Ahogy közölte Jin a jó hírt kicsit össze is törtem... nem azért, mert babát vártam, hanem azért, mert tudtam, hogy kié lehet a kicsi. Azé, aki megerőszakolt, aki bemocskolt és fogva tart... Hobi. A kezembe temettem arcom és úgy kezdtem el zokogni a kilátástalaságomon. Ha ez Jungkook fülébe jut bele sem merek gondolni mi lesz, fogadok majd meg akarja ölni a kicsimet. Nem az övé, nem az ő vére csörgedezik az ereiben. Elkeseredettségemben utolsó reményemhez fordultam segítségért. 

-Jin... kérlek segíts! Mit csináljak?- fordulok oda hozzá.
-Jimin, nyugodj meg kérlek! Megpróbálok segíteni, de nem igérek semmit sem. oké? Én csak bólintani tudtam, majd odalép hozzám barátom és bead valamit, amitől elgyengülök és érzem a szemeimre mázsás súly nehezedik. Nem tudom mennyit alhattam, de nagyon sok rémálmom volt, mindegyik Kookkal. Majd nagy nehezen magamhoz tértem és egy mosolygós Jinnel találtam magam szemben. 

-Miért van ilyen jó kedved?-kérdem tőle és rávezetem tekintettem.

-Jimin kb 4 hetes a babád! Az ultrahang alapján kiszámoltam. -mosolyog továbbra is.

-Miii? Mi az, hogy 4 hetes de hisz ... jézusom...-motyogom magam elé ezt az egy szót. 

-Segítek mindenben amiben tudok, viszont most jelenésed van, Hobi akar veled beszélni. Gyere elkisérlek. -Ezzel felállt és az ajtóhoz ment. Csak bólintottam és kimásztam az egyetlen védelmet nyújto helyről, majd megindultam életem elrontója felé.

 Az övé a kicsi és én is az övé vagyok, innen nincs menekvés, de talán ha .... nem azt nem lehet, nem lehet ilyen szívtelen a kicsihez. Jungkook meg fog gyűlölni engem, lehet már most utál és a pokolra kíván, hátha még megtudja, hogy nem az övé a baba... kitér a hitéből. Láttam már dühösen és nem akarom megint úgy látni, főleg velem szemben nem. Megint elkapott a sírás, teljesen bepánikoltam. A nyakamon a sebem, amit még ő csinált akkor egyre jobban fájt és égett. De ez ahhoz képest semmiség, amit én okoztam Kooknak ezzel. Mire eszmefuttatásom végére értem már ott is voltunk az úticélunknál. Jin bekopog majd egy szabad után benyit és én csak szótlanul követem őt, a háta mögé bújva szégyenkeztem, nem mertem a szemébe nézni. 

-Jimin... kérlek gyere közelebb és ülj le, a te állapotodban ne ácsingálj. -mondja kedvesen a szavakat de én meg sem moccanok.

-NEM! Jó nekem így is. Köszönöm.-mondom neki flegmán.

-Mi a baj? 

-Chh még is mi lenne? Szerinted? Meggyaláztál és ebből most egy kicsi baba fog születni az. És a másik, miért raboltattál el engem? De remélem jól szórakoztál és most már legalább békén hagyhatsz. Had éljem az életem egyedül a kicsivel! El akarok innen menni ÉRTED? Távol mindentől, tőled és a falkádtól, Jungkooktól és a haragjától. El akarok tűnni. FELFOGTAD???

-De ez a te otthonod is, a te falkád.- jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. 

-Nekem nincs senkim érted! A szüleim halála óta egyedül vagyok, csak egy személy támogatott, a legjobb barátom, Taehyung. De őt is elvesztettem emiatt a farkas baromság miatt és most még ezt is, hogy nézzek így az emberek szemébe? Tönkretettél teljesen, utállak. -szipogom el a végét a mondatnak. 

-Jimin ne mondj ilyet. -kérlel Jin engem és közben rám vezeti a tekintetét. 

