Ahogy barátommal visszafelé indultunk a kapu felöl Jungkook hangjára lettünk figyelmesek. 
-Hobi! Ez tudod mit jelent? Addig nem nyugszom amíg mellettem nem lesz a családom. Nem állhatsz közénk! Hallod? - Jin megtorpant és úrrá lett rajta a remegés. 
-Nyugi nem lesz semmi baj! Ide nem juthat be, még ha százan is vannak akkor is kudarcra van ítélve. - odaléptem hozzá és vállon veregettem evvel próbáltam nyugtatni őt. 
-Menjünk biztos már felkelt a keresztlányod! 
A szobába érve  Jia már ébren volt és anyja takarójával játszott. 
-Szia picike jó reggelt. - veszem ki a kosárból, majd a hintaszékbe ültem vele. 
-Jin kérlek! Hozol neki tápszert? - barátom  boldogan bólogatott és már el is tűnt a szobából. Hamar visszaért a kicsi ebédjével. Ahogy a szájába dugtam a cumisüveg gumiját, nem telt bele öt perc már üres volt. Óvatosan a vállamra tettem a rongypelenkát és finoman ütögetni kezdtem a kis hátát. Amikor kiszaladt a büfi az ölembe vettem és úgy ringattam vissza. Ez így ment nagyon sokáig, a hetek hónapokká tornyosult majd lassan eljött Jia első szülinapja. Amit persze szűk családi körben meg is ünnepeltünk. 
-Kicsim fújd el a gyertyát és kíván valamit!-ahogy elfújta könnybe lábadtak a szemeim és Jiminre gondoltam. Ha ő is itt lenne mennyivel boldogabb lehetnénk. Ő azóta is változatlan állapotban  van, ami egyre jobban elszomorít. Szegénykém nem látta a kicsi első lépéseit, ahogy felállt az ágya mellet, nem hallotta az első szavakat vagy a kis gügyögését, ez nagyon elszomorított minket. Jungkook azóta a nap óta nem járt itt, és nem próbált velünk kapcsolatba lépni, talán eljutott az ágyig amit mondtam. Viszont sok furcsaság is történt a falkámban azóta: pár hónappal ezelőtt az egyik őrjárat talált egy félholt omega lányt. Ide hozták és házi őrizetbe raktam, nem bízok senkiben érthető okok miatt. De, ahogy felépült megkeresett és menedékjogot kért amit nagy nehezen megadtam neki.  Viszont volt egy kikötésem: nem hagyhatja el a falka területét. Így Lili, mert így hívják falkatag lett. És Jia egyik legjobb barátnője. Lili mindig sokat kérdezősködik, és egyre gyanúsabb nekem mostanában. Mindig Jimin szobája körül legyeskedik. Amit múltkor szóvá is tettem, de ő csak lehajtotta fejjel sírva kért bocsánatot. Senki nem mehet be hozzá, csak én és Jin meg persze Jia, még két őrt is állítottam az ajtóba. 
A kis hercegnő szépen cseperedett. Nagyon okos értelmes kislány, annyira büszke vagyok rá. Viszont folyton Lilivel lóg ha mondható ezt. Tudom, hogy nem bántaná, mert nagyon szereti, de akkor is a hetedik érzékem rosszra súg mióta itt van. Gondolataimból Jia csilingelő hangja szakít ki. 
-TaTa elmehetek Lilivel bújócskázni? - teszi fel a kérdését nekem. 
-Szia kis hercegnőm! Tudod, hogy nem szeretem ha együtt vagytok. - adok hangot aggodalmamnak. 
-Jaj kérlek!! Nem lesz semmi baj. Ígérem. És nem megyünk ki a falka területéről. - nagyot sóhajtva rábólintottam a dologra.
-Nagyon vigyázz magadra és vacsora előtt gyere haza! Rendben? 
-Köszönöm TaTa te vagy a legjobb. - ugrott a nyakamba és adott egy nagy puszit. 
