Zsongott az agyam az egész kibebaszottúl lehetetlen szituáció miatt. Természetesen letartóztattak a picsába és halál égő módon bilincsben vezettek ki a kollégium épületéből, ahonnan egyébként, kibasztak. Nem csak attól kellett fosnom, hogy lecsuknak, de még a lakhatásomnak is lőttek. Kurva fasza! Lassan két órája ücsörögtem abban a tetves és nem mellesleg nyomasztó kihallgató helyiségben, türelmem pedig igencsak fogyatkozóban volt. Kismilliószor mantráztam el ugyanazt, ám természetesen, nem hittek nekem.
- Mondtam már, nem árulok drogot. Fogalmam sincs, hogyan került a szobámba – ismételtem el sokadszorra aznap éjszaka.
Bean nyomozó – akinek eleinte baromira poénosnak véltem a nevét, most meg már úgy nem annyira -, frusztrált sóhajt eresztett, majd hátradőlt a széken. Az ajtó váratlanul kinyílt és egy magas, izmos csávó lépett be rajta, mögötte az én Fernandezemmel. Megnyugvás szaladt rajtam végig, meglátva a lányt és abban a pillanatban már tudtam, minden rendben lesz.
- James, innentől átveszem – szólalt meg mély hangján a pasas.
Bean megkönnyebbülten kelt fel és vonult ki, helyére pedig letelepedett a másik.
- Szép estét Mr. Park. A nevem Miguel Gomez nyomozó és...
- Lefeküdtél vele? – faggattam rögtön Biancát, rendesen meglepve kérdésemmel.
- Tessék? – emelkedett meg szemöldöke.
- Jól hallottad Bubi Popsi – vakkantottam gyanakvóan – Itt van ez a szép szál hazafi, együtt jöttetek be, gondolom nagy spanok vagytok. Tuti megdöntött – fontam össze karjaimat mellkasom előtt idegesen.
- Most komolyan ez a legfontosabb problémád? – akadt ki Bia.
- Igen! – vágtam rá.
- Mr. Park...
- Öreg, te ebbe ne szólj bele – intettem le.
- Jimin... – sóhajtotta a lány szenvedve.
- Bianca az unokahúgom – vetette közbe a férfi.
Az infó hallatán visszább vettem és valamelyest nyugodtabban vigyorodtam el.
- Borítsunk múltat a fátyra. Lehetünk barátok – ajánlottam.
Gomez homlokráncolva olvasott bele a jegyzeteibe, vagy mi a francba, majd fejét csóválta.
- Jó nagy szarba kerültetek – állapította meg.
- Tünk? Mi ez a királyi többes? – zavarodtam össze.
- Biat kábé húsz perce hozták be. Azzal vádolják füves cigit tol, pluszban terjeszti a cuccot.
- Mi?! Nem is dohányzik – értetlenkedtem – Téged is megbilincseltek? – tekintettem rá.
- Tök poén volt – vigyorgott bólogatva.
Fintorogtam komolytalanságán. Dühített, hogy jóslatom bevált és Hyerin Bianca ellen is háborút indított. Nyakamat tettem volna rá, hogy az a szarházi ribanc áll minden mögött. Az egy dolog, hogy velem baszakodik, de a lányt, akit szeretek, hagyja békén a picsába.
- Hyerin Lee műve mindez – csattantam fel.
- Már elmeséltem, hogy az a pusztulatos fenyegetett és ő keveri a szart – világosított fel Fernandez.
- Elmehettek, de nem hagyhatjátok el a várost, az államot meg pláne – emelte fel ujját Miguel.
Nem akartam akadékoskodni, hogy nincs e óvadék vagy ilyesmi. Igazából, baromira nem voltam tisztában ennek a dolognak a menetével és tudtam, a filmekben úgysem úgy történik, ahogyan a valóságban. Fáradt és éhes voltam, valamint ideges és kétségbeesett.

