Rohadt nagy vigyorral az arcomon fizettem az étteremben, hogy aztán le is sorvadjon az arcomról. Hyerin kijelentése meglepett, de majd kiugrottam a bőrömből, hogy végre az enyém lehet szívem egyetlen választottja. Érezni akartam a selymes bőrét, hallani a hangját, ahogy miattam az egekig repül és a tudat, hogy ezt végre megkapom elképesztően boldoggá tett. Egészen addig, míg Hyerin kijelentette, hogy vigyem őt egy szállodába. Nem érdekelte a romantikus séta a parton, vagy a meghitt vacsora, amit a víz kiköpésével elrontottam, úgy meglepett a kérdése. Nem, nem értékelt semmit, csak a rohadt szálloda érdekelte. Leszól, mert nem volt kocsim és be kellett ülnünk egy taxiba. Mind ez nem is érdekelt volna, hogyha a sofőr nem egy olyan szálloda előtt áll meg, aminek a tetején öt csillag világított a pofámba. Öt kibaszott csillag. Tudtam, hogy mélyre kell nyúlnom a zsebembe és hogy teljesen le fog nullázni.
A recepción megkaptam a szoba kulcsát és nem kerülte el a figyelmemet az sem, hogy Hyerin flörtölni kezdett a pult mögött ülő csávóval. Fölényes mosollyal csúsztattam életem értelmének derekára a kezem és húztam őt el a liftig és igyekeztem nem elhányni magam a pucctól, ami fogadott. Hyerin persze teljesen oda volt és sietve vette elő a telefonját, hogy egy egész sorozatot lőjön magáról a bent lévő tükrök segítségével. Figyelve arra, hogy én ne legyek rajtuk.
Alig csuktam be az ajtót magunk mögött Hyerin az asztalon lévő pezsgő felé száguldott.
- Szomjas vagyok. Kifárasztott ez a liftezés.... hé, Jimmy, nyisd már ki ezt, légy olyan kedves! - mutatott a palackra.
- Majdnem, de még mindig Jimin. - sóhajtottam és mellé léptem.
- Tök mindegy. - legyintett és az ágyra huppant.
Olyan csodásan festett, ahogy ott ült, teljesen letaglózott. Az üveget vissza csúsztattam a jeges bödönébe és lassan az ágyhoz léptem. Szerelmes pillantással figyeltem a lányt, aki tudomást sem vett rólam, csupán a szobával foglalkozott. Arcára simítottam a tenyerem, de a bőre ragacsosnak hatott a nyolc vagy kilenc réteg vakolat miatt. Hyerin unottan nézett rám és le tudtam olvasni az ábrázatáról azt a tipikus „essünk már túl rajta” kifejezést.
- Nem szeretnék durva lenni, ezért...
- Jaj, ne tökölj már cseszd meg! - csattant fel és ezzel együtt ragadta meg a felsőmet.
Olyan erővel mart az ajkaimra, hogy még a fogunk is össze koccant. Erősen harapdált és nyelvével az én számban ficánkolt. Tudtam mire megy ki a játék, de sokkal jobban izgatott a tudat, hogy végre megcsókolhattam életem nagy szerelmét. Lassan kezdett hátra dőlni, amit én követni akartam, de megállított. - Na most jött el az a pillanat, hogy te kényeztetsz engem - hangja parancsoló volt, de még mindig nem érdekelt. Csókokkal indítottam a nyakán, ahol meg akartam szívni a bőrét, hogy mindenki tudja: Ő az enyém.
- Nem ám nekem foltokat hagysz! Az a lapozóm nem tüntet el mindent. - morgolódott.
Nem rontotta el a kedvem, folytattam a testének felfedezését. Ruhájának pántját letoltam a vállán és a derekánál kezdtem lefelé húzni, hogy minél előbb megszabaduljak az anyagtól. Hyerin melltartóba bújtatott melle volt az első, amitől lefagytam. Kisebbek voltak, mint azt én gondoltam, de még mindig nem érdekelt. Textilen keresztül tapadtam a bimbóira, amik kissé megkeményedtek, megkönnyítve a dolgomat. Hyerin a tincseim közé túrt és erősen húzta a szálakat, aztán tolni kezdett lefelé. Nem tétováztam, lejjebb araszoltam, hogy elém kerüljön a főnyeremény. Fedett nőiességét kezdtem simogatni, amitől nyögni kezdett. De nem azon a kellemes hangon, amire számítottam, mert sokkal magasabb volt. Alig értem hozzá már erősen tépte a tincseimet.
