Dühös voltam Fernandezre nem is kicsit. Szerettem volna elfelejteni a tényt, hogy frankón a farmeromba lőttem miatta, de ez a nőszemély esküszöm olyan volt, mint egy démon. Totálisan megszállt, átvéve felettem az uralmat, kitörölve minden értelmes gondolatomat, majd elfoglalva az agyam, befészkelte oda magát. Képtelen voltam másra gondolni formás testén és puha ajkain kívül. Basszus, az a csók! Remegett a gyomrom, akárhányszor visszaidéztem.
Másnap reggel ingerülten, antiszociális hangulatban ültem be az első órámra, fejemre húzott kapucnival, ezzel is szemléltetve, allergiás vagyok mindennemű közösségi tevékenységre. Hyerin persze IQ mínusz értelmi szintjével nem vette a lapot és rám akaszkodott, irritáló hangjával fárasztva.
- Oppa, arra gondoltam, elvihetnél megint vacsizni valami drága helyre. Mondjuk, kipróbálhatnánk annak az öt csillagos szállodának az éttermét. Persze, előtte vehetnél valami márkás ruhát nekem, mert egy ilyen helyre mégsem mehetek akármibe – csicseregte lebiggyesztve száját.
Tervei hallatán megugrott szemöldököm. Baromira bökte a csőröm, hogy ez a buta liba apám pénzét akarná elkölteni, amihez neki kurvára semmi köze. Automatikusan eszembe jutott Bianca nemrég elejtett megjegyzése, miszerint ő utálja a puccos helyeket.
- Hercegnőm – ejtettem ki a becézést csöpögő gúnnyal – Nem vettél észre rajtam semmi furcsát mostanában? – buta ábrázattal megingatta fejét – Nem? Nem? Tényleg, nem? Semmi?
Hyerin megint kobakját csóválta, nekem pedig akkor lett elegem és álltam fel, otthagyva a francba őt is és a még el sem kezdődött órát. Lábaim automatikusan vittek a lánykollégium irányába, egy bizonyos szoba felé. Mire rájöttem volna, mire is készülök, bekopogtam. Lábfejemmel a padlón dobogtam várakozás közben, vállammal az ajtófélfának dőltem, zsebembe süllyesztve kezem. A nyílászáró kitárult, felfedve egy pizsamába bújt, éppen fogat mosó Fernandezt.
- Beszélnünk kell! – jelentettem ki.
- Hogy kapjál szívrákot te tetves köcsög – és azzal a lendülettel rám csapta az ajtót.
- Fernandez – dörömböltem – Fernandez nyisd már ki! A tegnap estéről szeretnék beszélni. Ha nem engedsz be, akkor is elmondom. Legalább, megtudja mindenki...
- Mit akarsz te bánat? – jelent meg ismét, ezúttal fogkefe nélkül.
- Beszélni – mondtam újra – és nagyon nem tetszik ez a Strausstól átvett stílusod – közöltem vele.
- Ja, mert te hívhatsz engem tehénnek, bocinak és sértegethetsz csak úgy, mert épp olyan kedved van – tette csípőre kezét dühösen.
- Beengednél? – érdeklődtem sokkal visszafogottabban.
- Persze, hogy aztán az anorexiás csajod megint idejöjjön? Nem!
- Akkor, gyere az én szobámba, kérlek – könyörögtem.
Bianca megadóan felsóhajtott, majd pizsamában és papucsban kilépett a helyiségből. Csendben sétáltunk a fiú kollégiumba. Útközben azt görgettem át fejben, mit is mondhatnék neki. A tegnap este óta eléggé összekuszálódtak a dolgok. Bennem legalábbis, biztosan. Farzsebemből előkotorva a kulcsot nyitottam ki a zárat, aztán engedtem előre a lányt, aki rögtön elfoglalta a galériaágy alatti fekete kanapét. Sajnos, Fernandez teljesen jól festett ott, mintha valójában az én szobámban lenne a helye. Noha, nem így volt. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót, bár, Hyerin nem tudta, melyik az enyém. Hátizsákomat feldobtam az ágyra, amit levetett pulcsim követett. Bia némán figyelt, aztán inkább nézelődni kezdett, új holmikat felfedezve.
