Hobi levetette velem az acélbetétes bakancsot, így védelmi páncél nélkül, kissé aggódva várakoztam a lány kollégium előtt. Semmi kedvem nem volt a Tehénnel táncolni. Hyerint akartam és a csodás, kecses alakját, vékony combjait. Nem ismertem közelebbről Bocit és nem is terveztem nagy spanolásokba bonyolódni vele. A bukás elkerülése miatt csinálom ezt az egész baromságot, ennyi. Életem egyetlen tündére lépdelt kecsesen felém, majd megtorpanva előttem gunyoros fintort vágott.
- Már megint utánam koslatsz? – kérdezte felszegve állát.
- Sajnos nem Hercegnőm. A Tehénre várok – húztam el számat szenvedő ábrázattal.
- Kire? – ráncolta homlokát édesen, aztán leesett, miről beszélek – Ja, a dominikai csajt. Tényleg egy tehén – kuncogott.
Kapva a lehetőségen, végre van közös témánk, tovább vittem a társalgás fonalát.
- Ne is mond – horkantottam – Előre félek, lesántulok, ha ne adj’ Isten rálép valamelyik lábamra – gúnyolódtam.
Hyerin hátra vetett fejjel nevetett, amit félsikernek könyveltem el. Még pár ócsárló jelző újdonsült táncpartneremre és frankón felszedem álmaim asszonyát.
- Tuti tehén volt a jele oviban – jegyeztem meg.
- Nem hittem volna, hogy ennyire jó fej vagy SuJin.
- Jimin – javítottam ki.
- Mindegy is – legyintett – Nem azzal a tolvaj, buta cigánylánnyal lóg mindig? Undorító – fintorgott.
- Jennifer valójában, kifejezetten okos. Évfolyamelső – világosítottam fel.
A sztereotípiákkal ellentétben Jen Strauss nagyon művelt és tisztességes csaj volt, amit becsültem benne. Sosem öltözködött kihívóan, kerülte a pasik társaságát és nem is kellette magát nekik. Tisztelettudóan viselkedett a tanárokkal és nem balhézott, bár, elég nagy pofával áldotta meg az Ég.
- Ettől függetlenül a csaj dagadt – állapította meg.
- Ja, tuti nem vinném strandra, mert jönne utána a dagály – vicceltem.
Hyerin valószínűleg nem értette a poént, mivel homlokát ráncolva pislogott.
- Biztosan, buta is. A dagi lányok, mind buták – bólogatott.
Noha, nem értettem a kettő közti összefüggést, nevetést színleltem.
- Ott jön – vihogott Hyerin, oldalra mutatva.
Félrefordítva fejem felfedeztem a tényleg közeledő Fernandezt. Előre sajnáltam magam a jövőbeni sérüléseim, valamint, lelki traumáim miatt. Szenvedő sóhajt eresztettem, majd horkantottam, ahogyan hozzánk érve, halkan köszönt.
- Sziasztok.
- Szia Miss. Röfi – élcelődött Hyerin.
Tehén erre félszegen beharapta alsó ajkát, de nem kommentálta a sértő megjegyzést.
- Mehetünk? – tudakoltam kifejezetten ellenségesen.
Boci bólintott. Nem igazán szerettem volna, ha bárki is meglát vele. Égő volt az egész megjelenése. Meg, persze az én tökéletes Hyerinem közelébe sem érhetett.
- Viszlát Hercegnőm – kacsintottam mosolyogva szerelmemre, de ő csak grimaszolt.
Sajnos, ott kellett hagynom álmaim megtestesítőjét. Az oldalamra szegődött Tehén csendben sétált, míg megtettük az alig tíz perces utat a próbateremig, aminek kulcsát Hobitól kértem kölcsön. Hyerin meghódító ajándékai minden pénzemet felemésztették, ezért nem tudtam volna kibérelni egy saját helyet. HoSeok jó fej volt, így felajánlotta ezt a lehetőséget.
Zavart a csaj társasága és kissé idegesen nyitottam be a kicsiny helyiségbe, feloltva a villanyokat. Tehén beljebb lépett, érdeklődve nézelődve. Egy fekete bővebb fazonú pulcsit, hozzá passzló melegítőnadrágot és sportcipőt viselt. A ruhái elég jól elrejtették alakját.