- Ne húzd már az agyam, csináld a dolgod és nyalj végre ki! - frusztrált hangjára megdermedtem, de aztán egy mozdulattal toltam félre az apró tangát és kezdtem falni őt. Nyögései felkorbácsolták a hormonjaimat és tagadhatatlanul keményedni kezdtem. Fogalmam sincs milyen régóta vártam a pillanatra, hogy végre az enyém legyen, de Hyerin folyton közbe szólt, mikor már én is élveztem volna.
- Tényleg ilyen béna vagy? Használd már az ujjad baszod! - ejtette hátra fejét kínlódva.
Én meghitt, érzelmekkel teli együttlétet akartam, ami nem nyerte el a tetszését. Sóhajtottam és belé toltam az egyik ujjam és mozgatni kezdtem benne. Az első problémára ott figyeltem fel.
- Gyorsabban! - szakított félbe ismét, kizökkentve ezzel a gondolataimból. Még egy ujjam csatlakoztattam és gyors tempóban mozgattam a kezem. Hyerin sikoltozott, tépte a hajam és karmolt is közben.
- Haaa, igyekezz már! - húzott maga felé.
Addig engedte el a hajam, míg lekaptam magamról az ingem és letoltam a farmerom bokszerrel együtt.
- Ugye gumi van nálad? - fintorgott aprót és csak remélni mertem, hogy nem Jimin junior miatt.
- Pe-persze. - makogtam. Nem értettem hova lett az önbizalmam, hiszen nem az első alkalmam lett volna, de mégis az első azzal, akiért oda és vissza voltam. Enyhén remegő kezekkel kotortam elő a kis tasakot, addig Hyerin levette magáról a zavaró textileket és hanyagul ledobta őket a földre.
- Remélem, emeli az egodat a tudat, hogy ekkorával még nem volt dolgom. - vigyorgott a meredező haveromra, aztán újra hátra vetődött az ágyon. Gyönyörű volt és szerettem volna minden nap így látni őt, mert a látvány megunhatatlan volt számomra.
Már gumival ellátva támaszkodtam Hyerin felett, aki nem nézett rám, inkább a farkamat vizslatta. Éreztem, hogy elpirulok, de aztán el is múlt, mikor észrevettem az ítélkező tekintetet.
- Most akkor megdugsz már, vagy mi lesz? - kérdezte türelmetlenül.
- Nem akarom, hogy fájjon vagy kellemetlen legyen neked, mert...
- Ugh, kussolj már! - morgott és markolt rá a tagomra, amitől a gerincemig megborzongtam. - Mindent nekem kell csinálni? - dumált tovább, közben bepozicionált magához. - Lökni azért tudsz önállóan, ugye? - fintorgott, amitől mérges lettem és erősen vágtam belé magam. Hangosan sikított, a dühöm meg egy pillanat alatt szállt el.
- Ne haragudj! Fájt?
- Minek nézel te engem?! - kapkodta a levegőt. - Ez kurva jó! - tátogott tovább, mint egy hal. Kiábrándító volt a látványa, az ahogy beszélt és parancsolgatott, de főleg az, hogy alig éreztem őt magam körül. Arra számítottam, hogy szűk lesz és abban a pillanatban elélvezek, ahogy belé nyomulok. Ezzel szemben tág volt belül és elég érdes is. Hálát adtam magamnak és elmormoltam egy imát is, hogy vittem magammal gumit, mert lehet lereszelte volna a farkam mozgás közben.
- Hány fiúval voltál már eddig? - kérdeztem és mozogni kezdtem.
