Olyan buzisan, nyálasan, gyomor- bogarasan boldog voltam. Semmi érdekeset nem csináltunk Biancával, mindössze, a táncterem padlóján feküdtünk összebújva, egy halom takaróba bugyolálva. A lány aludt, halkan szuszogva, édesen beleépülve az oldalamba. Én a hajával játszottam, közben valami akciófilmet nézve, ami igazán nem kötötte le a figyelmemet. Fél percenként Biara lestem, meggyőződve róla, valóban alszik és biztonságban van. Utólag visszagondolva, tartottam Hyerin bosszújától, de leginkább attól, hogy Biancát pécézi ki magának. Hye aljas volt, ami aggasztott kissé. Simán kinéztem belőle, hogy több másik csajjal együtt hátba támadják Biancát és alaposan ellátják a baját. Oldalamra fordultam, így közelebb voltam a lányhoz. Elmosolyodtam az orrán és arcát díszítő halovány szeplőket látva. Nem sokszor sminkelte magát, de ha igen, elfedte ezeket, amit nem csíptem. Szerettem a szeplőit. Egyfajta kislányos, ártatlan bájt kölcsönöztek neki, ami veszettül édessé tette. Óvatos puszit nyomtam homlokára, mire szorosabban bújt hozzám. Buzis bogaraim zsongani kezdtek és megállapítottam, tényleg kegyetlen módon beleszerettem.
- Szeretlek Bubi Popsi – duruzsoltam neki halkan.
Bia még közelebb ficánkolt, karjával ölelve törzsem és alig halhatóan, mormogva válaszolt.
- Én is téged Chimichurri.
- Tetszik ez a becenév. Jobb, mint a Pusztulatos – vigyorogtam.
- Még lehetsz Pusztulatos Chimichurri is – kötözködött.
- Jó nekem a kedvesebbik verzió – morogtam.
- Vissza kellene mennünk a koleszbe – sóhajtotta.
- Vagy maradhatunk itt is – vetettem fel az ötletet.
Kezem lejjebb vándorolt, egészen formás fenekére, melybe birtoklóan belemarkoltam. Felmordultam a jóleső érzésre és sürgetve hajoltam ajkaira. Éhesen csókoltam, úgy, mintha hosszú ideje nélkülöznem kellett volna érintését, pedig erről szó sem volt. Alig pár órája hagytuk abba a szeretkezést, de már készen álltam egy következő menetre. Bár, őszintén szólva, Bianca közelében mindig rajtra kész voltam bárminemű erotikus cselekményre. Imádtam a testét, a sóhajtozásait, a telt idomairól nem is beszélve, amiket legszívesebben egész álló nap markolásztam volna. Imádtam, hogy nem sürgetett, nem követelt többet annál, mint amennyit nyújtottam neki. Ha én lassan csókoltam, ő is gyengéd volt, ha én vadabb voltam, ő is szenvedélyesebben érintett és ez totálisan megőrjített. Elszakadtam mézédes ajkaitól, lefelé csókolva nyakán, dekoltázsán. Nedves puszikkal tarkítottam bőrét, köldökébe bele csókoltam, kicsalva egy kéjes nyögést, ami lehetetlenségig szította vágyamat. Imádtam, hogy nem csak feküdt ott, kiterülve, tétlenül, mint Hyerin, várva a csodára. Nem. Bia teljesen más volt. Ujjaival kedveskedve cirógatta tarkómat, néha hajamba túrva, míg másik tenyerével karomat simogatta.
- Hé! – másztam vissza hozzá, csillogó szemeibe nézve – Szeretlek, ugye tudod?
- Én is téged – susogta megsimítva arcomat, aztán feljebb emelve fejét, finoman megcsókolt.