-Miért ne? Megérdemli megrontott és ahogy látom te meg még segítesz neki, bár azt mondtad nekem segíteni fogsz mindenben! De ezek szerint te is hazudtál nekem. Tudod mit inkább szedd ki belőlem ezt az izét és hagyjatok elmenni, el akarok minden felejteni. -ezzel kirontottam a helyiségből és neki iramodtam.  Nem tudom merre megyek csak visz a lábam előre, majd a gyengélkedő előtt találtam magam. Berontottam és magamra zártam az ajtót. Nekiestem a kis polcos szekrénynek, talán találok valamit amivel enyhithetném a fájdalmamat, de csak tűket és más orvosi eszközöket találtam meg egy csomó nyugtatót. Kivettem pár üvegcsét a szekrényből és berohantam a mosdoba majd azt az atót is magamra zártam. Csak ültem és az átkozott életemről kezdem el gondolkodni... mióta megismertem Jungkookot csak a szerencsétlenség jár nekem. Bárcsak visszaforgathatnám az időt, talán soha nem mennék abba a parkba, akkor talán nem szenvednék ennyire a hiányától. És mi ez a borzasztó érzés folyton a nyakamba!? Már elviselhetetlen az a fájdalom. Ekkor hangokat hallok kintről majd erőteljes dörömbölést az ajtón, aminek neki vagyok támaszkodva.

-Jimin kérlek! Gyere ki megbeszélünk mindent. -mondja Jin nyugodt hangon. 

-NEM! HAGYJ... menj el! -kiabálom neki, most csak egyedül  akarok lenni. 

~Jin visszaemlékezése.~ 

Amikor elaludt Jimin a nyugtatótól átmentem Hobihoz, hogy kérdőre vonjam a tettéért. Ahogy odaértem bekopogtam és egyből benyitottam. 

-Mit csináltál vele?- kérdezem tőle ingerülten.

-Neked is szia Jin, miről beszélsz?- pislog rám kérdően.

-Szerinted? Hát Jiminről, mert terhes.- majd megmutatom neki a képeket.

-Miii? Biztos nem tőlem! Jin én nem csináltam vele semmit akkor este, csak....

-Csak? Csak mi? Nem erről volt szó. 

-Na most már elég legyen, nem tűröm az ilyen hangnemet! Tudod ezt még soha nem mondtam el senkinek de ... de nekem van egy öcsém és őt keresem azt hiszem most megtaláltam. -fejti ki mondandóját Hobi nekem. 

-Igen? Erről sohasem meséltél! De hallgatlak! 

-Tudod, amikor megszülettem a szüleim mindig is akartak még egy utódot, de nem olyan lett mint én, hanem egy omega.  Apám viszont azon az elvet vallotta, hogy az omegák a fajunk szégyene és amikor másfél éves volt elvitte őt. Viszont nélküle jött haza…  érted... odaadta valakinek az öcsémet és soha többet nem láttam. Viszont van egy anyajegye pont ott ahol nekem és innen tudták, hogy mi testvérek vagyunk. Mivel Jimin omega és fiú azt reméltem hogy ő lesz az. 

-Értem, de akkor mit kerestél ott aznap este? 

-Akkor azért mentem oda, hogy megbizonyosodjak róla , hogy ő e az öcsém vagy sem. De amikor benyitottam félig fent volt így megijedt tőlem és hadonászot össze vissza... lefogtam és ráültem de csak azért mert nem maradt nyugton. Ekkor ájult el és nyugodtan megtudtam nézni a nyakát hátul a haja vonalánál az ismertető jelet. És igen a sok évnyi keresésé után itt volt mellettem... Jimin az öcsém.
-Hogy mi van?
-Igen ő az Jin...  De kérlek még ne mondd el neki, én akarom! Számíthatok rád? 

-Igen ...persze segítek mindenben. És akkor a baba ...??

-Igen... a baba Jungkooké! 

~Visszaemlékezés vége!~