Szerelmesnek lenni nem mindig jó. Életem csodálatos nője, a megtestesült tökéletesség észre sem vett, nekem pedig, kezdett mínuszba csapni az egom. Igaz, lett volna Lee Hyerin folyamatos kikosarazásánál nagyobb problémám, de jelenleg ez elsőbbséget élvezett. Önsajnáltató pózban vergődve fetrengtem a táncterem padlóján, férfiasan hisztizve, amit legjobb barátom szórakozottan figyelt.

- Ölj meg Hobi! Végezz ki. Az olcsóbb, mint a fenntartásom - rángattam pólóját szenvedve.

- Fejezd már be Chim. Mindenki minket néz - sziszegte ingerülten.

Felemeltem fejem, megszemlélve közönségünket. Hyerin undorodó fintorral fixírozott, még inkább összetörve sebzett szívemet. A többiek nem igazán érdekeltek, így visszahanyatlottam.

- Kidobta a virágokat. Megint - panaszoltam.

- Add fel haver, jobban jársz - tanácsolta HoSeok.

- Miről beszélsz ember?! - ültem fel hirtelen - Ő álmaim nője - mutattam a lányra.

- Hallod, bátya! - szólt oda a kis cigánylány, Jennifer - Ne játszd már az eszedet ilyen látványosan, mert kipusztítod vele az én életemet is. Inkább csináld azt a táncot, amikor úgy jössz, mintha mennél. Eriggyél magadnak elfele a bánatos picsába a szerelmi bánatoddal együtt.

- Nem kötelező ám hallgatni - beszéltem vissza - Te meg inkább, fogd meg a tehén barátnődet és vigyed el legelni, hátha lefogy egy kicsit.

Jó, elég szemét húzás volt tőlem pont azt a lányt bántani, aki meg sem szólalt, viszont, jobb nem jutott eszembe. Az addig csendben rajzolgató Bianca nevezetű tehénnek titulált csaj felkapta fejét és fájdalmas pillantását rám szegezte.

- Nem is ismerlek - jegyezte meg.

- Attól még dagadt vagy - hőbörögtem, majd ismét kiterültem.

Oké, Bianca ténylegesen nem volt dagadt. Inkább neveztem volna teltkarcsúnak, esetleg, nőiesnek, de az én Hyerinemhez képest határozottan telt volt. Persze, egyáltalán nem hozott lázba, mivel oda s vissza voltam Hyerin vékony combjaiért és keskeny derekáért.

- Hölgyek, srácok! - csörtetett be a tánctanár a tőle megszokott hévvel, mire feltápászkodtam - Ma egy hatalmas lehetőséget nyújtok nektek - csapta egymásnak tenyereit - Mivel, jó néhányatok átlaga romlott - nézett rám célzatosan, - esélyt kaptok javítani. A féléves iskolabálon elő fogtok adni egy páros táncot, ami beleszámít a félévi vizsgajegyetekbe, ezáltal javíthattok. A tánc műfaja, a bachata. Ki hallott már róla?

A férfival egyetemben körbe lestem. Páran feltették a kezüket, köztük én is. Már előre bezsongtam attól, hogy Hyerinnel táncolhatok és szarrá taperolhatom közben.

- Miss. Fernandez és Strauss bemutatják - intett a csajokra.

Megforgattam szemeimet. Eleve, tudomásom szerint, a tehén rajz szakos volt, így nem értettem, mi a francot keres ott. Az oktató elindította a zenét, aztán azok ketten táncolni kezdtek. Eltátottam a számat döbbenetemben. A büdös életben nem feltételeztem volna, hogy a bocinak ilyen mozgása van. Könnyed, kecses, szenvedélyes volt és végtelenül nőies. Tisztában voltam azzal, mi a bachata lényege, de ezek úgy tolták, felmerült bennem a gondolat, esetleg leszbikusok. Nem mintha meghatott volna a dolog. A bemutató alig egy percig tartott és még mindig sokkosan tapsoltam meg a nem mindennapi produkciót, csatlakozva társaimhoz. A tanár végre bejelentette, amire vártam: válasszunk partnert. Vigyorogva indultam el az én tökéletes Hyerinem felé, hogy pillanatok múltán ismételten pofára eshessek. Hyerin mást választott, egy Tommy nevű kigyúrt srácot, engem pedig az idegbaj kerülgetett. Addig ácsorogtam ott sokkosan, hogy az idő lejárt és pár nélkül maradtam. Vígasztalt, hogy nem csak én basztam rá, mert tehén is egy szál magában álldogált, kétségbeesetten pislogva.

