Az álmomba egy erdő közepén lévő, hatalmas virágokkal tarkított mező találtam magam. Nagyon nyugodt volt és élveztem a virágok színjátékát, ahogy a szél megfújta őket. Leültem egy fa alá és csak néztem a szivárvány színeit, amik a mezőn lebegtek a szellő hatására.
Léptek zaja rántott ki a gondolataimból, kiskutyám láttam meg és lassú, kimért léptekkel közeledett felém. Ahogy mellém ért leült és az ölembe hajtotta buksiját. Cirógatni kezdtem és belebújt a tenyerembe. Mélyen a szemébe néztem és eközben valami furcsa érzés kerített hatalmába. Egyszer csak egy hangot hallottam meg, hirtelen körbenéztem, de senkit nem láttam. Visszanéztem a kutyának nem mondható állatra, egy nagy sóhaj után megint ugyanazt a hangot hallottam. Kezdtem  megrémülni és szorosan átöleltem kedvenc ebem nyakát.
- Nyugodj meg én mindig meg foglak védeni. Mert te vagy a mindenem.- mondja megint a hang amitől megrémültem, felpattantam és elkezdtem a mező túloldala felé szaladni.
-Jimin? -hallom meg a nevem, hirtelen megtorpantam, megfordultam, a szemem tányér nagyságúra kerekedett.
-Jungkook? Mit keresel itt? -elkezdett felém sétálni lassan, én meg avval a mozdulattal hátrálni  kezdtem. Ahogy ideért hozzám a derekamra simított, úgy húzott közelebb magához. Teljesen lángba borult az arcom és a fejem lehajtottam. Az állam alá nyúlt és úgy emelte fel a fejem, hogy nézek, a szemébe ami most vörösen  izzott. Teljesen lebénultam a látványtól és csak a szemébe tudtam nézni, hirtelen közeledni kezdett felém és az ajkaimra csókolt. A sokktól nem tudtam mit csináljak, de 2mp később reagáltam rá, majd visszacsókoltam. Ez olyan szerelmes csók volt, semmi szenvedély  vagy nyelvezés csak tiszta érzelemmel csókolt. A lábam remegni kezdett, miután elváltunk egymástól ismét azt a furcsa hangot hallottam amit azt mondta.
-Az enyém vagy és én a tiéd! evvel a mondattal az arcomra simított és gyönyörű mosoly társaságában.
Riadtan keltem fel álmomból, izzadságban fürödve lassan kikeltem az ágyból és a fürdő felé csoszogtam. A tükör előtt állva csak magam elé bámultam.
- Mi volt ez az álom? nem tudtam hova tenni. Csak egyszer találkoztam vele, de ennyire hatással volt rám a személyisége? Az nem lehet és mi az hogy az övé vagyok? ez kész agyrém remélem nem találkozok vele többet.
Miután megmostam az arcom visszamentem az ágyamhoz majd lefeküdtem, de valahogy nem jött álom a szememre. Ekkor furcsa hangokat hallok lentről. Talán Tae ért haza, gyorsan a telefonomra néztem, hajnali fél 2 volt. Csodálkoztam, ilyenkor ér haza, az nem lehet. Csendben felkeltem, az ágyam keresztdeszkájából kivettem egyet avval védjem magam. Elindultam lefelé, halkan osontam le a lépcsőn majd a konyha irányában vettem az utam. Benéztem, egy magas féfias alakot láttam a sötétben. Próbáltam nesztelenül közelíteni hozzá, már feltartottam a deszkát, hogy üssek amikor hirtelen hátra nézett, egyenesen rám és vérvörös szemmel találtam magam szemben. Teljesen lesokkolódtam, a fadarab kiesett a kezemből és megint az a hangot hallottam meg.
-Ne félj tőlem! Nem foglak bántani! - na még hogy nem fog bántani betört a házamban és még ő nyugat ez kész.

~
-Anya az a vörös szem az kié volt? És az álom ?
-Kicsikém, nyugodj meg , de ha folyton közbeszólsz nem fogom elmesélni.
-Jó rendben.... sajnálom.
~

