Az esős időnek hála, elszállt a jó kedvem. Ez tipikusan olyan nap volt, amikor kint hideg van, és ti odabent összebújtok a barátnőddel. Érthetetlen okból Fernandezre asszociáltam rögtön. Hogy milyen jó lenne most átölelni és filmet nézni a laptopon. Amikor előző este , miután lelépett, sokat kattogtam, mit tegyek. Határozottan eltűnt az iránta táplált ellenszenvem és még frankón kézen fogva is végig vonultam volna vele a fősuli folyosóján. Ezzel együtt azonban ott volt a faterja és attól is tartottam, Hyerin esetleg kipécézi magának. Buzisan hangzik, de féltettem. A vízcseppek ritmikus hangját egy kopogás törte meg, mire felpattanva zártam ki az ajtót és tessékeltem be Biát. Azok a köcsög bogarak megint feléledtek a gyomromban, társulva a szívritmuszavarral és én képtelen voltam megállni, hogy ne pusziljam meg a homlokát. Markomba nyomott egy termoszt, amibe rögtön bele is kortyoltam. Kiszáradt torkomnak jól esett a még meleg, édes tejeskávé. Imádtam, hogy ő, Hyerinnel ellentétben egészen apró, tökre lényegtelen dolgokat is megjegyzett, mint például, hogyan szeretem a kávét. Hyerin a nevemet is képtelen volt rögzíteni cseppnyi agyában és gyanítottam, ezért hívott inkább oppának.
- Kösz Bubi Popsi – mosolyodtam el.
- „Bubi Popsi”? – visszhangozta.
- Igen. Úgy, mint Buborék Popsi, mert olyan szép kerek a feneked, akár egy buborék – magyaráztam.
Bia rosszallón ingatta fejét, majd hátizsákjából előhalászott egy méretes ételhordót, átadva azt is. Gyomrom hangosan kordult, elárulva éhségem.
- Jó étvágyat! – biccentett és indult volna is ki, de elkaptam kezét, finoman visszahúzva.
- Nem maradsz? Azt hittem, megbeszéljük a tegnapit – vontam vállat idiótán.
- Nézd Jimin. Biztos vagyok benne, hogy valahol rendes srác vagy. A lelked mélyén...  valahol nagyon mélyen. Viszont, nem szeretnék a barátnőd lenni.
- Miért?! – kérdeztem hangosabban a tervezettnél.
- Mondjuk, mert pár héttel ezelőtt még non-stop beszólogattál a súlyom miatt és úgy néztél rám, mint a földkerekség legvisszataszítóbb élőlényére. Eleve nem kötelességem segíteni neked, szóval, becsüld meg és fejezd ki úgy a háládat, hogy leszakadsz rólam – billentette félre fejét.
Nem tudtam volna értelmes indokot mondani arra, miért esett Bianca visszautasítása ezerszer rosszabbul, mint egykoron Hyeriné.
- Sajnálom amiket rád mondtam, őszintén...
- Ide egy, „ne haragudjá’ má’” kevés lesz – morogta.



*&*&*&*

Milliószor elátkoztam magam a bánatos picsába, amiért idióta módon elhagytam az utolsó pár kontaktlencsémet és a nagyon rühellt szemüvegemet kellett felvennem. A gondosan elmosogatott ételhordóval, valamint termosszal a kezemben kopogtattam be Fernandez szobájának ajtaján. Kisvártatva a nyílászáró kitárult, felfedve a lányt. Helló buzis bogarak és szívritmuszavar! Bianca először döbbentnek tűnt, aztán dús ajkaira mosoly kúszott, ezzel felvidítva engem is.
- Szemüveges vagy? – kérdezte széles mosollyal – Nagyon cuki – simogatta meg arcom.
Homlokom ráncba szaladt a tőle szokatlan megnyilvánulásra, majd kiszúrtam a hibát. Ellesve válla felett felfedeztem a tequilás üveget az asztalon. Csodálatos, de tényleg.
- Visszahoztam az ételhordókat – nyújtottam át neki kissé bizonytalanul.
