"Másnap reggel Tae ébresztett és sürgetett, hogy készüljek el hamar, mert még az egyetem előtt be akar menni a cukrászdába munkát keresni és ahogy elnéztem pont van még egy hely."

Gyorsan felöltöztem és mentem lefelé az előszobába, Taehyung is már készen volt. Ránéztem és csak a fejem csóváltam.

-Tae, figyelj, már jól vagyok, tényleg nem kell ez! Komolyan ....má.. már jól vagyok, a tegnapi csak egy múló rosszullét volt. - közlöm vele a tényeket.

-Chim, nem akarom, hogy bajod legyen, te olyan vagy mintha a testvérem lennél. -mondja kedvesen.

-Jó de .... -nem engedte, hogy befejezzem a mondatom, úgy vágott a szavamba.

-Nincs de! Én is ott fogok dolgozni,téma lezárva. -Erre csak lesütöm tekintetem és elkezdek kiballagni a házból, és indulok el a munkahely felé. Már bent van Namjoon és ahogy látom kicsit paprikás hangulatban van.  Ahogy beléptem a kis helyiségbe már jött is ki hátulról, gondolom azt hitte vendég, amikor meglátott aggodalom ült ki az arcára és az eddig harag elszállt.

-Ooo szia Jimin, jobban vagy már? -kérdi tőlem feszülten, de nem tudtam hova tenni ezt.

-Szia Nam. Figyelj, lenne egy kérésem, itt a barátom, Kim Taehyung, tudsz neki valami munkát ajánlani? -teszem fel neki a kérdést.

-Hát igazság szerint volna egy, de az olyan, mint a tiéd, így nem kéne dupla műszakot vállalj. -Barátom összecsapja a kezét és látom a fején, hogy nagyon örülö.

-Köszi Nam, rendes vagy. -Ezzel hátra mentem átöltözni, hogy munkába álljak. Amit kiértem egy váratlan vendég állt a pultnak háttal.

-Jungkook mit keresel te itt? -kérdezem tőle kissé idegesen.

-Neked is szia Jimin. -válaszolja, majd megfordul és egyenesen a szemembe néz.

Jézusom azok a szemek menten elalélok. Nem sokáig tartott a szemezésünk, mert Tae hangja rántott vissza engem a valóságba. -Taehyung te mit keresel itt? -teszi fel a kérdést barátomnak.

-Hát tudod, amit mondtam tegnap...én is itt fogok dolgozni,most írtam alá a szerződést... válaszol vigyorogva neki. Erre csak fejét csóválja és kimegy a cukrászdából.

Ahogy látom a telefonjáért nyúl és hív valakit.  Nem telt be 10 perc és visszajött, kicsi aggodalommal az arcán odajött a pulthoz és rákönyökölt úgy bámult rám.

-Mit szeretnél? -kérdezem tőle.

-Hát amit én akarok azt még nem kivitelezhető.... de kérnék egy jó erős feketét 2 cukorral. -Ezzel felegyenesedett és leült a multkori asztalhoz. Gyorsan megcsináltam neki a fekete, éltető folyadékot, majd elindultam az asztala felé. Amit odaértem letette elé a csészét és egyből mennem vissza a pulthoz. Azonban utánam szólt...

-Nem megyek el addig amíg nem végzel! Magyarán meg akar várni. De jó nem, csak Tae, de még ő is anyáskodik felettem, ez már nekem sok, borultam ki Kook mondatán.  Visszamentem hozzá és a füléhez hajoltam...

-Nem kell ennyire aggodalmaskodni csak dolgozom…, nem lesz semmi baj. -mondom neki kicsit ingerült hangon.

-Jaaa persze, úgy mint legutóbb igaz? Ha akkor nem látlak meg akkor.....

-Akkor mi?? -fejezd be a mondatot.  

-Hagyjuk, inkább visszajövök amit végzel. -ezzel felállt és kiment a cukrászdából. A nap többi része csendben telt el, viszont ahogy végeztem Yoongi jelent meg az üzletben. Mi a faszom van már? Nem lehet 5  perc nyugtom? puffogok magamban.....

-Szia Jimin! Tae még nem jött be? -kérdi tőlem.

-Szia, ahogy látod még nem, de bármikor befuthat. -válaszolom neki ingerülten. Amint kimondtam nyílt is az ajtó és Taehyung jelent meg.

-Szia Chim! Minden oké volt ma? -kérdi tőlem.

-Mi a faszom ez a sok kérdezősködés és ez a túlaggódás…??? ELEGEM VAN AZ EGÉSZBŐL!!! -kiabáltam rá a barátomra és Yoongira. Azzal a lendülettel kirohantam az üzletből, viszont előtte meg Jungkook várt rám. Még mérgesebb lettem...

-Mi keresel te itt? Mondtam, hogy nem kell pesztonka! -mondom neki dühösen. Közelebb jött hozzám és a vállamra tette a kezét, próbált volna lenyugtatni, de ugyan azzal a  mozdulattal lesöpörtem kezét és elindultam haza. Míg haza nem értem követett, majd ahogy beléptem a házba megállt a küszöbnél. Számomra érthetetlen volt ez, csak kérdőn néztem vissza rá.

-Nem invitálsz be engem? -teszi fel nekem a kérdést. Mintha nem magától követett volna hazáig és még hívjam is be... be tud jönni magától!

-Chh gyere! -mutattam a kezemmel a nappali felé. Amit belépett levette a cipőjét és a kanapéhoz lépett leült rá és csak engem bámult.

-Most mi a baj? Miért bámulsz ennyire? -lököm oda a mondatot félvállról.

-Jimin... kérlek, ülj le ide, elmagyarázok mindent. -válaszolt nekem kedvesen. Azzal odamentem és leültem az egyik fotelba.

-Tessék...hallgatlak. -dőltem hátra az ülöalkamatosságon.

-Nagyon aggódok érted és nem tetszik ez a Namjoon gyerek sem. Mondj fel ....nem tudta befejezni mivel a mondatába vágtam.

-Mi jogon kérsz te tőlem bármit is? A családom vagy? Vagy netán a párom? de még a barátom sem, szóval fejezd be ezt az egészet..kérlek. csattanok fel dühösen.

-Mi jogon? Majd megtudod… -azzal felállt a kanapéról és odalépett hozzám, lehajolt és az arcom kb 5 cm volt az övétől. - Majd most megtudod! A szemei hirtelen vörösen kezdtek izzani és rátapadt az ajkaimra szenvedélyesen csókolni kezdett.

Mindenem remegett a félelem és gyönyör kettőssége miatt. De ki is vagy te Jeon Jungkook???