Ahogy ott állok az ajtóban két fekete öltönyt viselő egyén néz rám vissza a napszemüveg mögül.

-Jó napot kit keresnek? -teszem fel a kérdést és fogalmam sincs kik ezek, talán a Men in Blackből ufókat keresnek, akkor viszont rossz ajtón kopogtatnak. kuncogok magamban.

-Maga Park Jimin? -dobja vissza a képzeletbeli labdát. Hát ilyen nincs, kérdésre kérdéssel felelni ez bunkóság! -puffogok magamban, de bólintok egyet és nagyon nyelek.

-Kérem jöjjön velünk, Mr Jeon már várja, elviszük hozzá! -jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-Hogy kicsoda? Ki az a Jeon.....várjunk csak Jungkook? -nézek rájuk csodálkozó fejjel.

-Pontosan. Sietne kérem?

-NEM! - jelentettem ki határozottan és csuktam volna be az ajtót, de a cipőjét a falap és az ajtófélfa közé rakta. -Nem megyek és kész, ha valamit akar tőlem Mr Jeon, jöjjön ide és mondja a szemembe ő, nem két ilyen gorillát küldjön értem… puffogok majd kilöktem az ajtón a tagot és rácsaptam, minden reteszt és zárat bezártam. Gyorsan a nappaliba szaladtam és felhívtam Taet, hamar betárcsáztam és már ki is csöngöt.

-Szia Chim. Mondjad.

-Szi...szia Taehyung, haza tudnál jönni most? Nagyon félek.

-Miért mi a baj? -kérdi aggódva

-Itt van két fekete ruhás fazon és...... nem engedte meg befejeznem a mondatot már le is csapta a telefont. Jézusom remélem siet, mert nagyon beijedtem ezektől az alakoktól.

Kisvártatva nyílik a hátsó ajtó és Tae lép be Namjoonnal. Én a fotel mögötti sarokba kuporogtam és reszkedtem a félelmtől.

-Jimin ..... mi a fasz történt? -kérdi Nam aggódással a hangjába. -Láttunk két hapit kint, lecövekeltek az ajtó előtt. Ők azok? -erre csak bólintani tudtam mást nem.

-De kik ők? -kérdi Tae, de csak magam elé tudok bámulni és kezdek pánikolni magamban.

-JIMIN VÁLASZOLJ MÁR!! A FRANCBA IS! kiabált rám lakótársam, ami kizökkentett a gondolataimból.

-Sz...szóval azt mondták el kell vinniük Jungkookhoz. De én nem bízom az ilyenekben, annyi mindent lehet hallani a tv ben és nagyon megijedtem, meg az ajtóba rakta a lábát az egyik nehogy be tudja csukni, de nagy nehezen sikerült és akkor hívtalak fel.

-Na jó, én kimegyek és elintézem. - jelenti ki Namjoon.

-Neeee, lehet bántani fognak... nem engedem.

-Nyugi, ezek kevesek hozzám képest, fél kézzel lenyomom őket. -kacsintott egyet és már ment is az ajtó felé.

-Gyere Chim, menjünk fel addig a szobádba és mossuk meg az arcodat. -mondja Tae, de én nagyon ideges vagyok és feszült. Mi lesz most, lehet miattam fog megsérülni Nam…  ahogy felértünk barátom becsukta az ajtót és be is zárta, majd leültett az ágyra így próbált volna nyugatni kisebb-nagyobb sikerrel. Kis idő múlva kopogást lehetett hallani a falapon én nagyon megijedtem, de amikor meghallottuk Nam hangját meg is könnyebbültem. Tae odasietett az ajtóhoz és kinyitotta.

-Na elmentek? -kérdezem idegesen..

-El, nyugodj meg nem lesz semmi baj ezentúl. nagy kő esett le a szívemről, de valahol bűntudatom is volt Kookal kapcsolatban. Mi a fenéért nem ő jött, hanem két ilyen melákot küldött, mi lehet az oka!? -ilyen kérdések cikáztak a fejemben mikor is Nam hangja rántott vissza a valóságba.

-Na akkor mi megyünk is Jimin, csak a "Rögtön jövök" táblát raktam ki, úgyhogy vissza kell mennünk Taevel. -Csak bólintottam és kikísértem őket. Majd barátom visszafordult a verandáról és így szólt...

-Jól zárkózz be, ha jövök 3x fogok csengetni, akkor fogod tudni, hogy én vagyok.

-Rendben, akkor sziasztok... és ezzel be is csuktam az ajtót és minden létező zárat bezártam rajta. Hamar felsiettem a szobámba és oda zárkóztam be, lefeküdtem az ágyamra  és csak a plafont kémleltem és azon tünöttem miért éppen Jungkookba kellet beleszeressek. Annyira egy rejtélyes és bonyolult fickó. És mi az már, hogy eltűnik 2 hétre, nem is egy-két napra, hanem 14 napra, majd azt hiszi már az övé vagyok és azt csinálhat velem amit akar. Hát nem, nekem is van büszkeségem, nem fogok úgy ugrálni, ahogy ő fütyül...chhh... amíg ezen agyaltam és még jobban felstufoltam az agyam elnyomott az álom.

 Álmomból dörömbölés keltett fel, valaki kopog, nem csenget tehát nem Tae az, így ki sem tettem a lábam a szobámból pár perc múlva abba maradt a kopogás és kezdtem megnyugodni. Úgy kb 30 perccel később a csengő szólalt meg méghozzá 3x, így bátrabban mentem le ajtót nyitni, de aki az ajtó másik felén várt azt még álmomban sem gondoltam volna...

-Jun....Jungkook -mondtam ki nevét  dadogva és teljesen lefagytam.

-Szia Chim, már nagyon hiányoztál. -mondja kedves hangon és próbál hozzám érni, de elhúzódok tőle. Olyan mérhetetlen düh keletkezett benne másodpercek alat, hogy nem láttam tisztán.

-Neked, Jimin csak a barátaim hívhatnak így. Láttam az arcán meglepődöttségét, de  nem foglakoztam vele. Csak folytattam a mondókámat…

- Így szoktál szórakozni mással, hogy magadba bolondítod és otthagyod? Hm??? Eltűnsz két hétre, azt sem tudom hol keresselek, semmi életjelet nem adsz magadról és egyszer csak rám küldesz két gorillát azzal, hogy Mr Jeon vár rám...chh, ha eddig nem érdekeltelek akkor ezután sem. -fejezem be a mondatom egy nagy levegőt véve.

-Tudod, el kellett menjek egy üzleti útra, sajnálom, hogy nem szóltam neked. -mondja teljes megbánással, de nem hat meg vele elvesztette a bizalmamat. -Kérlek Jimin, gyere most velem, elmagyarázok mindent jó? -és nyújtja felém a kezét. Jó pár másodpercig vonakodtam, de egyszerűen nem tudok ellenállni ennek a csókkirálynak. A kezébe helyeztem a mancsom és elindultunk kifelé. Oda vezetett a kocsijához, majd kinyitotta az utasoldalon az ajtót, beültem és óvatosan bezárta,  mintha valami porcelán lenne a kocsi vagy mit tudom én, majd megkerülte a járművet és ő is beült, berakta a kulcsot és indultunk is.