A reptér termináljában ültem, arra várva, landoljon az a tetves gép és megvillogtatva szájkaratés tehetségemet, szarrá olthassam a kis nyomi unokatesómat. Bianca mellettem majszolta a csokiját, aranyosan, érdeklődve figyelve a körülöttünk futkározó embereket. Jól esett, hogy velem tartott és nem rázott le valami vagány koptatós szöveggel. Alig vártam már, hogy ismét kettesben lehessek vele és egy hatalmasat szeretkezhessünk. Bejelentették, a gép földet ért, mire felálltam és Bia kezét fogva a megadott kapuhoz sétáltam. Ide-oda lesve próbáltam kiszúrni az emlékeimben élő taknyos nyomit, ám az sehol sem volt. Aztán, megláttam...
- Bubi Popsi, van nálad Rivotril? – kérdeztem tekintetemet le sem véve a felénk közeledő rokonomról.
- Minek neked nyugtató? – ráncolta homlokát.
Válaszom hosszas kifejtésére nem maradt idő, ugyanis az a bőrkabátos, baseballsapkás, igencsak kisportolt testalkatú faszagyerek elénk ért. Értem én, hogy a pubertás csodákra képes, de ez már azért túlzás.
- Helló Hyung – hajolt meg Jungkook vidáman, majd tekintete Biara tévedt és angolra váltott – Szia Csinibaba – mosolyodott el.
- Na. Na. Na!!! – mondtam direkt koreaiul – Tisztázzunk egy-két dolgot Stalone. Ő itt az én barátnőm, amiből adódóan van az, hogy nem hívod „Csinibabának”, nem mosolyogsz rá, nem udvarolgatsz neki, nem stírölőd, de még csak rá sem nézel, máskülönben erőteljes szituációk lesznek – fenyegetőztem.
- Hyung, van barátnőm – közölte törhetetlen mosollyal.
- Ezt a részét pont leszarom – morogtam.
- Nem vagy te túlságosan féltékeny? – ráncolta homlokát.
- Nem – vágtam rá – Adakozz szépen a szegényeknek – tartottam elé kitárt kezem, várva az anya által küldött pénzt.
Kook megforgatta szemeit, majd nagy kegyesen előkaparta a táskájában lapuló borítékot.
- Kösz és jó utat visszafelé – bólintottam elindulva, ott hagyva őt.
Bianca persze áruló módjára nem jött velem, ezért megtorpantam, hátrafordulva hozzájuk. Megszállt a Sátán, olyan idegbeteg lettem, meglátva, hogy azok ketten milyen jól eltrécselgetnek. Nagy hévvel csörtettem vissza hozzájuk, finoman magam mögé tolva Biat. Jungkook összevonta szemöldökét. Oké, számomra is kissé furcsa volt, hogy ennyire féltékeny vagyok Fernandez miatt, mert még Hyerint is leszartam magasról, amikor idióta módon rajongtam érte.
- Elpofáztam valamit – morogtam a srácnak.
- Jimin, nyugi már. JK az unokatesód, nem kéne így viselkedned vele – csitítgatott Bianca.
- Dehogynem – feleseltem.
- Jimin... – szólított meg lágyan a lány és karjaival körülölelte derekamat.
- Fogalmam sincs, mit akarsz, de ezzel már meggyőztél – közöltem vele.
- Legyél kedvesebb Jungkookkal. Ő nem bántott téged, mégis paraszt vagy – mondta ártatlanul pislogva.
Megadóan felsóhajtottam. Eszméletlen, hogy ez a nőszemély képes ilyen szinten sakkban tartani és lekenyerezni egyetlen kicseszett pillantásával.
- Jó – egyeztem bele, mire Bianca olyan csókot nyomott ajkaimra, belebizsergett a szám és azok a tetves buzis bogarak is tomboltak bennem.

*&*&*&*

Guk igazán visszafogta magát. Mindössze a kanapémat foglalta el, a cuccait pedig bőröndöstől alá préselte. Mentális piros pontot osztottam neki ezért. Bianca magunkra hagyott minket, arra hivatkozva, be kell fejeznie egy rajzát, ami miatt kissé elkenődtem. Buzisan és nyálasan hangzik, de szerettem volna még vele lenni. Egyetlen reményem az volt, hogy benéz lefekvés előtt, adva egy „jó éjt” csókot, én meg szarrá markolászhatom a formás fenekét közben.
- Ümm...Hyung – szólított meg JK rámen zabálás közben, teli pofával – Mi a helyzet veled és Biancával? 
- Szemedet leveszed róla, különben ravatalra teszlek – fenyítettem rögtön.
- Mondtam már, hogy van barátnőm – forgatta szemeit.
- Én meg, hogy leszarom – vontam vállat.
- Úgy értettem... kedveled őt, nem?
- Kedvelem? – visszhangoztam hülyén – Ja, valami olyasmi – bólintottam.
- Valami olyasmi? – játszott papagájost.
Lehuppantam mellé a bútorra, majd fejemet a támlának döntve a galéria alját tanulmányoztam. Hogyan is tudnám elmagyarázni neki?
- Asszem’, szeretem. Mármint, úgy rendesen. Érted? – lestem rá, mire bólintott – De ez nem ilyen egyszerű. Egy hülye páros tánc feladat miatt lógtam vele és rohadt nagy seggfej voltam vele. A testalkata miatt cseszegettem és folyamatosan azzal szopattam, hogy fogyjon le. Ő persze, akkor is kedves volt velem. Aztán, jött Hyerin, totálisan kiábrándultam belőle és akaratlanul is több időt töltöttem Biancával. Rájöttem, hogy egész jó fej. Aztán, piásan lefeküdtem vele és... Jézus Isten! Esküszöm, életem legeszméletlenebb dug... khmm... Érted, na.
- Azért szereted, mert jó vele a szex? – vonta össze szemöldökét zavartan.
- Mi? Dehogyis – ingattam fejem – Őszintén, szólva, fogalmam sincs. Imádom, ahogyan spanyolul hadar, ahogyan mozog, ahogyan velem viselkedik. Házias, kegyetlen jól főz, intelligens, szeretek vele veszekedni. Bianca...
- Egy igazi, vérbeli, temperamentumos spanyol nő – állapította meg.
- Ja. Az – csettintettem – Elég, ha meghallom a nevét és már lever a víz, légszomjam van, szívritmuszavarom, merevedésem és buzis rovarok mászkálnak a gyomromban – vigyorogtam.
- Bélférges vagy?! – hördült fel.
- Mi?! Nem! Ember, te hülye vagy? – kiáltottam – Én azokra a kibaszott lányos, pillangókra céloztam.
- Akkor, tényleg szerelmes vagy – okoskodott.
- Tényleg? – gúnyolódtam – Képzeld, atomtudóskám rájöttem ám.
- Jimin Hyung szerelmes! Jimin Hyung szerelmes! Hyung szerelmes, Hyung szerelmes – kántálta vigyorogva.
- Stalone Junior, ha nem fejezed be, megtagadom a vendéglátást és húzhatsz a temetőbe. Ott sok a szabad fekhely – morogtam.
- Hyung szerelmes! Hyung szerelmes! Hyung szerelmes!
- Guk! Hívom anyádat és megmondalak neki, te retkes kölök! – ordítottam.