Hétfő reggel full kómásan és antiszociálisan vánszorogtam a fősuli folyosóján. Az éjszakám nem telt valami jól. Jungkook horkol. Nem kicsit. Nagyon. Ebből adódóan kurva keveset aludtam és ingerlékenyebb voltam a szokásosnál. Tekintetemmel Fernandezt kerestem a nyüzsgő diákok közt és baromira felment az agyvizem, amikor Hyerin gátolva Sherlock Holmesi ambícióimban beállt elém, eltakarva a kilátást.
- Csak hogy tudd Park Jimin, a tehén ribancodat feljelentettem súlyos testi sértésért – szegte fel csontos állát győzedelmesen.
Valamiért átsiklottam a tény felett, hogy csodával határos módon képes volt megjegyezni végre a nevemet sőt, a vezetéknevemet is – és sokkal inkább foglalkoztatott az, hogy milyen alpári stílusban beszélt arról a személyről, akit szeretek. Előrébb léptem, fenyegető testtartással és már tényleg azon voltam, megütöm.
- Minek nevezted Biancat? – kérdeztem morogva.
- Egy tehén ribancnak, aki aljas is és erkölcstelen, sunyi dög. Rámászik más csaj barátjára – sziszegte.
- Most jól figyelj, te utolsó, senkiházi jellemtelen, féreg kurva – hajoltam közelebb, mire szemei nagyra tágultak rémületében – Ne. Beszélj. Így. Biancaról. – tagoltam lassan – És legfőképp, ne törj pálcát olyan lányok felett, akik ezerszer értékesebb emberek nálad. Bia tisztességes csaj és veled ellentétben nem teszi szét a lábát mindenféle jött-mentnek pár szutykos dolcsiért. A helyedben gecire meghúznám magam és lapítanék, mert feltehetően benne vagy a legsűrűbben baszott New Yorki csajok toplistájában. Vágj szépen hátraarcot és szakadj le rólam, Biaról meg pláne.
- Ezt még megkeserülöd Jimin! Gondoskodom róla – riogatott.
- Kíváncsian várom – vigyorodtam el.
Nem akartam további vitába bonyolódni egy ilyennel és idegrendszerem sem volt már hozzá, ezért megkerülve Hyerint tovább haladtam. Dühített Hye stílusa, ám teljesen alaptalannak véltem a fenyegetőzését. Ennyi aggyal, csoda, hogy egyszerre tud előre sétálni és lélegezni egyszerre. Ki tudja, talán folyamatosan azt mantrázza magának: beszív-kifúj, beszív-kifúj. Végre kiszúrtam Fernandezt, amint egy osztálytársával beszélgetett. Az, hogy láthattam, megnyugvással töltött el és a szarházi Hyerint is elfelejtettem. Megvártam, míg a másik diák lelép, majd megfogtam Bianca csuklóját és finom erőszakkal arrébb vontam egy félreeső helyre. Feje mellett megtámasztva karomat zártam el menekülési útvonalát, úgy mosolyogva le rá, győzedelmesen.
- Meg akarlak csókolni – közöltem vele.
- Neked is jó reggelt Chim – mosolygott édesen.
A becenév hallatán vigyorognom kellett, mégsem akartam ellágyulni.
- Jó reggelt a faszom! Pocsék napom van – hőbörögtem, megnevettetve őt.
- És ha kapsz egy „legyen szebb napod” puszit?
- Kettőt – alkudoztam és már hajoltam is lejjebb a hőn áhított csókomért, de megállított.
- Nem itt – lesett körbe.
- Bia – nyögtem szenvedve – Nem kurvára mindegy most már? Hyerin tudja, apád meg őszintén szólva, nem kifejezetten izgat – vontam vállat.
- Jimin – sóhajtotta – Megbeszéltünk valamit.
- Elhiheted nekem, hogy miután Hyerin letámadott a faszságaival, pont nem érdekel.
