13. rész
Az élet alaposan megtépáz mindenkit(...). Mindig jön valami váratlan. Annyit tehetünk, hogy felszedegetjük megtépázott darabkáinkat, és újra össze rakjuk magunkat.
L.A. Casey
Szonja megtanulta anyja példájából, hogy az életben mindig vannak olyan emberek, akiknek lehetsz akármilyen jó, sosem fogják értékelni. Azt is megtanulta, hogy ha az a személy bántja, aki legfontosabb számára, ugyan összetörik a szíve, ám egy antik vázát is újra lehet építeni, ha van hozzá kellő kitartás. Így hát, nem esett kétségbe, mikor szökési kísérlete meghiúsult és TaeHyung elkapta, vissza hurcolva gyűlölt börtönébe. Félt. Igen, rettegett attól, melyik pillanatban tör elő a gyilkos és ontja ki életét, de küzdeni akart és a végsőkig kitartani.
A rengeteg futás és izgalom teljesen kimerítette, ezért nem lepődött meg azon, hogy elaludt a kádban. Hiába volt egy légtérben a szörnyeteggel, pillái galád módon lezárultak, hogy szabadságról, budapesti sétálóutcákról és gondosan díszített tortákról álmodjon. Ám, mint minden jó, ami az elmúlt pár hétben adatott meg neki, ez is véget ért. Finom simításokra a vállán megrebegtette szempilláit, majd a látóterébe bekúszó véres kéz megugrasztotta. Nyugodt szívverése az egekbe szökött és nyüszítve préselődött a kád hideg szélének, minél távolabb kerülve TaeHyungtól. Zihálva nézett bele a hatalmas mandulavágású szempárba, melyből olyan hihetetlen mennyiségű gyengédség áradt felé, hogy bele zavarodott.
- Ne a kádban aludj Kicsikém. Meg fogsz fázni. - mondta halk, nyugodt hangon Tae - Nem tenne jót nektek, ha most megbetegednél.
A lány homloka ráncba szaladt a többes szám használatától és fogalma sem volt, miről beszél az az őrült.
- Nekünk? - kérdezte értetlenül, mire amaz boldogan elmosolyodott.
- Neked és a babának.
Szonja egy másodpercre meg is szédült attól a töméntelen baromságtól, amit egy mondatban foglalt össze az a szerencsétlen idióta. Viszont, agytekervényei rögtön túlélési üzemmódba kapcsoltak. Hát, ezért nem bántotta eddig! Ez a féleszű barom azt hiszi, sikeresen felcsinálta. Tudta, ha most eljátssza a szende, elesett és kiszolgáltatott kismamát, úgy fordíthatja TaeHyung hirtelen támadt törődését a javára, ahogyan csak akarja. Nem szalaszthat el egy ilyen lehetőséget, ezért igyekezett minden színésznői tehetségét latba vetni. Lehorgasztotta fejét és a már kihűlt fürdővizet vizslatta.
- Ezért akartál elmenni? - érdeklődte Tae megértően - Azt hitted, bántani fogom a babát?
A lány felemelte kobakját és bólintott. Összerezzent, ahogyan TaeHyung vörös pecsétes keze felé nyúlt és lágyan megsimogatta arcát.
- Sosem bántanám a saját gyermekemet Kicsikém. - mondta hihetetlen szeretettel a hangjában - Egy saját család a legnagyobb ajándék. Ráadásul, tudod, hogy imádom a gyerekeket. - villantott szelíd mosolyt.
- Alig pár órája öltél meg egy embert. - világított rá a nyilvánvalóra Szonja.
- Mert elakart tőlem venni. - morogta azonnal feltámadt dühvel - Van róla fogalmad, mekkora veszélyben voltál? És, ha az az ember őrült? Ha ezerszer rosszabb nálam? - vonta kérdőre.
Hiába nem akart igazat adni Taenak, volt abban valami, amit mondott. Elvégre, róla sem hitte volna, hogy két húsos szendvics között lányokat rabol el és embereket öl. És, ha valóban bántotta volna az idős férfi?
- Sajnálom. - motyogta a lány.
