Már jó ideje megyünk és én csak az elsuhanó házakat és hatalmas épületeket figyelem. Mióta elindultunk egy szót sem szólt, pedig tuti nem fogok kezdeményezni beszélgetést. Ahogy magammal  megbeszéltem a dolgokat a vezetőülés felől nagy sóhajt halok.

-Figyelj Jimin, tényleg sajnálom, de muszáj volt elmenjek, nem akartalak itt hagyni...

-Jungkook - vágok bele a szavába -, ha elmész ne mondja nekem senki, hogy nincs 5 perced, legalább egy rohadt sms írhatál volna " Te marha élek  még!" vagy " Bocsi csak kihasználtalak de várj rám nyugodtan" chh és most azt várod el tőlem, hogy a karjaidba vessem magam? Már bocsánat nekem is vannak érzéseim és ....

-Na várj... én soha nem használlak ki és nem is állt szándékomba szóval ne mondj olyat ami nem igaz.

-OOO Nem igaz? Akkor mi az igazság? háá mondd el most... emelem fel hangom kicsit, de az útról nem veszi le a szemét.

-Nemsokára megtudod és akkor dönthetsz. mondja kicsit ingerülten.

-Hmm.... majd meglátjuk. -fuuu annyira ki tud hozni a sodromból  de egyrészt ugyanannyira szeretem is és már rég megbocsátottam  az eltűnését, csak érezze a törődést, hadd furdalja a lelkiismeret. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, de már rég nem a városban vagyunk, hanem valahol az erőben furikázunk egy ösvényféleségen.

-Jungkook hova viszel? -kérdezem tőle kicsit már idegesen.

-Nyugi, mindgyárt megtudod. -Ezzel hirtelen leállítja a kocsit és kiszáll, jön oda az én oldalmhoz majd segít nekem is.

-Hol vagyunk? -kérdem tőle összeráncolt szemöldökkel.

-Az én családomnál. -közli könyedén velem, majd elindulunk a kis faházak között felfelé a dombon. Ahogy felértünk egy hatalmas fehér, kétszintes palota tárul a szemem elé és se köpi-se nyelni nem tudok. Hirtelen egy ismerős arcot vélek felfedezni a bejárat mellet, ha jól látom Yoongi az.

-Ő mit keres itt? -nézek rá kívácsin, mire ő elmosolyodik és így válaszol.

-Yoongi a jobb kezem, olyan mint az asszisztenesem.

-Sziasztok,  gyertek már várnak rátok. -közli az "asszisztens" hmm még ilyet...

Ahogy belépünk a házba egy hatalmas nagy kristálycsillár lóg le a plafonról,  ami bevilágítja az egész alsó szintet. Középen kétoldali lépcsősor halad felfelé és fent talàkoznak, a lépcsősor bal oldalán egy óriási fából készült óra ketyeg, szép komótosan, a jobb oldalon egy még nagyobb ajtókeret vezet be,  gondolom a nappaliba. Amiután kibámészkodtam magam leöltözök és Jungkook elindul  jobbra engem maga után húzva, de egy szót sem szól hozzám. Jól sejtettem, a nappaliba vezet be  és leültet a sofára, ő egy karos fotelba foglal helyet velem szembe.

-Jimin, kérlek hallagass  végig és nem vágj közbe, majd ha befejezem kérdezhetsz.

Én csak bólogatni tudtam.

-Mond, mennyire hiszel a misztikus lényekben? teszi fel a kérdést..kis gondolkodás után megszólalok.

-Hát nem igazán hiszek ilyenekben…-fejteném ki a teoriámat, de félbeszakít azzal, hogy feláll és a nagy ajtókerethez lép, szembe áll velem a szemembe néz.

-Ez lehet kicsit furcsa lesz, de kérlek ne ijedj meg... szól hozzám kellemes hangon. Majd azt látom nagyon koncentrál és vérvörös lesz a szeme, a keze kezd megváltozni és olyan mint ha szőr nőne ki rajta, a lába is ugyanilyen változáson megy keresztül. Én meg csak ülök és teljesen lesokkol a látvány… 5 mp alatt egy hatalmas farkas áll előttem, majd nyüfögve közelít hozzám. Ahogy jobban megnézem ez ....ez Bruno! Mi a franc folyik itt? Majd egy hangot hallok megint, a fejemben… hirtelen körbe nézek, de rajtam kívül és Jungkookon kívül senki sincs itt.

- Én vagyok az a fejedben Jungkook. Most telepatikus úton beszélek veled, ebben az alakban csak így tudunk kommunikálni - fejti ki, mire én csak rettegve nézem a hatalmas farkast, hogy mikor fog esetleg megtámadni.- Nyugodj meg nem foglak bántani. Próbál a fejembe nyugtatgatni kisebb-nagyobb sikerrel.

-Most akkor te mi is vagy pontosan? -szegezem neki a kérdést félve.

-Alakváltó vagyok, egyben ennek a falkának az alfája. -beszél hozzám a fejemben még mindig.

-Mi az az alfa?

-A falka vezetője vagyok....

-Hol voltál az elmúlt 2 hétben?

-Muszáj volt átvegyem apámtól a vezetést és sokat járkáltam a környékbeli alfákhoz, hogy ne legyen háború.

-Akkor többen is vannak a falkán kivül?

-Igen vannak mások is és nem csak én egyedül vagyok alfa más falkáknak is vannak ugyanúgy vezetőik.

-Értem. -bámulok magam elé és teljesen kiürült az agyam ettől a sokktól. Kis idő után arra ocsudok fel, hogy Kook már emberi alakban ül mellettem és a kezemet szorongatja.  Hirtelen ijedségemben elrántom a mancsom, majd fura remegés tör rám.

-Félsz tőlem? Óvatosan teszi fel a kérdést, de csak azt tudom, hogy el akarok innen menni és a régi életemet akarom visszakapni. Hirtelen felpattanok ültőhelyemből és elkezdek hátrálni.

-Jimin kérlek... -Gyorsan megfordulok és kiszaladok a házból, be az erdőbe mindent hátrahagyva. A könnyeim elindulnak a megrázkódtatástól, kezemet a szám elé teszem, nehogy meghallja valaki keserves zokogásom, így rohanok keresve a hazavezető utat.