- Oh – vette le hátizsákját, túrva abban – hoztam vizet. Nem tudtam, melyiket szoktad inni, így szénsavasat és menteset is vettem – nyújtotta nekem a két palackot.
Orromat felhúzva vettem el tőle. Ez a legkevesebb, amiért vele kell táncolnom, megköszönni nem fogom.
- Van valami ötleted a zenére? – érdeklődtem a savas vizet a sarokba dobva.
- Senorita?
- Felőlem – vontam vállat hanyagul.
A csaj felkészült, ugyanis előszedett egy bluetooth hangszórót, melyet csatlakoztatott a telefonjához. Fél perccel később kellemes zene töltötte be a termet. Fernandez beállt középre, várakozva tekintve rám. Úgy caflattam hozzá közelebb, mintha a fogamat húznák. Egyszerűen feszélyezett maga a gondolat, hogy hozzáérjek, nem beszélve arról, hogy bachatazzak vele. Nem akartam! Hyerinnel szerettem volna ezt csinálni, bókolni közben neki, elmondani, mennyire csodálatosnak és tökéletesnek tartom. Ehelyett, kaptam ezt a tehenet.
- Hogyan kezdjük? – érdeklődte lelkesen.
- Adj le úgy tíz kilót, aztán térjünk vissza erre – tanácsoltam.
A lány összepréselte ajkait, vállai megereszkedtek miként sóhajtott. Annyira szánalmasan festett, megsajnáltam.
- Kezdhetnénk valami egyszerűvel. Alapbeállás – vontam vállat.
Bólintott és kiegyenesedve a tükrökkel borított falhoz fordult. Őszintén undorodó fintorral még közelebb léptem hozzá, tenyeremet hasára simítva. Érezhettem finom parfümjének és samponjának illatát, továbbá meglepett, hogy széles csípőjéhez képest, mennyire lapos hasa van. Jobb lábával előrébb lépett, mire követtem a mozdulatot. Random kezdtünk táncolni, tisztes távolságot tartva. Hála Istennek egyszer sem lépett a lábamra és bár a világ összes pénzéért sem vallottam volna be, Fernandez valóban jó táncos volt. Hosszú órákon át táncoltunk. Összerakva egy koreográfiát, majd változtatva rajta, egyéb elemeket belerakva. Jól haladtunk és kezdeti ódzkodásom is kezdett elmúlni. Éjfél körül Tehén meghívott kajálni és rendelt nekem pizzát, ő csak egy energiaitalt kért. Míg kissé kifulladva az ételre várakoztunk, YouTube videókat nézegettünk, azokból merítve ihletet. Egy pár tánca eszméletlenül tetszett. Lendületes volt és tartalmazott egy nehéz, forgó elemet is, amit szívesen beletettem volna.
- Meg tudom csinálni – állította a csaj.
- Hát persze – intettem le.
- Tényleg – bizonygatta.
- Nézd Boci, elhiszem, hogy dúl benned a bizonyítási vágy, de ne vállalj be olyat, ami lehetetlen a te testalkatoddal. A combjaiddal ölni lehet – közöltem vele.
Nagyot nyelve hallgatott, amit annak tudtam be, igazat adott nekem.
- Hyerin a barátnőd? – váltott témát.
- Szeretném, ha az lenne – sóhajtottam csalódottan – Ugye, nem azért érdekel, mert rám akarsz startolni? Mert, azt most közlöm, ez csak tánc. A büdös életben nem lenne esélyed nálam.
- Dehogyis – ingatta fejét, felemelve kezeit védekezőn – Meg sem fordult a fejemben, csupán, szerettem volna valamit, amiről beszélgethetünk.
- Próbáltál már lefogyni? – szegeztem neki a kérdést.
- Jól éreztem eddig így magam – motyogta.
- Egy srácnak sem fogsz kelleni. Javaslom, sürgősen állj neki sportolni, diétázni, vagy menj zsírleszívásra. Láttad például, Hyerint? Tökéletes alakja van. Vékony, kecses, maga a megtestesült nőiesség. Példát vehetnél róla – bölcselkedtem.