- Hallgatlak – mondta felemelve egy könyvet, belelapozva.
Tudtam, hogy szándékosan kerüli a szemkontaktust. Hirtelen fogalmam sem volt, mivel kezdjem.
- Igen? – pillantott fel.
Megköszörültem torkomat zavaromban. Furcsálltam, hogy Hyerin társaságában sosem éreztem ezt a mértékű frusztrációt és félelmet, hogy elcseszem a helyzetet.
- Én csak... – hebegtem – van egy hipotézisem arról, ami előző este történt.
- Nekem is van egy hipotézisem – mondta komolyan felkeltve érdeklődésem – Szerintem, te totálisan skizofrén vagy és akkora gyökér, anyukád is megkért, inkább legyetek csak barátok – bólogatott.
Lesújtó nézéssel ajándékoztam meg. Azt hittem, normálisan tudunk beszélni.
- Te meg egy picsa vagy – vágtam vissza komoran. 
- Espero que te ahogues! – sziszegte gyilkos tekintettel.
Imádtam, amikor anyanyelvén beszélt. Ritmikus volt, dinamikus és kurva szexi.
- Most elküldtél a faszomba, mi? – szűkítettem résnyire szemeimet.
- Valami olyasmi – vigyorgott.
Fejemet ingatva telepedtem le mellé, igyekezve összegezni mondandómat. Ő várt, édesen pislogva, nekem pedig egyre jobban terelődtek el gondolataim egy teljesen más irányba.
- Figyelj Jimin – szólalt meg sokkal szelídebben – Szégyellem, de ittam, nem is keveset. Az a csók hiba volt és soha többé nem fog megtörténni. Megnyugodhatsz, nem vagyok rád kattanva, nem zúgtam beléd és elnézést, ha emiatt rémálmaid voltak. Bocsánat, oké? – ráncolta homlokát.
- Oké. Hiba volt. Nincs több csók – egyeztem bele.
- Szuper – mosolygott.
És hát ez tipikus esete lett annak, amikor képtelen az ember uralkodni magán és a kicseszett indulatain. Váratlanul hajoltam előre, ajkaira tapadva, végig döntve a kanapén. Jólesően nyögtem fel az édes kontaktustól. Egész tetves reggel óta erre vártam. Úgy csókoltam, habzsolva száját, mintha az életem múlt volna rajta. Egyik kezem hezitálás nélkül fogta marokra formás mellét, kicsalva belőle egy kéjes sóhajt. Egyáltalán nem az a megjátszott hang volt, amilyet Hyerin produkált. Nem. Ettől szabályosan libabőröztem és máris kezdett keményedni férfiasságom. Megőrjített, ahogyan csókolt, ahogyan tenyerével a pólóm alá vándorolva lágyan cirógatta hátam, borzongásra késztetve. Imádtam, hogy Hyerinnel ellentétben igenis megérintett és becézgetett puha ujjaival. Elhagyva ajkait áttértem nyakára, nedves csókokkal beborítva selymes bőrét, újabb sóhajokat hallatva. Feljebb gyűrtem pizsamapólóját, mire ő kissé hátrébb tolt. Zihálva figyeltem, miként kibújik a lila darabból. Haja enyhén összekuszálódott emiatt, pofija kipirult, kiemelve szeplőit. Képtelen voltam a mellei látványára koncentrálni, helyette gyönyörű arcát néztem és az a buzis remegés megint csak megjelent, társulva hevesen vágtázó szívverésemmel. Nem kellett volna és talán, nem is akartam, mégis, kezdtem úgy gondolni, rohadtul nem Hyerin álmaim nője, hanem az nagy pofájú, teltkarcsú, dominikai lány, aki a kanapémon feküdt és aki miatt szívritmuszavaraim voltak.