlétben van. Nem tudjuk mikor számíthatunk egy esetleges támadás a Jeon falkától. Jungkook minden nap eljött és követelte, hogy hadd beszéljen Jiminvel. Eddig le tudtam szerelni, de nem tudnom a végtelenség húzni ezt, előbb-utóbb meg kell tudnia az igazat. Egy kopogás rántott vissza a gondolataimból. Egy tessék után nyílik a falap, majd belép a falka legerősebb alfája persze utánam. Kérdően ránéztem és biccentek felé, mert a kicsi az ölembe alszik. 
-Hobi megint itt van. - suttogja nekem a szavakat. 
-Most nem tudok kimenni. - És az ölembe alvó babára utaltam ezzel. 
-De hozott most mást is magával, a szagából ítélve egy vámpírt volt.-a mondat hallatán nagyon ideges lettem. Óvatosan letettem a kicsit Jimin ágya mellet lévő kis kosárba, és sietve elhagytam a helységet. 
-Szólj Jinnek, hogy jöjjön a kapuhoz. - eljött az igazság pillanata megelégeltem Kook hülyeséget. Hatalmas léptekkel szeltem az utca porát, majd a kapuhoz érve már Jin ott toporog. A kapu kinyílt és kimentem hozzájuk barátom társaságában. Hirtelen hátra fordultam, és egy bólintással jeleztem a kapuőrnek, hogy csukja vissza azt. 
-Szeva Jeon mit akarsz már megint? - hangom kicsit ingerült. Ekkor megérzem barátom kezét a vállamon evvel jelezte, hogy átveszi a szót tőlem. Előrébb lép és minden tudását latba vetve kezdett bele a mondatba.
-Sziasztok én Jin vagyok a falka orvosa és Jimin jóbarátja egyben. 
-Hogy van? És a kicsi? Szeretném látni őket !-rohamozza meg Kook a kérdéseivel barátomat. De ő csak nemlegesen rázza a fejét. 
-A kicsi jól van egészséges. De… Szóval Jimin már kevésbé. - jelentette ki nekik. Ekkor Kook közelebb lépett hozzá, és a vállánál fogva rángatta meg. 
-Mi az, hogy kevésbé jól? Válaszolj már!-kérdezte hisztérikusan. Odaléptem hozzájuk és próbáltam a kezét levenni róla. 
-Jungkook így nem megyünk semmire, ha nem engedett őt beszélni!-jegyeztem meg. 
-Nyugodj meg haver! - biztatja a vér szívó Kookot. 
-Jól van már! Sajnálom… - kér elnézést tőlünk. 
-Szóval a szülés rendben elment bár eszméletét vesztette, és gyorsan kellet cselekednem. Másnap rendben fel is ébredt, de… - ekkor elhallgatott barátom és láttam a könnyeket a szemében. 
-De? De mi? Mond már! - förmed rá Kook Jinre. 
-De azóta.. Szóval vegetatív állapotban van. Olyan mintha kómában lenne. 
-Micsoda? Mi a faszt csináltatok vele?-ordított dühében az alfa. 
-Most azonnal látni akarom! - indult meg a csukott kapu felé. 
-Az nem engedhetem. - szólatam közbe a beszélgetésnek. 
-És miért nem? Ha!? - lép közelebb hozzám. 
-Mert én azt mondtam. Gyere Jin menjünk vissza a kicsit biztos már felkelt.-fordulok oda barátomhoz, és befelé kezdem húzni őt.