-Na jól van! És most sipirc mielőtt meggondolom magam. - ezzel letettem és már szalad is. Hát igen nagyon szeret kint játszani, és ez a megszólítás… nem is tudom honnan jött neki. Éppen drága öcsém szobája felé tartottam, hogy az elmúlt napok eseményeit elmeséljem neki. Ahogy a szobába lépek szokás szerint összefacsarodik a szívem így látni őt. Leülök mellé a székre és belekezdek mondókámba. Már vagy másfél órája lehettem bent amikor is az egyik őr zihálva ront be a szobába csurog véres kézzel. 
-Jézusom mi történt? - teszem fel a kérdésem idegesen. 
-Li.. Lilit megtámadták és súlyosan megsérült!
-Hogy mi van? És Jia hol van? 
-Nem tudjuk nem volt vele…! - azonnal kirohantam a szobából és az orvosi felé vettem az irányt. Kopogás nélkül rontok be és látom, ahogy Jin éppen a sebeit kötözte be. 
-Mi a franc történt te hülye szuka? Nem meg mondta, hogy vigyázz rá! - ordítók vele torkom szakadtából. 
-Hobi ez most nem segít ki kell deríteni kik voltak akik megtámadták. - Mondja nyugodt hangon barátom. 
-Baszki Jin ne nyugtatgassál! 
-Sa… sajnál… om. Jia elszaladt előlem, mert fogócskáztunk. És beszaladt az erdőbe. Én utána mentem de akkor három megtermett béta ugrott elő egy fa mögül. Én… én annyira sajnálom Hobi! 
-Ajs… - ezzel kirohantam a helységből és a falka bétáit és alfáit összehívva mentünk Jia keresésére. Már kezdett esteledni amikor vissza értünk a falkához. Teljesen elvagy keseredve, egy másfél éves kislány kint a hideg erdőben egyedül. Most mit csináljak? Belegondolni is félek milyen veszélyek leselkednek rá! Gyorsan a csapat felé fordultam és így szóltam. 
-Holnap reggel ugyan itt sorakozó nem nyugszom amíg elő nem kerül az unokahúgom. - ők csak bólintottak majd szétszéledtek. 

Jungkook szemszöge. 

A legjobb ötlet jutott az eszembe. Így legalább pontos információkat tudok meg a szerelememről. Egy kémet küldtem a Chion falkába. Tudom, hogy ez veszélyes, de nem volt más választásom. Nam barátom tanácsolta ezt. És eddig nagyon jól bevált. Minden nap pontban éjfélkor találkoztam a téglával. A kislányomról nem tudott még semmit csak Jiminnek az állapotát közölte mindig velem. Gondolat menetemből egy sírós hang rántott vissza. Elkezdtem keresni honnan jöhet a hang, majd egy bokor aljában, egy barna hajú fodros ruhába öltöztetett kislányt találtam teljes kisirt szemekkel. Leguggoltam hozzá és a kezemet a fejére tettem. 
-Szia picike! Mi a baj? Bántott valaki? Vagy eltévedtél? - lassan rám emeli könnytől áztatott arcát, és az ölembe bújik. A sokktól alig kaptam levegőt, de gyorsan rendeztem a vonásaimat. Felálltam majd az ölembe a kis csomaggal haza felé indultam. Otthon lefürdettem és adtam neki vacsorát, majd lefektettem az egyik vendégszobába.  Reggel körbe járom a szomszédos falkákat nem e hiányzik egy kislány valahonnan. 
Másnap úgy is tettem Yoongit küldtem körbe, hogy kérdezősködjön. Ahogy hazáért elcsigázva dőlt a kanapéra és nemlegesen rázta a fejét. Ami egyet jelentett, hogy nem járt sikerrel. 
Akkor határoztam el magam! Én fogom őt felnevelni. Szegénykém annyira megvan ijedve remeg a kis teste és jég hideg. Még a nevét sem hajlandó elárulni így Emmának fogom hívni. Ami lássuk be tetszik neki. Így éltünk, majd három hónapig amikor is éppen kint játszottunk a kertben. És egy ismerős rég nem érzett aroma csapta meg az orromat. Majd a legédesebb hangot hallottam meg a világon.