*&*&*&*

Fernandez túlságosan is csendes volt, ami nem tetszett. Bár, én sem szószátyárkodtam, az tény. Már hajnalodott, mire leszálltunk a metróról. Lövésem sem volt, hová megyünk. Akkor pedig végképp összezavarodtam, mikor egy több szintes lakóépületbe tértünk be. Felrobogtunk a második emeletre, ahol Bianca elővett egy kulcscsomót, majd benyitott egy ajtón.
- Mi a...? Ez kinek a lakása? – faggatóztam.
A falakat fehérre mázolták, a bútorok sötétre pácolt fából készültek, és a padló is. Kellemes hangulatot árasztott, meg Bia jellegzetes illatát, amitől önkéntelenül is megnyugodtam. Egy teletömött pofazacskós Jungkook kelt fel a kanapéról aggodalmas ábrázattal.
- Hyung. Hála’ égnek – sóhajtott rokonom, aztán szoros ölelésébe vont.
- Ez meg? – lestem Biara, aki épp cipőit rúgta le.
- A lakásom. Eddig ki volt adva – magyarázta meg.
- Neked saját kéród van? – döbbentem meg.
- Jimin – sóhajtotta a lány – Fáradt vagyok. Aludjunk és később elmesélek mindent. Rendben? – pislogott rám szinte könyörögve – Befekszem a kádba. Ha kerestek... adjátok fel– morogta és elvonult az egyik ajtó irányába.
Fernandez alig lépett le, Jungkook kétségbeesett arccal, bűntudatosan nézett.
- Chim... én... értesítettem a szüleidet. Ne haragudj, de annyira megijedtem – vallotta be.
Csend. Hirtelenjében nem is tudtam mit reagálni, noha ezernyi oltás szúrta a nyelvemet. Ezzel ellentétben, igazat adtam neki. A helyében ugyanezt tettem volna. Automatikusan kaptam elő mobilomat és hívtam apámat. Ő talán kevésbé van kiakadva, mint anya. A negyedik búgás után fogadta a hívást, rögtön belekezdve az ordítozásba.
- Mi a jó kurva anyádat műveltél?!
- Apa...
- Mi a szájbabaszott tetves kurva Istenbe keveredtél?! Erre neveltelek?! Ezért támogattalak téged anyagilag a nehezen megkeresett pénzünkből?!
- Apa, nem én...
- Egy kicseszett drogdíler a fiam! Egy pitiáner bűnöző!
- Apa, kérlek... – könyörögtem reszkető hanggal.
- Nem érdekel! Ide figyelj Park Jimin! – apámon tisztán érezhető volt, remeg a dühtől – Innentől fogva leveszem rólad a kezemet. Nem támogatlak, nem vagyok rád kíváncsi. Szégyent hoztál az egész családra. Anyád idegileg romokban van, az én vérnyomásom az egekben. Ég a pofám miattad. Nem vagy többé a fiam.
- Apa... – fojtogatott a sírás.
- Nem Jimin. Befejeztem – és azzal bontotta a vonalat.
Percekig pislogtam magam elé némán. Csendben zokogva. Veszettül szarul éreztem magam amiatt, hogy apa végig sem hallgatott és amilyen stílusban beszélt velem. Kitagadott. Egy rohadt pletyka miatt... Hyerin miatt kitagadott és nem számíthattam rájuk többé. Számban keserű íz terjengett a nyilvánvalóra, a csaj, akit eddig álmaim nőjének hittem, romokba döntötte az életemet, míg a másik lány, akit sokáig észre sem vettem, segítő kezet nyújtott. Nem volt pénzem, nem voltak már szüleim, mindössze Bianca maradt nekem, ki alig néhány napnyi járás után kihúzott a kulimászból. A kanapéra roskadva bőgtem, akár egy dedós és hagytam, hogy Jungkook védelmezően karjaiba zárjon.
- Semmi gond Hyung. Én hiszek neked. Tudom, hogy nem te voltál és sosem csinálnál ilyet. Megoldjuk Jimin. Keresek valami munkát és kimászunk ebből együtt – ígérte.
- Köszönöm Kookie – öleltem vissza unokatestvéremet, abban bízva, tényleg megoldjuk.