- Ezt nem fogom letudni egy sajnálommal. - csóválta fejét TaeHyung, halálra rémítve Szonját - Ne aggódj, nem bántalak. - sóhajtotta - De dühös vagyok, amiért veszélye sodortad magad és a picit. Gyere. - állt fel kitartva egy puha törölközőt - Le kell pihenned. Hosszú napod volt.
*§*§*§*
Szonja kezdte úgy érezni, ő is kezd megőrülni. Hiába ismételgette el magában folyamatosan, hogy Kim TaeHyung egy gyilkos, egy pszichopata állat, valahogy nem volt őszinte az iránta táplált gyűlölete. Még csak egy nap telt el a szökése óta és, hogy Tae azt hitte, babát vár, mégis annyi törődést és szeretetet kapott a férfitól, hogy szépen lassan már-már sajnálta a nem létező baba és hazugsága miatt. A második nap reggelén álmosan botorkált ki a konyhába valami ehetőt szerezni, mikor TaeHyung vidám, élénk hangja megugrasztotta. A srác ott állt a pultnál és ajkain széles mosollyal pakolgatta a frissen kisült palacsintákat egy tányérra. A terhesség okán nem engedte a pincében aludni. Taeval tölthette az éjszakát egy ágyban, ami nem is lett volna nagy durranás. De a férfi édes viselkedése megmelengette szívét. Elég volt, ha csak megmozdult a matracon, TaeHyung máris ugrott fel és arról érdeklődött, rosszul van - e. Többször is megkérdezte egy nap, nem kíván e valamilyen ételt, italt. Esetleg nem e fáj valamilye. Teljesen normálisnak tűnt. Egy aranyos fiatal férfinak, aki aggódik az állapotos kedveséért és bármit megtenne érte. Még az udvarra is kimehetett! Tae szerint a friss levegő ugyanis nagyon jót tesz a kismamának és a babának is egyaránt, így hosszú órákig sétálhatott, vagy játszhatott az elkóborolt Guccival. Na, ez volt a másik. A kutyát módjával eresztette a közelébe, merthogy a szakirodalom szerint, nem egészséges, ha sokat érintkeznek. Allergia, vagy esetleg asztma és komolyabb betegségek is kialakulhatnak.
- Jól aludtak az én szépséges Hercegnőim? - lépett TaeHyung Szonja elé és adott finom csókot ajkaira.
A lány kurtán biccentett, majd felmászott a bárszékre és a kávésbögréért nyúlt, de Tae elorozta előle.
- A-a. - ingatta fejét rosszallóan - Először egyél. Nem tesz jót éhgyomorra a koffein. - mondta okoskodva.
Szonja fogait csikorgatta dühében és nagyon kikívánkozott belőle az igazság, így reggeli, kómás és kávétalan állapotában, de bölcsen hallgatott inkább.
- Nincs hányingered? - nézett rá aggódón TaeHyung.
- Kávéhiányom van. - morogta a lány morcosan.
- Reggeli után nem lesz. - vigyorgott a férfi és a megpakolt tányérra bökött, amit kedvese elé rakott.
- Ezt akkor sem tudnám megenni, ha hatos ikreket várnék. - jegyezte meg Szonja.
- Nem baj, egyél, amennyi jól esik. - simogatta meg a lány pofiját Tae.
*§*§*§*
Szonja immáron teljesen biztos volt abban: megőrült. Ott állt az erdő szélén, a ház mellett, kint az udvaron. szabadon és ami a legfontosabb: egyedül. Neki mégsem jutott eszébe a menekülés. Tőle sok-sok méterrel arrébb TaeHyung ácsorgott, nagyokat szívva a cigijéből, ami azért is furcsa, mert a lány nem is tudta, hogy dohányzik. Sosem látta azelőtt füstölögni, most mégis olyan hanyag vagánysággal emelte szép metszésű ajkaihoz a fehér bűzrudat, hogy attól a szó szoros értelmében beindult a fantáziája és egészen forró, erotikus képzelgések jelentek meg fejében. Gucci vidáman vakkantgatva rohangált körülötte, hol egy száraz faágat, hol egy szegény ártatlan sünit megtámadva. Igazán elemében volt aznap a kutya, mert mindennek rotweiler stílusban ugrott neki, holott az ő méretei sokkal inkább hajaztak egy palotapincsiére. Bár, Szonja egészen jót mulatott a törpe Rambón. Egészen addig, míg a kis hülye meg nem látott egy aranyos kis fehér nyuszit és vette üldözőbe. A lány fejvesztve loholt a nyomában, a nevét kántálva, de Gucci túlságosan is lázba jött a vadászattól ahhoz, hogy szót fogadjon és megállíthatatlanul szaladt előre a fák között. Szonja hallotta, amint Tae dühösen utánuk eredt, többször is ordibálva, ám a kutya jobban foglalkoztatta. Félt, hogy elkószál és baja esik, vagy éppenséggel felfalja valami nálánál sokkalta nagyobb vadállat. Az a hülye nyúl sikeresen eliszkolt az üregébe, mire Szonja felsóhajtva vette karjaiba a reszkető ebet, aki még mindig felspanolva vicsorgott a nem létező áldozatára.