- Miről beszélsz? - kérdezte homlokát ráncolva. Nagyot sóhajtottam, így kiengedve magamból a feszültséget, hogy ne Bia legyen az, akin csattan a haragom.
- Csak jött a süket dumájával, hogy megkeserülöm. Szövegelt még valamit, de pont nem érdekelt az idióta nyávogása. - szándékosan nem említettem neki, hogy az a ringyó állítólag feljelentette őt. Biztos vagyok benne, hogy rosszul érintette volna, hiába a kemény külső, amit mindenki felé mutat.
- Érdekes, hogy néhány hete még teljesen oda voltál érte, most meg már mindennek elhordod.
- Viccelsz? Még szép! Túlságosan is sokáig vakított el az a hülye rajongásom iránta, mikor a főnyeremény végig előttem volt. - kezeim a derekára siklottak és finoman megmarkoltam a csípőjét. - Hülye voltam, mikor azt hittem, hogy Hyerin a létező legszebb lány a világon, mikor itt vagy te, aki minden szempontból tökéletes. - mosolyogtam rá és léptem közelebb, hogy testünk egymáshoz simuljon. - Magasról teszek mások véleményére és legszívesebben agyonverném a néhány héttel korábbi önmagamat. Bianca, én sajnálom, amiket mondtam és tettem. Rettenetesen szégyellem magam a viselkedésemért és nincs mentségem semmire. De szeretném jóvá tenni, ezért igyekezni fogok annak érdekében, hogy jobban érezd magad és elfelejtsd, ami történt.
Bia nem válaszolt, csak csillogó szemekkel nézett rám. Kifürkészhetetlen volt a tekintete, leginkább egy szerelmes lányéra hasonlított, aki élete legszebb vallomását hallotta. Az arcomon lévő mosoly őszinte volt, ahogy őt néztem, de egy pillanatra le is fagytam, mikor hirtelen megéreztem ajkait az enyéimen. Szívritmus zavarom erősebb lett, visszatértek azok a rohadt buzis bogarak, amik csak úgy zsibongtak a hasamban. Viszonoztam a csókot, aminél jobbat még nem éreztem és tudtam, hogy ez Bia miatt van. Kezeit a nyakamba akasztotta, úgy húzott közelebb magához. Nem volt követelőző, nem akart többet annál, amit nyújtottam. Ujjai a tincseim közé kúsztak, ami végképp betette nálam a kaput. Annyira akartam ezt a lányt, hogy már remegtem érte, így mielőtt bármi kellemetlen dolog történt volna elváltam a kívánatos ajkaitól és nagy levegőket véve, lehunyt szemmel próbáltam nyugtatni magam. Éreztem, hogy homlokát az enyémnek dönti, közben folyamatosan simogatta a hajam. Annyira jól esett minden apró mozdulat, amit csinált, nem találtam rá szavakat, de végre meg tudtam nevezni az érzést és be kellett látnom: Kooknak igaza volt.
- Órák után ráérsz? - törte meg Bia a kettőnk közt lévő kellemes csendet.
- Persze. Mit tervezel szépségem? - lestem csábítóan rá és nem tudtam nem észre venni az enyhén kipirult pofiját. Egyszerűen imádom ezt a lányt!
- Gondoltam csinálhatnánk valamit együtt. - vont vállat. - Meg gyakorolnunk is kéne.
- Nem aggódok a tánc miatt. Tudom, hogy tökéletes lesz, de csakis miattad. - kacsintottam. Bia ha lehet még jobban elpirult én meg nem bírtam ki, hogy ne nyomjak egy csókot a szájára. - De igen, jó lenne együtt tölteni a délutánt. Szeretnél elmenni valahová?
- Jó nekem a terem is. Főzök valamit, meg viszek rágcsát és nézünk valami filmet.
- Tökéletes! - vigyorogtam és újra megcsókoltam. Sajnos az a kurva csengő szakított félbe minket, mely emlékeztetett, hogy órára kell mennem. Szenvedve váltam el az én latinámtól, de még előtte a lelket is kicsókoltam belőle és hozzá dörgöltem magam csakhogy tudja mennyire vágyom rá.
