1.
2.
3.
4. (18+)
5.
6. (16+)
7.
8. (18+)
9.
10.
11.
12. (18+)
13.
14.
15.
16.
17. (18+)
18. (18+)
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27.
28.
29.
30. - Epilógus
5.
Eltelt még egy hét a Fernandezzel elkezdett táncpróbák óta, na meg a Hyerines este óta. Legnagyobb sajnálatomra kiderült, álmaim asszonya egy igazi sárkány. Piócaként tapadt rám, merthogy teljesen lenyűgözte ágybéli teljesítményem és kijelentette: egy pár vagyunk. Szoptam, de úgy rendesen. Olyan szinten kiábrándultam Lee Hyerinből, hogy az kezdett átcsapni utálatba és lekörözte a Bocit ellenszenv terén. Folyamatos ugráltatott, kizárólag magáról tudott beszélni, rosszindulatú volt és végtelenül buta. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el és ez kissé össze is tört. Idegesítően követett mindenhová, turkált a telefonomban, aztán sipákolt, ha olyasmit talált, ami neki nem tetszett. Ezerrel menekültem előle és akaratlanul is több időt töltöttem emiatt Fernandezzel, mivel a táncterem második otthonommá vált. Egy pénteki napon utolsó órámon ücsörögtem unottan, amikor az üvegablaknak ütközött „valami”. Az a bizonyos valami két középsőujj volt, melyeket tulajdonosa hangos csiszálással húzott végig az üvegen. Vigyorogva, majdnem felnevetve ingattam fejem. Nem erre gondoltam, amikor azt mondtam Fernandeznek, jelezzen, ha végzett. A karomba csimpaszkodó Hyerint leráztam magamról és nem törődve a zavart, engem követő pillantásokkal önkényesen kivonultam óráról. Fellélegeztem, ahogyan kiértem onnan, Hyerin hatósugarából, majd a csaj után kocogtam, mellé szegődve. Combjaira lesve gunyorosan felhorkantottam.
- Boci, nem elmagyaráztam, hogy kerüld a rövidnadrágot.
- Kérdeztem a véleményed? – pillantott rám homlokráncolva – Nem rémlik, szóval, kuss.
Megtorpantam és döbbenten tátottam el számat.
- Boci, te most beoltottál? – hüledeztem.
- Be bát – bólintott tovább menetelve.
Önkéntelenül is lejjebb siklott tekintetem, rá a fenekére, aztán félrebillentett fejjel megállapítottam, hogy én is szívesen „be hát”- oltam volna. Rögtön észbe kaptam a nyelvemre harapva önostorozásba kezdtem. Park Jimin, te idióta állat, komolyan rákattantál a Tehénre?! Megráztam kobakomat, majd vissza siettem Fernandez mellé. Hyerin teljesen tönkretett és már egy túlsúlyos nőstény bocit is képes lennék lekezelni. Égés öcsém!
Kiértünk az épületből, ami mellett a lépcsősornál egy csapat csávó röhögött, haverian szívatva egymást. Nem igazán ismertem őket, ezért meg is lepett, amikor odaszóltak. Persze, nem nekem.
- Szia Bia! Jössz este? – vigyorgott szélesen Menő csávó No. 1. és kurva feltűnően végig mérte Bocit.
Igazából, nem is tudom, miért zavart ez engem ennyire? Semmi közöm nem volt hozzá. Csajom is volt. Igaz, rühelltem, mint a szart, de volt. Mégis, meg tudtam érteni a srácot. Így, hogy nem utáltam Biancát azért felfedeztem ám, hogy kicseszettül jó nő. Az a tipikusan dögös, mégis édes spanyol csaj  akire titokban kivered, fantáziálva közben arról, milyen mámorító lenne befeküdni a formás combjai közé és ott pusztulni el. Ingerülten felsóhajtottam, amiért ismét meglódult a képzeletem.
- Szia Nick, persze. Ki nem hagynám – mosolygott Bianca kedvesen, integetve a faszinak.
- Szuper. Oh és tegnap kurva király voltál – udvarolt a srác.
- Igyekeztünk – bólintott Bia árnyalatnyival komorabban. 
Búcsúzóul intett még, aztán ismét sétálni kezdtünk.
- Mi volt tegnap? – érdeklődtem kíváncsian.