- Jimin, nyertél egy csodás partnert - mosolygott a tanárúr rámutatva a tehénre.

- Inkább buktasson meg - vágtam rá - kizárt, hogy én ezzel táncoljak.

- Ha most megbuksz, év végén sem kegyelmezek - közölte fapofával.

- Mi?! Ezt nem teheti! - csattantam fel.

Beletörődve a pusztulásba, undorodó ábrázattal a csaj mellé oldalaztam, tisztes távolságot tartva. Dühített, hogy nem engem választott Hyerin és, hogy egy túlsúlyos amőbával kell eltöltenem a következő heteimet.


*&*&*&*


- ...szerintem, jó táncos. A lehető legjobbat fogtad ki - okoskodott Hobi az ivókút mellett ücsörögve.

- Ember! Láttad te hogy néz ki? - kiáltottam - Rálép a lábamra és örök életemre lebénulok. Baszhatom akkor a karrieremet. Talán, jobb lenne és biztonságosabb, ha énekelnék. Eldalolom a Boci, boci tarkát, a tehénke meg nyomathatja rá. Tutira nyernénk - gúnyolódtam.

- Emlékeim szerint, te is küszködtél a kilókkal - jegyezte meg.

- Az régen volt, oké? Azóta lefogytam, kiizmosodtam és odafigyelek arra, mit eszek - kértem ki magamnak - Ez a csaj egy amőba! - kiáltoztam - Hogy lehetséges egyáltalán, ilyen testalkattal bármit is csinálni?! Hogy képes emberek közé menni? Körbe sem érem a derekát. Így képtelenség táncolni.

Hobi mögém pillantva rúgott bokán, ám nem törődve vele folytattam a drámázást.

- Az éneklős verzióm jó. Néha közbe vokálozhatná, hogy „múúú-múúú" és nyertes előadás lenne. Szerzek is hozzá egy tehénmintás jelmezt. Én meg lehetnék a tehénpásztor - kotortam elő mobilomat, megnyitva a böngészőt.

- Khm...

A hangra hátra fordultam, szembe találva magam az egy személyes, újonnan szerzett csordámmal. Bianca félszegen nehezedett egyik lábáról a másikra, bizonytalan arccal.

- Mi van? - érdeklődtem kedvesen.

- Mikor szeretnéd elkezdeni a próbákat? - tudakolta.

Amúgy, egész kellemes hangja volt, ellentétben Hyerin magas, vékony hangocskájával.

- Soha - válaszoltam homlokráncolva.

- Akkor, mégsem táncolunk? - vonta össze szemöldökét.

- Velem biztosan nem - hördültem fel - Menj, keress valami magadhoz való bikát és párosodj vele, de engem hagyj lógva Boci - hessegettem el kezemmel.

A lány kurtán biccentett, majd elhagyta a legelőt. Elégedetten fordultam vissza legjobb barátomhoz, aki gyilkos tekintettel méregetett, aztán kecsesen hozzám baszott egy nehéz lexikont.

- Mi a picsa?!

- Seggfej vagy Park Jimin és meg fogsz bukni - bölcselkedett.

Öklendezést színlelve ordítottam tehénke után, átgondolva Hobi szavait a bukásról.

- Hé! Los Tehénos! Hé!

A csaj kitartóan sétált tovább, így más megszólítást választottam.

- Fernandez!!!

Csodás, erre megtorpant, rám vezetve figyelmét.

- Este nyolc, a lány kolesz előtt - kegyelmeztem meg.

Bianca feltartotta hüvelykujját, én meg kezdtem tényleg fosni, hogy bosszúból rálép a lábamra és megnyomorít.