- Rossz kutya vagy! - korholta a lány - A szívrohamot hoztad rám. - csóválta fejét.
Komótosan battyogva indult visszafelé, hogy lenyugtassa a mérges ábrázatú TaeHyungot. Már hallotta gondolatban, milyen szöveggel sértegeti a kis Guccit és ajkai mosolyra görbültek. Alig pár méter választotta el őket egymástól, mikor talpa alatt megérzett valami furcsát és a következő pillanatban felsikoltott a fájdalomtól, melyhez foghatót még nem tapasztalt. Kezeiből kiesett a kutya, ő pedig a földre rogyott és sírva, sikítva kaparta a nedves földet kínjában. Napokkal ezelőtt még nem hitte volna, hogy pont TaeHyung nevét fogja ordibálni, segítségért, de megtörtént. Lábszára úgy fájt, majd' bele pusztult és sanda gyanúja volt arra, félig levágta valami, vagy talán le is szakadt. Nem tévedett sokat, ugyanis könnyen keresztül odanézve egy medvecsapda fogta közre lábfejét, vasfogaival bőrébe és húsába vájva.
- TAE! TAEHYUNG! - sikoltotta szenvedései között - Segíts... - fulladt zokogásba kérelme.
A férfi pánikba esve rogyott le kedvese mellé és nagyot nyelt Szonja véres, sebes lábát látva. Ölt már, kínozott és egyéb szörnyű dolgokat is művelt már élete során, de a gondolata annak, hogy neki kell leszednie ezt a szart szerelme lábáról, enyhén szólva is kiborította.
L.A. Casey
Szonja megtanulta anyja példájából, hogy az életben mindig vannak olyan emberek, akiknek lehetsz akármilyen jó, sosem fogják értékelni. Azt is megtanulta, hogy ha az a személy bántja, aki legfontosabb számára, ugyan összetörik a szíve, ám egy antik vázát is újra lehet építeni, ha van hozzá kellő kitartás. Így hát, nem esett kétségbe, mikor szökési kísérlete meghiúsult és TaeHyung elkapta, vissza hurcolva gyűlölt börtönébe. Félt. Igen, rettegett attól, melyik pillanatban tör elő a gyilkos és ontja ki életét, de küzdeni akart és a végsőkig kitartani.
A rengeteg futás és izgalom teljesen kimerítette, ezért nem lepődött meg azon, hogy elaludt a kádban. Hiába volt egy légtérben a szörnyeteggel, pillái galád módon lezárultak, hogy szabadságról, budapesti sétálóutcákról és gondosan díszített tortákról álmodjon. Ám, mint minden jó, ami az elmúlt pár hétben adatott meg neki, ez is véget ért. Finom simításokra a vállán megrebegtette szempilláit, majd a látóterébe bekúszó véres kéz megugrasztotta. Nyugodt szívverése az egekbe szökött és nyüszítve préselődött a kád hideg szélének, minél távolabb kerülve TaeHyungtól. Zihálva nézett bele a hatalmas mandulavágású szempárba, melyből olyan hihetetlen mennyiségű gyengédség áradt felé, hogy bele zavarodott.
- Ne a kádban aludj Kicsikém. Meg fogsz fázni. - mondta halk, nyugodt hangon Tae - Nem tenne jót nektek, ha most megbetegednél.
A lány homloka ráncba szaladt a többes szám használatától és fogalma sem volt, miről beszél az az őrült.
