Bosszús sóhajjal álltam fel, magam mögé terelve Biancát. Hyerin úgy közeledett, akár egy kivégzőosztag, ami miatt aggódtam. Féltettem Biát. Exbarátnőm elénk ért, undorodó fintorral végigmérte a másik lányt, majd úgy csettintett, mint azok a feka, idegbeteg csajok az amcsi filmekben.
- Ez miatt a tehén miatt hagytál el? Engem? Lecserélsz erre a cselédre? – beszélt gőgösen.
- Anyád a cseléd, te szutyok! – lépett előrébb Bia, de visszatoltam.
- Velem te ne szájalj dagadt – sziszegte Hyerin Fernandeznek és rám nézett – Hogy tehetted ezt SuJin? Hogy alázhattál meg ennyire? Azt mondtad, én vagyok életed szerelme, álmaid nője – drámázott.
- Nem voltam beszámítható. Részeg voltam – mondtam komolyan.
- Két éven át? – csattant fel.
- Sokat ittam – vontam vállat.
- SuJin... – nyafogta.
- Jimin, te baromállat – helyesbített Bianca.
- Te kis... – vetődött előre Hyerin, Bia haja után kapva, ám idejében félreütöttem a kezét.
- Ha hozzáérsz, megfejellek – fenyegetőztem.
- SuJin...
- Jimin bazd meg! Jimin! – kiáltottam, mire összerezzent.
- Hogy választhattál egy ilyet helyettem? – színlelt sírást Hyerin – Azok után, amiket mondtál róla. Gyűlölőd és undorodsz tőle. Te magad mondtad – árulkodott.
- Akkor még nem ismertem – vettem védelmembe a lányt – Nem tudtam, milyen valójában.
- Neked adtam a testemet! Majdnem szűz voltam, amikor lefeküdtem veled – toppantott hisztériázva.
- Na, azért a szűztől kurva távol állsz, valljuk be – helyesbítettem – Plusz, mindenkinek megvoltál már a suliból, nem tök mindegy? – rántottam meg a vállamat hanyagul.
- SuJin... – bődült el.
- Elugatta már, hogy Jimin – ordított fel türelmét vesztve Bianca – Jaj, baszki ne játszd már a nem létező eszedet itt. Előadod a tisztességes, megbántott csajt, közben meg több fasz járt benned, mint turista a reptéren. Valld be te anorexiás, életképtelen, buta ribanc, hogy csak kell valaki, aki eltartja a csoffadt seggedet. De te még kurvának is ostoba vagy, mert azok legalább megélnek belőle, rólad meg maximum nemibetegséget neveznek el – szájalt Bia hősiesen.
A hülye helyzet ellenére is elvigyorodtam és még ki is húztam magam a büszkeségtől. Az én nőm!
- Te elhízott anyakoca – sziszegte Hyerin.
- Na! Vegyél vissza – javasoltam neki.
Hyerin ütésre emelte szépen manikűrözött kacsóját és olyan pofont lekevert nekem, hogy komolyan, még a nyakam is bele reccsent. Arcom égett az ütéstől és feltehetően ki is pirult. Anya arra nevelt, sose bántsak fizikálisan lányokat, mert az undorító dolog, de most kegyetlen közel álltam hozzá. Bianca oldotta meg a szitut, ugyanis előre vetődött, megragadta Hyerin haját, majd egy gyönyörűen kivitelezett mozdulattal lerántotta és az arcába térdelt. Hye négykézláb nyavajgott a fájdalomtól, de Biát ez nem hatotta meg. Ismét rúgni akart, ám megfogva a derekát arrébb vonszoltam onnan a harciasan rúgkapáló csajomat.
- Te voy a matar! Te voy a matar! – kiáltozta teljesen belázadva.
Vigyorom majd’ szét repesztette fejemet és valóban úgy véltem, nekem van a legvagányabb nőm az egész világon.
- Te voy a matar!