-Te ki vagy? lököm felé a kérdést kicsit remegve. Elfordul és kifelé kezd haladni.
-Nem hallottad .... héééé ki vagy? kicsit erélyesebben szóltam hozzá.
-Nemsokára meg fogod tudni.  Az enyém vagy! -evvel az egyszerű válasszal kiment a házból és eltűnt a sötétbe.
Én lefagyva álltam a konyha közepén pizsiben. Nem tudtam visszafeküdni annyira ideges voltam így inkább kávét főztem és csináltam reggelit magamnak. Már kezdett virradni, felnéztem az órára hajnali 5 mutatott, gyorsan felszaladtam és letusoltam majd a napi rutinomat elvégezve felöltöztem,  felvettem a táskám és mentem a cukrászda felé. Bruno még aludt a helyén, írtam Taehyungnak egy cetlit, hogy etesse meg a kutyát és engedje ki a kertbe, hadd szaladgáljon. Ezzel kimentem a házból és indultam a munkám felé, de kicsit tartottam az egésztől. Remélem nem fog nagyon rám mászni Namjoon.
Ahogy odaértem Nam éppen akkor érkezett meg és nyitotta ki a bolt ajtaját.
-Szia jó reggelt. köszöntem neki mosolyogva.
-Ooo szia Jimin neked is jó reggelt.
-Ezt már szeretem ha pontos valaki. Ntézet rám elégedett mosollyal. -Gyere igyekeznünk kell mindjárt jönnek a beszállítók, hozzák az árut, segíthetsz majd pakolni. -bólintottam és beléptünk az üzletbe. Gyorsan hátra mentem átöltözni, majd igyekeztem a székek lepakolását elvégezni, majd a pultot kezdtem el törölgetni. Hirtelen csilingel a csengő ... vendég érkezett nagy mosollyal az arcomon fordultam felé, de amikor megláttam ki is azt teljesen lesápadtam a látványtól.
-Jun.... Jungkook? Szia mit keresel itt?
-Szia Jimin jó reggelt. Szeretnék inni egy kávét. közli velem lazán.
-Jó ... milyen kávét kérsz? kérdezem tőle kissé dadogva.
-Egy jó erős feketét 2 cukorral. felelte és már el is ment egy asztalhoz és helyet foglalt.
Ahogy elkészült a fekete élénkítő folyadék tálcára tettem, majd kivittem neki. Letettem elé a csészét és vártam egy kicsit, hátha szeretne rendelni még valamit. De meg sem szólalt csak óvatosan belekortyolt a kávéba és nézett maga elé. Elindultam vissza a pulthoz, de egy hangot hallottam mögülem.
-Szeretnék még egy epres süteményt kérni és azt, hogy meddig dolgozol ma. -Löki felém a kérdést, én nem vettem észre a másik felét a mondatának, a bólintás után kitettem a sütit egy tányérra és mentem vissza hozzá letettem elé a tányért.
-Meddig dolgozol ma? teszi fel a kérdést újra.
-Jimin gyere segíteni nem bírom ezeket. kiabál előre főnököm.
-Ne haragudj, de mennem kell. Szia - evvel ott is hagytam az asztalát.
A nap hamar eltelt és csak azon kaptam magam, hogy az utolsó vendéget szolgálom ki. Szerencsére elvitelre kérte az innivalóját így már nem kellet csészet piszkolnom. Kiment a kedves néni majd az ajtót bekulcsoltam és a táblát is megfordítottam, hogy  a zárva felirat viritson kifelé. Főnököm elégedett fejjel jött ki az irodájából.
-Hát jó ötlet volt téged felvenni, csak úgy özönlöttek az emberek. Ez nagyon tetszik. Nem jössz velem meginni egy jó sört? én fizetek ezt meg kell ünnepelni.
-Nem is tudom, haza kéne mennem meg a kutyámat el kell vinnem sétálni és kicsit fáradt is vagyok, ne haragudj. -mondom neki lehajtott fejjel.
-Hééé nem veszem magamra, ne izgulj, majd legközelebb bepótoljuk. Nagy mosolyt küldött felém. Egy kopogás szakította félbe a beszélgetésünket. Namjoon eltorzult arccal nézett az ajtó felé, hirtelen megfordultam és azt hittem hülyét kapok, Jungkook állt ott és engem várt.
-Ez kicsoda? Talán a pasid?- kérdi tőlem kicsit hisztérikusan.
-Nem ... nekem nincs senkim.- válaszoltam neki.- De hadd várjon, biztos meg fogja unni és majd elmegy, csináljuk tovább a takarítást . - Bolintottam és folytattam amit elkezdtem.
Egyszerre léptünk ki a kis üzletből, de annyira sötét van, hogy megbotlottam és hirtelen  Jungkook ölében találtam magam. Nam próbált utánam kapni, de egy morgást hallatott, majd a fejemet a nyakához szorította. Pontosan nem értettem  mi is történik, de nem akart elengedni. Éreztem a testemen a szúrós tekintetett ....
-Majd én hazakísérem! .mormolta megmentőm.
-Jimin is el tudja dönteni. Igaz kicsi?- válaszolt Nam neki perverz hangon. Elhúzódtam Kooktól és mindkettőjükre néztem, de nem tudtam dönteni. Majd hirtelen megszólatam.
-Egyedül is haza tudok menn,i de kösz mindent. Sziasztok. -ezzel elindultam a sötét utcán a házam felé.

~
-De akkor egyedül mentél haza? Nem féltél anya?
-Félni féltem de nem annyira, hogy ne induljak el egyedül. Ezt apukád is elmesélte már nem ?
-De... de tőled is szeretném hallani olyan jól mesélsz anya kérlek......!!!!
-Hát jó elmesélem akkor azt is amit apukád mondott nekem.
~