- Felléptünk a parkban. Hip-hop előadás volt, de annyira dühítő, amikor elkezdenek valakit dicsérgetni úgy, hogy rajta kívül még tizenkilenc másik ember is részt vett a munkában – morgolódott.
- Azt hittem, csak bachatazol – lepődtem meg.
- Nem – mosolygott tündérien – balettoztam is régen. Sok műfajban kipróbáltam magam, mielőtt a rajz mellett döntöttem.
- Akkor, miért pont a rajz? – értetlenkedtem.
- Mert ahhoz, nem kell mások előtt megjelennem – vont vállat.
Megtorpantam, egyetlen lépéssel elé kerülve.
- Jól figyel, mert a büdös életben nem hallod ezt többször tőlem. Kurva csinos vagy! Nem azért szoktalak szopatni, mert valóban daginak tartalak, hanem mert kissé frusztráló, amikor a formás combjaidra nézek másra sem tudok gondolni, minthogy... érted, ugye? – tudakoltam szenvedve.
Bianca édesen elmosolyodott rögtönzött vallomásomra, és büszkén kiegyenesedett, ezzel melleire vonva figyelmemet.
- Na! – emeltem fel kezem, kitakarva a hegyvidékes tájat – Látom Csecsenföld határait és ez nem jó opció – ráncoltam homlokomat.
- Te vagy a legdebilebb srác, akit ismerek – csóválta kobakját – De ettől függetlenül, vannak jó napjaid – veregette meg vállamat.

*&*&*&*

Kurva gáznak tartottam, hogy bujkálnom kell Hyerin elől. Fernandez persze jó fej volt és amikor Sárkány elkezdett dörömbölni a kollégiumi szoba ajtaján, betuszkolt a gardróbba. Míg odakint dúlt a harmadik világháború, elszórakoztatva magam turkáltam Bianca cuccai között, érdeklődve szemlélve a sötétben cuccait. Elvigyorodtam, ahogyan rábukkantam egy fekete dekoratív cicifixre. Saját, nem létező melleimhez mértem, megállapítva: Fernandeznek rohadt nagy didkói vannak és esetleg fogásmintát is szívesen vennék róluk. Magamra aggattam a darabot, majd ráleltem a bugyijára is. Szintén fekete, falatnyi tanga. Óh, baszki! De megnéztem volna benne. Fejemre aggattam, felkészülve arra, ha kinyitja a szekrény ajtót. Hallottam, miként Hyerin bőszen szitkozódva lelép, aztán fél másodperccel később, lőn világosság. Bia komor ábrázattal ácsorgott előttem.
- A láthatáron semmi sem észlelhető – közölte – Az... te felvetted a bugyimat?! – háborodott fel furcsa fintorral.
Én elvigyorodtam, csábosan emelgetve szemöldököm.
- Tégy magadévá te mocskos állat – búgtam elviccelve a helyzetet és a hatás kedvéért rámarkoltam a melltartó kosárrészére – Gyerünk, erőszakolj meg!
- Jesús! Por qué te castigan? – sóhajtotta a plafonra nézve.
Hallani, miként Fernandez spanyolul magyaráz, valami kegyetlen izgató volt. A szekrény oldalának dőlve vállammal pislogtam le rá és akkor, a bugyijával a fejemen először merült fel bennem, hogy mennyire megcsókolnám.
- Vedd már le azt a szart! – morogta, leszedve buksimról a fekete, falatnyi textilt – Te transzvesztita barom – pufogott, mellém hajítva a holmit.
- Hyerin mit akart? – vettem le a cicifixet elkomolyodva.
- Téged, mit akart volna? – forgatta szemeit.
- Szóval, este bulizunk – állapítottam meg kilépve a gardróbból.
- Nem Park! Ez nem botanikus parti lesz gyökereknek. Nem jössz – közölte.
© QuinnMonroe,
книга «Bachata - Park Jimin fanfiction».
Коментарі
Упорядкувати
  • За популярністю
  • Спочатку нові
  • По порядку
Показати всі коментарі (5)
KiimberlyTime
5.
Uu 😂😂
Відповісти
2019-08-29 08:06:21
1
Eperke15
5.
Nagyon jó a sztorid ❤️ Imádom és folytasd minél hamarabb 😍😍😂
Відповісти
2019-08-29 08:24:28
1
Rivi B
5.
Botanikus buli a Park-ban van. Na jó, ez szar volt 😂
Відповісти
2019-08-29 10:39:40
2