- Mit tudom én. - vágta rá oldalra ejtett kezekkel. Nem mozdult, úgy feküdt ott mint egy darab fa, ezzel rám hagyva mindent. Combjai alá nyúlva emeltem meg a lábait, hogy egy újabb szögben folytathassam a lökéseimet. Feneke és háta elvált az ágytól, csupán én tartottam őt. Mindig is úgy gondoltam, hogy Hye tökéletes alakkal lett megáldva, hogy hozzá hasonló és fogható lány nincs még egy a kerek világon, mégis minden lökésnél ütköztem a csontjaival. Nem tetszett, hogy nem tudom megmarkolni ahol akarom anélkül, hogy ne okozzak neki fájdalmat. - Gyorsabban! - utasított ismét. Nem lett volna vele bajom, mert imádom, ha egy nő próbál domináns lenni, de ez már nem arról szólt. Ez nem dominancia volt, ez parancsolgatás. Mégis, tettem amit mondott és magasabb tempóra kapcsoltam. Sokkal jobban élveztem volna, hogyha a nyögései nem lettek volna erőltetettek és ha ő is beszáll az egészbe. De nem tette. A kisujját sem mozdította, ami eléggé frusztrált, de az jobban baszta bennem az ideget, hogy még mindig nem éreztem őt úgy, ahogy akartam. Nem vártam sokat, csak hogy szorítson rám, amiből tudom, hogy eltaláltam a legjobb pontot. Szar dolog, mikor látod, hogy ki-be mozogsz a nőben, akit elvileg teljes szívedből szeretsz, mégsem érzed őt. Nem adott választ a kérdésemre, de akkor már tudtam, hogy sok pasival össze feküdt és azt is megkockáztattam, hogy a kurva nagy idézőjelbe tett „randink” előtt is lezavarhatott egy kiadós menetet.
- Erősebben, ne legyél már ilyen balfasz! - utasított ismét.
Lábait elengedtem és csak addig álltam le a mozgással, amíg ráereszkedtem és a nyakába fúrtam az arcom. Hyerin körmeit a hátamba mélyesztette, ami kurvára fájt és végig húzta azokat a bőrömön. Kihasználva, hogy a közelében voltam a vállamba harapott, de nem ám a szelíd „de rohadt jó vagy bébi” erővel. Francokat! Azt hittem, kirág belőlem egy darabot, olyan erősen mélyesztette belém a fogait és tudtam, hogy annak nyoma fog maradni és kotorhatom elő a szűkebb nyakú gönceimet.
Keserves percekkel később éreztem, hogy Hyerin megfeszül alattam, majd egy igen erőteljesen megjátszott sikító nyögéssel élvezett el. Lihegett, pedig nem is csinált semmit, de hát a megjátszás is megerőltető, nemde? Rohadtul kiábrándultan emelkedtem fel róla, húzódtam ki belőle és keltem fel az ágyról. Csalódott voltam. Én mindent megadtam neki, amit akart és még arra sem méltatott, hogy tegyen valamit értem. Néztem a megsemmisült valóját az ágyon fetrengeni és akkor egy dolog jutott eszembe. Fernandez. Miért gondoltam arra a lányra, aki semmit nem jelentett számomra és utáltam, ha a közelemben volt? Lehet ő nem okozott volna ekkora csalódást? Hülye vagy Park!


*&*&*&*

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer Bianca Fernandez fogja tartani bennem a lelket. Jó, azt sem gondoltam volna, hogy álmaim nője, rémalmaim nőjévé avanzsálódik át. Miután túlestem a világ legszörnyűbb szexuális élményén, megfürödtem egy liter tusfürdővel, lefertőtlenítettem magam és meggyóntam, elindultam a táncterembe. Elvileg Fernandez ott várt rám és nagyon reméltem, tényleg így van, mert szükségem volt a csajra, hogy férfiasan kibőghessem magamat a vállán. Benyitva a helyiségbe nyugalom öntött el, mivel valóban ott volt. Gumball-os pizsamában, egy halálfejes plédbe bugyolálva ücsörgött a padlón, én pedig újfent megállapíthattam, tiszta zizis ez a lány.
