Ideges voltam, mint a kurvaélet. Oké, felcsesztem Fernandez agyát, de ez akkor is túlzás. Nem elég, hogy az egész tetves pénteki napom azzal telt, hogy Hyerint próbáltam levakarni magamról, aki egyébként a hétvégi terveivel fárasztott. Vigyem el valami drága szállodába pihenni. Hát, vigye a faszom! Annyira kezdett elegem lenni, erőteljesen gondolkoztam rajta, ott hagyom a sulit és felcsapok Alaszkában sírásónak a francba. Ráadásul -na, nem mintha őt figyeltem volna egész álló nap- Fernandez beszélgetett. Fiúkkal. Más hímnemű lényekkel, nekem pedig kezdett felmenni az a bizonyos képzeletbeli pumpa, de úgy nagyon. Ez a kis hülye pluszban észre sem vette, hogy az a kigyúrt, bekábszizott, gyökér gyerek Connor, ebédnél folyamatosan a melleit stírölte. Na, nem mintha azt figyeltem volna, csak hát feltűnt. Mindezt tetézte az, Hyerin kiderítette, melyik szobában is lakom és órák után fintorogva, sopánkodva a nagyobb luxus után megszállt nálam. Akkor foszlott el maradék türelmem is és küldtem el a halál retkes farkára, véget vetve ennek a csodálatos kapcsolatnak. Természetesen kaptam két rohadt nagy pofont, de határozottan megérte. Azt hittem, nyugalmam lesz, ám tévedtem. Immáron exem ugyanis letáborozott az ajtóm előtt. Más opció hiányában kimásztam az ablakon, megcélozva a tánctermet, egyetlen menedékemet. Útközben felhívtam Fernandezt és bőszen puncsolni kezdtem neki.
- Bianca, te tehetséges táncos, te fenomenális nőstényállat, te eszményi testű...
- Megint beszorultál a csúszdába? – jött a kérdés.
- Dehogyis, csak hát szituáció van.
- És ennek van bármiféle köze a csúszdához? – puhatolózott.
- Nincs. Ez egy másféle szituáció. Konkrétan, homlesz lettem és úgy döntöttem, beköltözöm a táncterembe – magyaráztam.
- Szuper. Köszi az infót, viszhall – és letette.
Újra elindítottam a hívást. Nem akartam, hogy ilyen könnyen lerázzon. Fernandez feltűnően degradált és ez rohadtul frusztrált.
- Neked nincs életed?! – jött azonnal a kérdés.
- Épp azon dolgozom. Szükségem lenne egy hálózsákra, némi kajára, piára és egy iPhone töltőre – soroltam.
- Menj el boltba, van ott minden, csak szét kell dikhelni.
- Mi a...? Mit csinálni? – értetlenkedtem.
- Szét nézni – fordította le és ismét rám rakta azt a tetves telefont.
Kezdtem kétségbeesni, ezzel szemben bíztam abban, hogy Bianca nem hagy szarban. Annyira már kiismertem, hogy tudjam, rendes lány, aki szívén viseli mások sorsát. Mindemellett, rosszul esett a feltételezés, hogy azok után, ami történt közöttünk, figyelmen kívül hagyja a helyzetemet. Mínusz életkedvvel cammogtam el a teremig és zártam ki az ajtót, aztán beérve, zártam is vissza, elkerülve Hyerin esetleges felbukkanását. Bia tánccipői láttán a buzis bogarak megint feléledtek a gyomromban. Utáltam ezt. Elég volt, ha valaki kiejtette a spanyol szót és már vigyorogtam, mert rögtön Fernandezre asszociáltam. Letelepedtem a padlóra, falnak vetve hátam és szórakoztatva magam neteztem. Csekkoltam Bia Facebook profilját, azt lesve, miket posztolt mostanában, ám néhány vicces idézeten kívül semmi érdemlegeset nem találtam. Hyerin adatlapja viszont tele volt engem ócsárló bejegyzésekkel, amin fintorogtam. Kopogás harsant fel, mire felpattanva rögtön ajtót nyitottam. Bianca ácsorgott a küszöbön, két megpakolt szatyorral. Nem törődve buzis és nyálas felbukkanó haverjaimmal a köcsög gyomor-bogarakkal és szívritmuszavarral, elvettem tőle a holmikat és sürgetve beljebb tessékeltem. Bia letérdelt a padlóra, kipakolászva a hálózsákot, kispárnát, plédet, töltőt, laptopot, kajákat, üveges ásványvizet és kólát. Meglepődtem, meglátva a másik szatyorból előbukkanó tiszta ruhákat. Tényleg mindenre gondolt.
