Ha egy társalgás azzal a bizonyos mondattal végződik, hogy „fogd meg a söröm”, abból semmi jó nem sülhet ki. Pontosan egy ilyen mondattal indult el az én tragédiám is, amikor két egymást követő, észveszejtő menet után Fernandezzel, fogadást kötöttünk és beszorultam abba a rákos csőcsúszdába a játszótéren. Hiába erőlködtem rohadtul, vagy próbált kihúzni onnan Fernandez, tetűmód beragadtam. Húsz perces szenvedés után feladtam és félig benne a műanyagba, félig kilógva, nem foglalkozva Bia hangos kacagásával tárcsáztam hű Hobi barátomat.
- Drága, egyetlen és legjobb barátom – kezdtem behízelegve.
- Miért pergett le előttem az életem? – tette fel a költői kérdést.
- HoSeok ez egy remek kiindulópont. Lepergett előtted az életed, így újra átélhetted a csodálatos közös emlékeinket, barátságunk legmeghatóbb pillanatait...
- Nem adok kölcsön – szakított közbe.
- Nem pénz kell drága, egyetlen és hihetetlenül csodálatosan tehetséges barátom.
- Kezdek félni. Inkább, mond, mit akarsz.
- Hát, szóval az a szisztéma, hogy előállt egy bizonyos szituáció – vezettem fel finoman.
- Milyen szituáció?
Fernandez felkelt és hozzám sétálva, széles vigyorral bejelentette.
- Beszorult a csúszdába.
Csend. Aztán olyan hangos hahotázás tört ki, kezdtem egyre szarabbul érezni magam. Mobilom pityegett, jelezve a videóhívást, amit más opció hiányában fogadtam. Hobi és Jennifer arca jelent meg kijelzőmön. Meglátva helyzetemet Istentelen röhögésbe kezdtek, én pedig idegesebb lettem. 
- Egy dolgot tisztázzunk gyorsan. Elmehet mindenki a faszomba! – hőbörögtem sértődötten.
- Ho...ho...hogy sikerült ezt összehoznod? – rötyögött dadogva Hobi.
- Tehetség – vágtam rá komoran.
- Oh drága Istenem – nyüszögte Jen letörölve nevetéstől kicsordult könnyeit.
- Inkább, gyertek és szedjetek ki innen – javasoltam.
- Indulunk – vigyorgott legjobb barátom.
További kötözködésre nem voltam kíváncsi, ezért bontottam a hívást, majd duzzogva pislogtam Fernandezre. Ő csak mosolygott rám édesen, megint felébresztve a kibaszott bogarakat a gyomromban és a buzis remegés is megjelent.
- Ugye tudod, hogy ha Hobi sem tud innen kiszedni, hívnunk kell a tűzoltókat?
- Ne fossál Fernandez, jártam én ennél már szűkebb helyen is – vigyorodtam el.
Bia megemelte szemöldökét kérdőn, mire előre nyúlva fogtam meg derekát és húztam közelebb magamhoz.
- Ezek után hogy gondoltad? Szakítasz Hyerinnel? – harapta be alsó ajkát.
Homlokom sűrű ráncba futott. Egyáltalán nem agyaltam azon, mi lesz most, vagy holnap, vagy azután. Valahogy nem tudtam elképzelni a jelenetet, ahogyan kézenfogva végig grasszálok Fernandezzel a fősuli folyosóján, esetleg, hivatalosan is egy pár leszünk. Hallottam ám én is a sulis pletykákat és jelenleg mi voltunk Hyerinnel az überelhetetlen „álompár”. Hyerin Lee volt a főiskola egyik legnépszerűbb és legcsinosabb csaja. Az totálisan kizárt, hogy dobjam Fernandez miatt. Mit gondolnának rólam a többiek, ha nyilvánosan mutatkoznék vele? Nevetség tárgyává válnék, az meg baromira nem hiányzott.
- Miért szakítanék Hyerinnel? – kérdeztem zavartan.
- Lefeküdtünk Jimin. Kétszer is. Azt hittem...
- Mit? Hogy majd a világ legjobb nőjét ott hagyom miattad? Jesszus, Boci...
A pofon élesen csattant arcomon, amitől fejem oldalra bicsaklott. Bianca gyilkos tekintettel, össze préselt ajkakkal méregetett, majd ott hagyott. Nem szóltam utána, mert valahol igazat adtam neki. Egy köcsög voltam és megérdemeltem. Mégis fájdalmasan szorítani kezdett mellkasom és gyanítottam, nem a rákos csúszda miatt.