Másképp terveztem. Kényeztetni akartam a nyelvemmel, miközben combjait markolászom és harapdálom, de képtelenségnek látszott elszakadnom puha ajkaitól. Bianca valahogy képes volt úgy csókolni, hogy abba majd’ bele pusztultam. Csípőmmel hozzá simulva szándékosan hergeltem mindkettőnket. Egymás szájába nyögtünk a kellemes kontaktusra. Lejjebb ereszkedtem alsótestemmel, egyik kezemet feje mellett pihentettem, tincseibe fúrva ujjaimat, másikkal marokra fogva férfiasságomat, simogattam azzal. Bia nyelve megrebbent enyémen, körmei óvatosan karistolták fejbőrömet. Imádtam a tudatot, hogy ennyire intenzíven reagál teste rám és már pusztán ennyitől veszettül nedves. Combjait szélesebbre tárta, nekem pedig több bíztatás nem kellett ahhoz, hogy lassan, mégis határozottan előre nyomuljak benne. Megborzongtam attól, mennyire szűk és még csókolni is elfelejtettem. Ajkaink egymást érintették, ujjaim hajában ökölbe szorultak. Tenyere lesiklott hátamra, megállva fenekem felett, ami kellemes bizsergést hagyott a területen. Mozdulatlanul élveztem ki azt a mámorító szorítást, mely körbe ölelt. Addig is csókoltam, szeretgettem ajkaimmal, ismételve nemrégiben tett ígéretemet, hogy minden rosszat mit ellene vétettem, elfelejtetek vele.

*&*&*&*


A pultnak támasztva könyököm figyeltem HoSeok és Jennifer bachataját, amint felbuzdulva az utcai táncosok produkcióján, ők is bele kezdtek, elkápráztatva a járó-kelőket. Másképp mozogtak, mint mi Biancával. Sokkal... érzelmesebb volt, sokkal bensőségesebb és ez valahogy lenyűgözött. Ismeretlenül is megmondtam volna, azok ketten szerelmesek. Jennifer minden alkalommal úgy tért vissza Hobi karjaiba, mintha a srác jelentené számára a biztonságot. Irigyeltem őket emiatt és ugyanígy szerettem volna táncolni én is Fernandezzel. Szerelmesen, érzékin, elbűvölve a közönséget.
- Ne sajnáljad bátya, toljad bele rendesen azt a Nutellát! Kifizetem, adjad neki – vitatkozott Bianca a palacsintaárussal, mire felnevettem.
Szörnyen háklis volt a kajáért és kislány módjára, képes volt kőkemény hisztire is érte. Hátra lestem rá vállam felett.
- Bubi Popsi esküszöm, veszek neked egy egész üveg Nutellát, csak ne cseszegesd csóri csávót – vigyorogtam.
- Nagy üvegest? – csapott le rögtön a témára résnyire szűkült szemekkel.
- A legnagyobbat – bólintottam.
- Nem baj, attól még toljad bele rendesen – fordult vissza az árushoz.
- Hobiék nagyon jók – jegyeztem meg.
- Ühüm – hagyta annyiban Bia.
- Máshogy táncolnak, mint mi – tettem hozzá.
- Mert szerelmesek – vont vállat.
Biancának karácsony lett, mivel megkapta a hőn áhított szarásig csokikrémezett, banános, tejszínhabos, csokiszórásos, full-full extrás palacsintáját és megboldogult arccal telepedett le a fa asztalkához, a büfékocsi mellé. Lehuppantam vele szemben, ujjammal csórva a tejszínhabból, kiérdemelve egy gyilkos pillantást. Ismét el akartam kezdeni a témát Hobi és Jen táncáról, ám a mobilom veszett csörgésbe kezdett. Előhalászva a készüléket pislogtam a kijelzőn villogó névre, míg Bianca összevonta szemöldökét.
- Nem veszed fel? – tudakolta.
Rálestem, majd megint a telefonra. Képtelen voltam rendesen megindokolni, mi a franc az a rossz, nyomasztó érzés bennem, végül nem foglalkozva ezzel, fogadtam a hívást.
- Mondjad JK.
A háttérből szűrődő zsongás nem tetszett. Rohadtul nem.
- Hyung, itt vannak a zsaruk, a kolesz igazgató. Mindenki téged keres. Átforgatták az egész szobát – hadarta pánikba esve kuzinom.
- Mi?! Mi a fasz van ott?! – értetlenkedtem.
- Drogot kerestek és találtak is. Le akarnak tartoztatni Hyung! – kiabált jóformán.
- Mi van?! Téged?!
- Nem Jimin. Téged. Azzal vádolnak, drogot árulsz.