Azt hiszem, azzal fenyegetőzött, meg fogja ölni. Biztosra vettem, tényleg megtenné, így igyekeztem lefogni és egyhelyben tartani. Persze, vigyorogtam ezerrel és nagy volt a késztetés, hogy elengedjem, mert Hyerin igazán megérdemelte volna.
- Bia nyugi! – kerültem szembe vele, biztosan tartva karjait.
- De hát megütött téged ez a devla ivadék! – kiabálta.
- Túlélem, nyugi! Már arcon térdelted, ügyes voltál – fogtam tenyereimbe dühtől kipirult pofiját.
Szemöldököm összevontam, homlokom ráncba szaladt. Valami nem stimmelt Biával és pár pillanatig eltartott, míg kiszúrtam a hibát. A szemei. Egyik írisze kéken, másik barnán csillogott. Nem értettem, mi a franc van.
- Mi a...? Mi történt a szemeddel? – kérdeztem.
- A szememmel? – lett zavart, aztán eltakarta arcát előlem – Baszki a kontaktlencsém. Kiesett. Meg kell keresnünk – motyogta saját tenyerébe.
- Szemüveges vagy? – tudakoltam.
- Nem, csak...
Lefejtettem kezeit, újra megvizsgálva a különböző színű íriszeket. Esküszöm, ő még így is csodaszép volt. Szégyenkezve kerülte tekintetem, mire megsimogattam orcáját.
- Heterokrómiád van? – faggattam lágyan.
Bia bólintott, én pedig mosolyogtam. Valahogy ettől még inkább különlegesnek és tökéletesnek tartottam.
- Szexi – állapítottam meg.
- Úgy gondolod? – harapta be ajkát szégyenlősen.
- Rohadjon ki az életem, ha hazudok – vigyorogtam – Nagyon kemény voltál ám. Tök büszke vagyok rád. Arcon térdelted Hyerint! Arcon térdelted! – ujjongtam.
- Csinálhatom még egyszer? – vidult fel.
- Nem! – vágtam rá – Az emberölést már nem támogatom. Megóvlak a börtöntől kis Bubi Popsim. Mi lenne veled nélkülem?
- Nyugodt életem – morogta.
- Ez költői kérdés volt Fernandez, az ilyenekre nem illik válaszolni. Köcsög vagy, na. De azért szeretlek – paskoltam meg fejét.
- Fogd be a pofád, mert téged is képen térdellek – bökte meg mellkasom játékosan hátat fordítva nekem, elindulva a táncórájára.
Nem hagyhattam ki a ziccert. Ahhoz túl nagy volt a késztetés, hogy lejárassam Fernandezt. Szenvedő fejet vágva, sántítva utána vánszorogtam, sírást színlelve.
- Esküszöm, többet nem felejtem el kimosni a bugyidat, csak ne bánts többet!
- Fejezd be! – sziszegte megszaporázva lépteit.
- Úrnőm kérlek! Alázatos szolgád leszek, de ne törd el a másik bokámat is – könyörögtem – Megpaskolhatod a popsimat is. Úrnőm, kérlek!
- Te egyedül vagy ilyen retardált, vagy segítenek a hangok benne? – kérdezte nevetve.
Kiegyenesedtem, normálisan folytatva a sétát, megfogva kezét, összekulcsolva ujjainkat.
- Tudod Popsika, ez tehetség. Így születtem és együtt kell élnem vele – vigyorogtam.
Bia természetesen egy kis retek szemét. Megvárta, míg emberek közelébe kerülünk, majd jó hangosan megbosszulta az előbbi jelenetemet.
- Apuci, ugye ma nem leszel olyan durva és nem kell a golyóidat nyalogatnom közben?
Egy idősebb néni kifejezetten furcsán pillantott ránk, ami miatt baromi kellemetlenül éreztem magamat, de azért visszavágtam.
- Nyugi bébi, ma jó kislány voltál nincsen bünti – markoltam meg fenekét.
A nénike majdnem szörnyet halt, mi pedig Biával vidáman nevettünk saját hülyeségünkön. Imádtam a csajt, mert sosem senkivel nem éreztem olyan jól, mint vele.