- Hol az öröm és bódótá’? – érdeklődte belekortyolva kólájába.
- Fernandez én nem értek a te vudu spanyol nyelveden – világosítottam fel.
- A vudu vallást valójában Ghánában és Togóban gyakorolják, leginkább afrikaiak, úgyhogy nem értem, mi köze van hozzám, de elsiklok felette és hagylak mesélni, álmaid randijáról – legyintett.
- Tudod, most erőteljesen agyalok azon, hogy megkötözlek, megerőszakollak a félholt, teltkarcsú, habtestedet pedig feláldozom valami nagyon beteg, durván elvetemült istenségnek, miután megnyomorítottál. – szónokoltam – Hála neked, a mai este után életem végéig pszichológushoz kell majd járnom, hogy fel tudjam dolgozni az engem ért traumákat, valamint biztos vagyok benne, impotens is lettem örökre – kislitániáztam.
- Mitől akadtál ki ennyire? – ráncolta homlokát.
Szó szerint, ledobtam magam mellé a földre, fejemet husis combjaira hajtva, rendes lelkinyomorult pácienst játszva, majd egy nehéz sóhajt követően folytattam a horror történetet.
- Kezdjük ott, hogy ez állat...
Fernandezből kitört a nevetés, ami miatt én is rázkódtam az ölében.
- Nem nevet, együtt érez – szóltam rá – Azon még talán túl is léptem volna, hogy elfelejti a nevemet, kieszik a vagyonomból, mert drága dugásnak fogtam fel. Na, de az, hogy leveszem a ruháját és eltűnik a fél melle, már baromira nem poénos! – Bianca még erőteljesebben nevetett – Esküszöm, még a ruhájában is megnéztem, nem e maradt ott, vagy ilyesmi, de sehol semmi. Volt cici, nincs cici. Ez a nő, akiért két éven át rajongtam egy tetves, aljas mágus. Képes elvarázsolni a melleit. Naiv laikusként, kérdezem én: miért? Miért csinálják ezt a nők? Miért basznak át minket? Miért hordanak mágikus ruhát, ami vetkőzésnél elnyeli a didkót? Át lettem baszva, mint Törpilla a kurvatelepen – pityeredtem el.
Bianka úgy kacagott, kifeküdt és a padlót csapdosta. Patakokban folytak a könnyei és nagyon megütöttem volna, amiért ennyire jól szórakozik az én káromra.
- Fogadjunk, neked is van cicinyelő mágikus ruhád – mondtam telt, kifejezetten szemrevaló melleit fixírozva – Attól ilyen nagyok és gömbölyűek.
- Nincs is rajtam melltartó – ült fel, letörölve könnyeit.
Biztos voltam benne, tudja, mire gondolok éppen. Ahogyan én előre vetődtem, ő úgy hátra. Talpaival megtámasztotta mellkasom, éket verve közénk és maga köré tekerte a plédet, egész a feje búbjáig, akár egy páncélt.
- Csak az egyiket hagy fogjam már meg. Ez a minimum, amiért taccsra vágtad az életem – nyávogtam.
- Nem!
Jobb ötlet híján elmartam a Mekis papír szatyrot és az abban lévő négy darab sajtburgerrel körbe raktam Fernandezt  aztán térdeimre helyezkedve hajlongani kezdtem.
- Óh, nagy Sámán! Felajánlok becses személyednek négy kihűlt, McDonald’s-os áldozati hamburgert, ha cserébe megengeded, hogy megfogdossam varázs melleidet – fohászkodtam hozzá.
- Áldozati hamburger – ismételte a lány, engem pedig letaglózott a nyilvánvaló tény, mennyire veszettül aranyosan nevet.
Bianca felmarkolta a kaját és szemét módon, mezítláb, körbe tekerve egy pokróccal, pizsamában kirohant a teremből. Természetesen követtem őt, de fáradságom okán sokkal lassabban futottam, így ordítoztam utána.
- Fernandez!... Bianca!!!...BIA!!! Legalább, csak az egyiket – esdekeltem kitartóan, ám ő csak kacagott.