Feláldoztam magam és a rohadt finom ebéd után elmosogattam. Furcsa volt így lenni Biancával. Egy normális lakásban, kettesben. Ruháim kipakolása közben fogtam csak fel igazán, hogy ez nem puszta „járás” többé, ugyanis együtt élünk. Ez bizony egy komoly, felelőségekkel teli felnőtt kapcsolat, melyben kőkeményen helyt kell állnom. Nincs próbaidő, nincs több tökölés. Na, nem mintha bántam volna. Az, hogy immáron egy fedél alatt élek Fernandezzel, rendesen felbaszta az egomat. Míg Bia az ingjeimet akasztgatta vállfákra, én munkát kerestem a neten, törökülésben helyezkedve az ágyon. Valamelyest megnyugtatott a rengeteg lehetőség. Az egyik -amelyik a legjobban fizetett- megtetszett, ezért ráklikkeltem a teljes állás hirdetésre.
- Chim, ez nem jó – jegyezte meg kedvesem vállam fölött áthajolva, meglesve a laptop kijelzőjét – Ez délelőttös műszak, így hiányoznod kell a suliból. Inkább délutános, 4 órás, vagy részmunkaidős meló kéne.
Tudtam, ki fog akadni, ha közlöm vele, úgy határoztam, ott hagyom a francba a főiskolát. Halasztok egy fél évet, vagy évet és ha helyrejöttek a dolgaim, folytathatom. Hátrafordítottam fejem, majd tenyeremet pofijára simítva vontam le egy szenvedélyes csókra, melybe beleremegtem. Komolyan mondom, megőrjített ez a csaj. A pokolba taszított minden egyes kibaszott alkalommal, amikor ajkait az enyéimen érezhettem és akár a lelkemet is eladtam volna érte zokszó nélkül, ha azzal magamhoz láncolhatom. Valójában, sosem gondoltam volna, hogy ilyen szerelmesnek lenni. Igazán szerelmesnek. Egyszerre volt mámorító és félelmetes, mégis mindent elsöprő. Mellette legyőzhetetlennek éreztem magam és nem pánikoltam, mert tudtam, Bianca velem van és együtt megoldunk bármit.
- Jó lesz Popsi – duruzsoltam puha párnáira.
- De... – akadékoskodott.
- Nincs de. Halasztok és később folytatom. Más is csinálja így.
- De Te tehetséges táncos vagy Jimin – beszélt kétségbeesve – Sokra viheted az életben. Elismert művész lehetsz, nem adhatod fel ilyen könnyedén.
- A szüleim fizettek mindent. Nem támogatnak többé és...
- Kifizetem a tandíjadat – mondta határozottan. 
- Nem. Nem fogok olyan semmirevaló csávó lenni, akit a nőjét lejmolja pénzel – csattantam fel.
- Nem okoz gondot, tényleg – bizonygatta.
- Nekem igen. Le sülne a pofámról a bőr, ha bele mennék ebbe.
- Akkor, én is halasztok – kelt fel mellőlem.
- NEM! – kiáltottam – Holnap bemész a kibaszott óráidra, odafigyelsz a kurva tanárra, aztán hazajössz, megkajáljuk együtt a kibaszott vacsoránkat és kefélünk egy nagyot – vázoltam fel terveimet.
Bia megemelte szemöldökét, kinyilvánítva nem tetszését, de nem hatott meg túlságosan.
- Most pedig, idebújsz szépen a picsába és elárasztasz a szeretetteddel, mert különben... különben, ne akard, hogy folytassam – köszörültem meg a torkom zavaromban.
Duzzogva, ajkát lebiggyesztve engedelmeskedett és huppant le mellém. Egyik karomat átvetve oldalán öleltem törzsét, míg ő mellkasomnak támasztotta fejét. Puszit nyomtam hajába és elégedett mosollyal futottam át újra a szöveget.
- Konyhai kisegítő? – olvasta el a szöveget.
- Hmmm – bólintottam.
- Chim én tényleg szívesen adok kölcsön – böködte meg képemet ujjával.
- Nekem meg tényleg nincs szükségem rá. Nagyfiú vagyok, megoldom a problémáimat önállóan – sóhajtottam a végére.
- A félévi fellépést is sztornózod? – érdeklődte halkan.
- Igen.
- Annyit gyakoroltunk Jimin – ült fel, könyörgően pislogva rám.
Inkább elfordítottam fejem, csak ne kelljen őt néznem. Rengeteg munkája volt benne, mely ezáltal mind kárba veszett. Őt sajnáltam, nem magamat.
- Csak bújj vissza – motyogtam.
- Jim...
- Kérlek. Ne vitatkozz, csak bújj hozzám. Az megnyugtat – sóhajtottam.
Bánatos ábrázattal foglalta el iménti helyét, azzal a különbséggel, hogy fejét ölembe fektette. Ujjaim önálló életre kelve túrtak selymes tincseibe, finoman játszadozva a szálakkal. Már pusztán ettől jobban éreztem magam és valóban nyugodtabb lettem. Bia közelsége furcsán jó hatással volt rám.
- Van gyári meló is – mondtam neki, tovább görgetve a hirdetések között – Három műszak, bejelentett munkaviszony... meg a tetves kurva anyátok fog ennyi pénzért robotolni nektek – puffogtam, amin a lány aranyosan kuncogott.
- Van egy haverom. DJ egy klubban, mindig ugyanott zenél. Pár napja még kerestek oda pincéreket. Rákérdezzek? – cirógatta meg államat.
Lepillantottam és egyszerűen képtelen voltam ellenállni a késztetésnek. A laptop hangosan puffant a szőnyegen, miként mozdulat közben lelöktem az ágyról. Végigdöngöttem Biancát a matracon, majd ajkaira tapadva csókoltam érzékin. Nem csináltunk semmi többet, mindössze csókolóztunk és taperoltuk egymást, mégis a fellegek közt jártam tőle. Eszembe jutott, hogy lényegében a faterjának köszönhetek mindent, ha ő nem találja ki ezt a páros táncot, nem lehetnék itt vele. Más esetben tuti nem vettem volna észre, annyira elvakultan oda voltam Hyerinért.
- Ezt figyuzzátok! – rontott be rokonom.
Ijedelmemben ráharaptam Bianca ajkára, amitől felszisszent. Erőteljes késztetést éreztem arra, hogy szét rúgjam Jungkook seggét.
- Kopogni luxus? – emeltem fel fejem ingerülten tekintve rá.
Szám elnyílt a döbbenettől. Ez az idióta büszke vigyorral mutogatta a karján díszelgő mintát, melyet még átlátszó fólia fedett és enyhén piros volt.
- Anyád meg fog ölni – közöltem vele.
- Fasza mi? Latinul van. Azt jelenti lényegében, hogy nekem nem parancsolhat senki. „Sem Isten, sem ember” – fordította le az idézetet.
Lemásztam barátnőmről, felkelve az ágyról, majd tarkón nyomtam Kookiet.
- Te normális vagy? Anyád engem fog kibelezni ezért – mordultam rá.
- Nyugi Hyung, anya már tud róla – csitítgatott.
- ÉS mit szólt hozzá? – tudakolta Bia.
- Hát, hogy szét veri Jimin fejét, de majd megnyugszik – legyintett.
- Vagy nem – vetettem közbe aggodalmasan.