Örökké valóság volt, mire vége lett minden órámnak. Rohantam a szobámba, hogy össze szedjek pár dolgot és elkerüljem azt a ribanc Hyerint, aki egész nap koslatott utánam. Kook még nem ért vissza, bárhol is járt, így hagytam neki egy üzenetet, hogy ne keressen, dolgom van, de ha bármilyen csajt megdug a szobámban, akkor kiherélem.
Próbáltam nem idegeskedni vagy tíz másodpercenként nézni a telefonom, hogy mikor hív fel Bia azzal az indokkal mégsem jön. Csupán tíz perce voltam a teremben, nekem mégis egy egész órának tűnt. A földön fetrengve szenvedtem a lány hiányától, mikor végre meghallottam, hogy kinyílik az ajtó. Bianca egy szürke koptatott farmert viselt, gy szintén szürke felsővel, melynek két pántja a mellei közt találkozott és amitől tekintetem rögtön odatévedt. A kis haverom egy rándulással jelezte, hogy ő már igencsak lenne jobb helyen, mélyen a lány testében. Bia mit sem sejtve, egy mosollyal az arcán sétált az asztalhoz, hogy letegye a kezében lévő éthordót és a szatyrokat. Gyorsan pattantam fel és léptem mögé, kezeimmel szorosan körbe ölelve őt.
- Jimin. - kuncogott édesen. - Mi van veled?
- Hiányoztál. - vallottam be és arcom a nyakába fúrtam. Olyan jól esett hozzábújni és akármennyire is hangzott buzisan, tökéletes volt. A pillanat, a csend és az is, ahogy Bia simogatni kezdte a köré font kezeimet. Fejét az enyémnek döntötte, majd addig mocorgott, mígnem egy apró puszit kaptam a hajamba. Kérdőn emeltem fel a fejem és néztem rá. Egy gyönyörű mosolyt kaptam cserébe majd egy csókot az arcomra. Nekem annyi nem volt elég, sokkal többre volt szükségem belőle. Tompa nyögés szakadt fel belőle, mikor szájára tapadtam, a csók mégis érzelmes volt, lágy és mindent elárult. Lassan fordítottam magam felé, hogy derekába kapaszkodva szorítsam magamhoz. Biancának vérében van a szenvedély, ezért sem lepődtem meg, hogy ő volt az első, aki nyelvét a számba tolta. Érzékien táncoltatta az ízlelőjét, ami felkorbácsolt bennem ösztönt. Észre sem vettem, de lassú táncba kezdtünk, közben elkezdte feltolni rajtam a felsőm. Fájt elszakadnom az ajkaitól, de cserébe én is megszabadítottam az ő kis topjától és hasától indulva csókoltam végig selymes bőrét a nyakáig. Bia sem tétlenkedett, egyik kezével a hátam cirógatta, másikkal pedig már gombolta a nadrágom. Ő legalább annyira vágyott rám, mint amennyire én akartam őt közelebb tudni. Gyorsan szabadítottam meg a melltartójától és tapadtam rá a melleire. Erotikus nyögése zene volt a fülemnek, mégis az volt a legjobb, mikor erősebben szívtam meg a bőrét, ő meg benyúlva a nadrágomba markolt a farkamra. Imádtam, ahogy hozzámért és tett azért, hogy én is élvezzem, ne csak neki legyen jó. Aprót sikkantott, mikor felkaptam a combjainál fogva és az ideiglenes ágyhoz vittem. Gyorsan vettem le róla a nadrágját a bugyijával együtt, hogy aztán kényeztetni tudjam. Nyelvem és két ujjam rögtön megtalálta a legforróbb pontját. Éreztem, hogy megfeszül, de nem hagytam, hogy nélkülem élvezzen el, ezért már csak két ujjam mozgattam benne, míg letoltam magamról a gatyámat. A haverom fájdalmasan lüktetett, szinte sóvárgott az édes bűn után. Bia