- Csak látni akartál, mi? – vigyorodott el.
- És ha, igen? – csattantam fel.
- Bejössz? – billentette oldalra fejét.
- Ha adsz piát – bólogattam.
Fernandez beljebb tessékelt, bezárva mögöttem az ajtót. Szerettem nála lenni, mert az ő lakrésze sokkal otthonosabb és rendezettebb volt, ráadásul, mindenhol érezhető volt az illata. Na, persze azt elég igazságtalannak tartottam, hogy nekik Jenniferrel volt saját konyhájuk és fürdőszobájuk. Bia lehuppant a kis fotelébe, míg én más opció híján elfoglaltam a görgős széket.
- Jól áll a szemüveg. Hordhatnád többször is – javasolta.
Elvigyorodtam miközben elhatároztam, hogy rohadjon ki a májam, ha leveszem ezt a béna szemüveget. Felhörpintettem a Fernandez előtt árválkodó alkoholt, ami égette torkomat, majd bátorságot merítve a lány tarsaságából elővettem a mobilomat, elindítva a videó hívást. Anya igazán nem kapkodta el a dolgokat, de az ötödik csörgésre felvette.
- Te Isten verése! Te büdös kölök – kezdte szidásomat – Komolyan azzal az utcalány Lee ivadéknak csapod a szelet? – hordta le Hyerint, ami kivételesen nem ütött szíven.
Anya koreaiul beszélt, így Bia nem érthette. Zavarodott ábrázattal hallgatózott és voltam akkora köcsög, hogy ezt szépen ki is használjam.
- Dehogy anya – horkantottam – van barátnőm, nézd csak – húzódtam közelebb a csajhoz, megmutatva szülőmnek.
Muter dühe, mintha nem is lett volna. Rögtön mosolygott és saját arcára simítva tenyereit bazsajogni kezdett.
- Nézd, milyen gyönyörűséges pofikája van – áradozott – Köszönöm Istenem, hogy egy ilyen kis tündért küldtél a fiamnak. Jimin, ez a kislány egy tünemény.
- Bianca Fernandeznek hívják és dominikai – újságoltam büszkén.
- Mi az? Mit mondott? – rángatta meg Bia a pólómat kíváncsian.
- Azt, hogy ronda vagy, mint a bánat. Épp fohászkodik a lelkemért -  fordítottam nem éppen pontosan.
- Hello Bianca, Jimin anyukája vagyok, MiJeong – beszélt felhasználva kevéske angoltudását.
- Oh hello, Mrs. Park – hajolt meg enyhén a lány.
- Szólíts csak... Jimin, hogyan kell mondani azt a szót? Anyós? – sandított rám.
- Felejtsd el – ingattam fejem.
- Mit mondott? – érdeklődte megint Bia.
- Azt, hogy soha többé nem találkozhatunk. Utál téged – hazudtam.
- Mi? Miért? – pánikolt be – Megsértettem? Mrs. Park – beszélt anyámhoz angolul, amit ugyebár muterom nem érthetett – Ne utáljon, légyszí. Be vagyok nyomva, mint az állat, de amúgy rendes lány vagyok – esett kétségbe.
- Azt mondta, ha megcsókolsz, nem haragszik – kamuztam.
- Meg sem szólalt – morogta Bia.
- Közöttünk olyan erős kötelék van, hogy telepatikus úton kommunikálunk – állítottam.
- Idióta – sziszegte.
- Frankón mondom – bizonygattam – Essen le a farkam, ha hazudok.
- A bánat vigyen el? – szűkítette résnyire szemeit.
- Meg a pusztulat is – bólogattam.
Bia közelebb hajol és röpke, lehelet finomságú csókot nyomott ajkaimra, amitől szárnyaltam. Egész kibaszott nap erre vágytam.
- Úristen, de aranyosak vagytok! – sikoltott fel anya.
- Mit mondott? – szakadt el tőlem Bianca.
Pofijára simítva tenyerem húztam vissza magamhoz, többet követelve.
- Ne foglalkozz vele – suttogtam szájára.