Jungkook szemszöge.

Vacsora után megfürdettük Jia és ment is lefeküdni. Már mindenki aludt de mi még nem tudtunk a kis trónörökös nem hagyta Jimint és folyton rugdosta. Jól bevett szokása, hogy hajnalig kínozza az anyukáját. De mint mindig én lenyugtattam. Beszéltem vele simogatta és lassan minden elcsendesedett. Így szerelmem is tud már pihenni. Ez megy minden áldott este, vagy is éjszaka. A napok gyorsan teltek és hónapokkal nőttek. Lassan elérkeztünk a szüléshez. Az utolsó pár hétben minden nap eljött Jimin bátya és Jin is. Nagyon aggódik Jin mert szerelmem nagyon rosszul viselte az első szülés, és azt mondta itt akar le ha elindul. Így hát adtunk neki egy vendégszoba és lassan 2 hete itt lakik. Ami viszont feltűnt, hogy Nam barátom is elég sűrűn jár hozzánk, és folyton Jin társaságát keresi. Létezik farkas vámpír szerelem? Én ilyenről soha nem hallottam, de én lennék a legboldogabb ha össze jönnének. Ahogy így elgondolkodok a dolgozószobámban nagy fejbolydulásra leszek figyelmes, majd anyám siet be hozzám.

-Kisfiam gyere hamar Jimin... - amit meghallottam szerelmem nevét, felpattantam ültő helyemből és fel siettem szerelmemhez. Benyitottam a szobába és Jin próbálta nyugtatgatni őt de, ahogy ránéztem láttam a szemembe a kétségbeesés szikráját. Oda siettem az ágya mellé és összekulcsoltuk az ujjainkat, evvel is támogatva őt.

-Nyugodj meg kicsim itt vagyok! Minden rendben lesz.

-Jimin most nagyon figyelj amit mondok. - Jin kezd a mondókájába.- nem nyomj amit nem jön a fájás.

-Mióta tart?

-Kb úgy másfél két órája és elég gyorsan megy de fé.....

-Aaaaaa jön... - kiallt fel Jimin fájdalmasan.

-Most nyomjjjj. - Szól rá barátunk.

-Gyerünk kicsim ügyesen csinálod. - Már gyöngyözik a homloka az erőlködéstől. Az éjjeli szekrényen van egy tál víz és benne egy rongy. Hamar kicsavarom és próbálom felitatni szerelmem verejtékét vele.

-Mindgyárt kint a feje! Ügyes vagy...

-Megiiiiiiiiinnnntttttt aaaa

-Itt vagyok és Segítsünk - suttogom szerelmemnek a fülébe amit megnyugszik kissé, de valami nincs rendben. Látom, hogy megremeg a teste és érzem is.

-Jin valami baj van! Miért remeg. - nem válaszol csak adja tovább az instrukciót Jiminek. Látom magam előtt, ahogy szenved az egyetlenem és nem tudok neki segíteni. Ez annyira dühit és elkeserít egyben, hogy egy könnycsepp lerugul az arcomon.

-Ez az nyomd... már kint a válla is mindgyárt meg van. Ez az ügyes vagy Jimin! - szerelem torkából egy hatalmas és fájdalmas kiáltás szakad ki és hirtelen elernyed a teste. Majd egy kis sírós hangra leszek figyelmes. Jin egy gyönyörű kisfiút tart a kezében csupa máz és vér, de nem számít hamar kijutom felé a kezem. De barátom becsomagolja egy fehér rongy szerűségbe, majd átadta az újdonsült kisfiamat. Annyira elvarázsol az egész pillanat, hogy a külvilág teljesen megszűnik a számomra, csak én és a fiam létezünk per pillanat. Bambulásomból egy apró mancs ránt vissza ami a kezemhez ér. Szerelmem apró keze az hirtelen rávezetem tekintetem ami most vörösen izzik a boldogságtól, majd átadom neki a kicsit. A mellkasára fekteti és egyből ringatni kezdi őt, majd egy nagyobb ásítás után behunyta kicsi szemeit és elalszik.

-Gratulálok Jungkook! - lép mellém barátom és a vállamat megpaskolja.

-Köszönöm! - mást nem tudtam kinyögni mert a torkomban volt a sírás gombóca ami megakadályozta a további beszédet.

-Pihenjetek rátok fér. - finoman el eszi Jimintől a kicsit és kisiet a szobából. Én szerelem mellé fekszek majd jó szorosan átölelem őt.

-Mi legyen a neve? - teszem fel kérdésem Jiminek. Hosszú gondolkodás után megszólalt erőtlen hangon.

-Jiho... Jeon Jiho.

A világ legboldogabb embere lettem aznap.

Sziasztok. Megérkezett a kis trónörökös. 🥰🥰