*&*&*&*

„Nem megyek próbára.” – állt az üzenetben, amit Fernandez küldött nekem másnap este. Tökre megértettem az irányomban táplált dühét, de szerintem, baromira túl dramatizálta a helyzetet. Az még talán oké volt, hogy a suliban elkerült és nem láttam egész tetves nap. Na, nem mintha hiányoltam volna, csupán feltűnt. Viszont az már nagyon nem volt rendben, hogy a félévi és évvégi vizsgajegyemmel szívózik. Ingerülten tárcsáztam szobatársát, miközben fel s alá járkáltam a teremben.
- Mondjad Park – szólt bele Strauss a készülékbe.
- Mond meg annak a túlsúlyos, pszichopata és antiszociális Fernandeznek, hogy azonnal tolja ide a formás seggét a próbaterembe – követeltem.
- Nincs itt, randija van – világosított fel. 
Ledermedtem kijelentésétől. Mellkasomban valami megmagyarázhatatlan, nyomasztó érzés bontakozott ki. Mintha egy nagy vödör jeges vizet basztak volna a képembe. Bele gondolni abba, hogy Bianca épp más sráccal randizik, megcsókolja, esetleg tovább is mennek, egyszerre dühített és szomorított el. Lehuppanva a padlóra nyomtam ki a telefont és meredtem a lakozott fára. Határozottan féltékeny voltam, holott nem lett volna szabad így éreznem. Nem kellett volna azzal foglalkoznom, kivel-mit csinál Fernandez, mégis érdekelt. Ismét elővettem mobilomat, hívást indítva. Reméltem, ezúttal hajlandó lesz felvenni. Reszkettem az idegbajtól, mire negyedszerre is búgott a kibaszott készülék, de nem adtam fel. Vártam, és amikor hangpostára kapcsolt, megint csörgetni kezdtem. Végre valahára felvette, beleszólva kellemes hangján, amitől kissé megnyugodtam. Ordibálni akartam vele, lehordani a kurva sárga földig, ennek ellenére, halkan beszéltem.
- Jól vagy?
- Én...mi? – kérdezett vissza zavartan.
- Nem esett bajod? Jennifer említette, hogy valami csávóval vagy – haraptam be számat.
- Minden oké.
- Nézd Bianca, tegnap eléggé seggfej voltam és szeretném ezt megbeszélni. Ide tudsz jönni a terembe? – sóhajtottam.
A váratlanul kinyíló ajtóra megugrottam. Bia lépett be rajta, komoly ábrázattal. Újfent köszönthettem haveromat, a buzis remegést, ami társult egy kicseszett gyors pulzussal és gyökér bogarakkal a gyomromban, amitől bizseregtem. Gyönyörűen festett fekete, virág -mintás ruhájában, magassarkújában és kiengedett hajával. Nagyot nyeltem a látványra, majd feltápászkodva hozzá sétáltam és derekára simítva tenyereimet megcsókoltam. A mellkasomban valóságos háború tört ki puha ajkaitól és tényleg remegtem. Megszűnt minden, csak Fernandez létezett és tudom, hogy kurva nyálas, de esküszöm, belezavarodtam abba a csókba. Birtoklón markoltam fenekébe és már tudtam, ez hiányzott nekem egész kibaszott nap.
- Tényleg randiztál? – tudakoltam fájdalmas hanggal, homlokomat az övének támasztva.
- Dehogyis. Pár barátommal vacsoráztam – mosolygott édesen.
- Sajnálom a tegnapit, csak kérlek, több próbát ne mondj le. Ez fontos nekem.
Bianca hirtelen bontakozott ki ölelésemből, ami meglepett. Semmi rosszat nem mondtam kivételesen, mégis sértődötten nézett.
- Nyugi, Park. Több próbát nem mondok le. Megkapod azt a kibaszott jegyedet és megúszod a bukást – sziszegte – De mondjuk, ha már sikeresen felszedted álmaid nőjét, akit amúgy az egész kolesz végigbaszott, miért nem táncolsz vele?
- Egy új koreográfiát összetenni és betanulni több lenne, mint az a kurva négy hét, amit kaptunk erre – érveltem.
Bia ajkai elnyíltak, szemeiből áradt a megbántottság.
- Alig várom, hogy megszabaduljak tőled – hajította táskáját a sarokba és cserélte át cipőjét a szokásos, fekete magassarkúra.
- Most mi bajod? – tártam szét karjaimat értetlenül.
- Semmi – morogta duzzogva.