hamar feleszmélt és ismét ráfogott a tagomra. Nem szorította, inkább simogatta, mégis majd megőrültem tőle. Nem érdekelt sem a gumi, sem az, hogy valaki esetleg majd meghall minket. Semmivel nem foglalkoztam, csak vele. Az édes nyöszörgésével, ahogy szinte könyörgött utánam, hogy minél előbb merüljek el benne. Nem kellett sokáig noszogatnia, mert önként és dalolva hatoltam testében egyre beljebb, ami elégedett sóhajt váltott ki belőlem és Biaból is. Lábait a derekam körül kulcsolta össze, karjaival a vállamba kapaszkodott és még mielőtt bármit tehettem volna, ő mozdult elsőnek. Szemeimet össze kellett szorítanom az érzésre, mert tulajdonképpen ő dugott engem, mégis elképesztően csinálta és rohadtul élveztem. Egyik kezemmel megtámasztottam magam, a másikkal a csípőjére fogtam, hogy a földre toljam. Most én kezdtem mozogni lassú, mégis erőteljes lökésekkel, olyan mélyre tolva magam, amennyire csak tudtam. Bianca teste szinte lángolt körülöttem, de az sem érdekelt volna, ha vele együtt égek el a vágy tüzében. Száját birtokba vettem és egy gyengéd, érzelmes csókba hívtam. Gyönyörű nyögéseivel keveredett az én morgásom, ami tökéletes harmóniában hangzott a teremben. Életemben először nem dugtam, vagy keféltem, hanem szeretkeztem. Annyi érzelem volt minden mozdulatban, hogy már nem féltem belátni mennyire hatással van rám minden, amit Bianca tesz.
- Jimin... - nyöszörgött Bia, amiből tudtam, hogy ő már közel jár. Teste mellett támasztottam meg magam, fogtam rá egy combjára és csókoltam szüntelen. Körmei a hátamba martak, mégis vigyázott, hogy ne sértse fel a bőröm.
- Szedsz gyógyszert? - ostromoltam folyamatosan. Válaszra képtelen volt, olyan közel járt már, így heves bólogatásba kezdett. Gyorsabb tempóra kapcsoltam, de még mindig nem voltam vad. Az érzelmeket helyeztem előtérbe, nem az ösztöneimet. Combját markoló kezem a fenekére csúsztattam, hogy ott megragadva egy jobb szöget találjak. Bia szája tátva maradt, egy pillanatra a levegője is bent rekedt az új érzéstől. Éreztem ahogy remegni kezd és már én is a határomon voltam. Nyakába bújtam, míg ő szorosan ölelt. Arcát a fejemhez szorította, mikor kiszakadt belőle egy eszelősen szexi nyögés, amiből tudtam, hogy ő a tetőpontjára került. Pár lökést tettem még, hogy aztán morogva és lihegve élvezzek mélyen Bianca testébe. Mindketten remegtünk, ahogy elhagytuk az élvezet legfelsőbb fokát. Lihegve emeltem fel a fejem, hogy a lány állát kezdjem csókolgatni és bevalljam, amit soha nem gondoltam volna, hogy bárkinek is mondani fogok, mégis úgy éreztem tudnia kell. - Szeretlek.
Bianca nem válaszolt, csak nagyokat lélegzett. Azt hittem nem hallotta, vagy nem akart róla tudomást venni, azonban a körém font karjai szorosabbak lettek, aztán maghoz húzott. Teljes súlyommal feküdtem rajta és voltam még mindig benne, amit nem szégyellek bevallani, rohadtul élveztem. Bia egy puszit nyomott a fejemre és a hátam kezdte simogatni. Hallgattam szívének ritmikus dobogását, halk szuszogását és figyeltem az arcát. Szája mosolyra húzódott, majd felém fordult egy mindent tudó, érzelmes pillantással.
- Tudom. - felelte és újból megcsókolt.