- Fernandez.
- Hmm?
Előrébb hajoltam, röpke csókot nyomva mézédes ajkaira, mire homlokát ráncolta.
- Köszi – mosolyogtam rá idiótán.
- Nincs mit – állt fel.
- Ho...hová mész? – érdeklődtem túlságosan is vehemensebben, mint azt terveztem.
- El – közölte az ajtóhoz lépve.
- Azt hittem, itt maradsz... velem – vallottam be.
- Hát nem – fonta össze karjait mellkasa előtt.
- Mennél csávózni, mi? – tudakoltam élesen.
- Fogalmam sincs, mit hiszel rólam, de nem vagyok olyan rakli, aki mindenkinek kelletti magát – jegyezte meg sértetten.
- Velem is lefeküdtél – világítottam rá a lényegre – Két hét után – tettem hozzá.
- Mégis, mi a faszt akarsz te tőlem? – kiáltott fel – Mi a rákos picsáért nem szakadsz le rólam? Mondtam már, megkapod a jegyedet, nem cseszek ki veled, de a táncpróbákon kívül szakadjunk le egymásról.
Nagyot nyeltem a felvetésre. Tutira nem bírtam volna ki, hogy ne szóljak hozzá, vagy ne legyek a közelében. Nem a suli miatt, hanem, mert nehezemre esett és szerettem a közelében lenni. Jól éreztem magam vele és belegondolni abba, más pasikkal lóg, az őrületbe kergetett. 
- És ha együtt lógnánk? – ötleteltem – Beszélgetnénk, szívatnánk egymást, veszekednénk. Szeretek veled veszekedni. Tök szexi, amikor spanyolul küldesz el a retkes francba. Küldenék neked reggelente buzis „jó reggelt” üziket, sétálhatnánk, ellenőrizhetnéd a telefonomat. Eskü, még engedem is, nem balhézok érte. Aggódhatnánk egymásért. Néha féltékennyé tehetnél, persze nem túl sokszor. Elvarázsolhatnál, azt mondjuk, sokszor. Elmondhatnánk egymásnak a titkainkat, adhatnánk egymásnak nyálas beceneveket. Ölelkezhetnénk, csókolózhatnánk, ezeket természetesen folyamatosan...
- Jimin...
- ... Átdumálhatnánk az egész éjszakát...
- Jimin...
- Dumcsizhatnál anyukámmal...
- Jimin!
- Mi van? – duzzogtam.
- Ezeket a párok csinálják – közölte édes, szelíd mosollyal.
- Hát... – lettem zavart – esetleg, mi is... tudod... – dadogtam.
- És mi van Hyerinnel? – vonta össze szemöldökét.
- Ki a fasz az a Hyerin? – tettem fel a költői kérdést – Előfordulhat, hogy szakítottam vele. Persze, nem miattad. Megeshet, hogy közben eszembe jutottál, de ettől függetlenül...
- Jimin!
- Mi van má’ megint? – hőbörögtem.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha mi elkezdenénk... buzis „jó reggelt” üziket küldözgetni egymásnak – beszélt homlokráncolva. 
- Mi? Miért nem?! – estem pánikba.
- Julio Fernandez az apám...
- Jé, így hívják a tánc taná... – dermedtem le, döbbenten pislogva Biára, míg nem leesett – A tánctanár az apád?! Az a Julio Fernandez, aki év eleje óta szopat engem és rühell, mint a szart?!
Bianca bólintott, amiből tudtam, nem lesz annyira könnyű menet, mint azt én elképzeltem.