- Nekünk? - kérdezte értetlenül, mire amaz boldogan elmosolyodott.
- Neked és a babának.
Szonja egy másodpercre meg is szédült attól a töméntelen baromságtól, amit egy mondatban foglalt össze az a szerencsétlen idióta. Viszont, agytekervényei rögtön túlélési üzemmódba kapcsoltak. Hát, ezért nem bántotta eddig! Ez a féleszű barom azt hiszi, sikeresen felcsinálta. Tudta, ha most eljátssza a szende, elesett és kiszolgáltatott kismamát, úgy fordíthatja TaeHyung hirtelen támadt törődését a javára, ahogyan csak akarja. Nem szalaszthat el egy ilyen lehetőséget, ezért igyekezett minden színésznői tehetségét latba vetni. Lehorgasztotta fejét és a már kihűlt fürdővizet vizslatta.
- Ezért akartál elmenni? - érdeklődte Tae megértően - Azt hitted, bántani fogom a babát?
A lány felemelte kobakját és bólintott. Összerezzent, ahogyan TaeHyung vörös pecsétes keze felé nyúlt és lágyan megsimogatta arcát.
- Sosem bántanám a saját gyermekemet Kicsikém. - mondta hihetetlen szeretettel a hangjában - Egy saját család a legnagyobb ajándék. Ráadásul, tudod, hogy imádom a gyerekeket. - villantott szelíd mosolyt.
- Alig pár órája öltél meg egy embert. - világított rá a nyilvánvalóra Szonja.
- Mert elakart tőlem venni. - morogta azonnal feltámadt dühvel - Van róla fogalmad, mekkora veszélyben voltál? És, ha az az ember őrült? Ha ezerszer rosszabb nálam? - vonta kérdőre.
Hiába nem akart igazat adni Taenak, volt abban valami, amit mondott. Elvégre, róla sem hitte volna, hogy két húsos szendvics között lányokat rabol el és embereket öl. És, ha valóban bántotta volna az idős férfi?
- Sajnálom. - motyogta a lány.
- Ezt nem fogom letudni egy sajnálommal. - csóválta fejét TaeHyung, halálra rémítve Szonját - Ne aggódj, nem bántalak. - sóhajtotta - De dühös vagyok, amiért veszélye sodortad magad és a picit. Gyere. - állt fel kitartva egy puha törölközőt - Le kell pihenned. Hosszú napod volt.
*§*§*§*
Szonja kezdte úgy érezni, ő is kezd megőrülni. Hiába ismételgette el magában folyamatosan, hogy Kim TaeHyung egy gyilkos, egy pszichopata állat, valahogy nem volt őszinte az iránta táplált gyűlölete. Még csak egy nap telt el a szökése óta és, hogy Tae azt hitte, babát vár, mégis annyi törődést és szeretetet kapott a férfitól, hogy szépen lassan már-már sajnálta a nem létező baba és hazugsága miatt. A második nap reggelén álmosan botorkált ki a konyhába valami ehetőt szerezni, mikor TaeHyung vidám, élénk hangja megugrasztotta. A srác ott állt a pultnál és ajkain széles mosollyal pakolgatta a frissen kisült palacsintákat egy tányérra. A terhesség okán nem engedte a pincében aludni. Taeval tölthette az éjszakát egy ágyban, ami nem is lett volna nagy durranás. De a férfi édes viselkedése megmelengette szívét. Elég volt, ha csak megmozdult a matracon, TaeHyung máris ugrott fel és arról érdeklődött, rosszul van - e. Többször is megkérdezte egy nap, nem kíván e valamilyen ételt, italt. Esetleg nem e fáj valamilye. Teljesen normálisnak tűnt. Egy aranyos fiatal férfinak, aki aggódik az állapotos kedveséért és bármit megtenne érte. Még az udvarra is kimehetett! Tae szerint a friss levegő ugyanis nagyon jót tesz a kismamának és a babának is egyaránt, így hosszú órákig sétálhatott, vagy játszhatott az elkóborolt Guccival. Na, ez volt a másik. A kutyát módjával eresztette a közelébe, merthogy a szakirodalom szerint, nem egészséges, ha sokat érintkeznek. Allergia, vagy esetleg asztma és komolyabb betegségek is kialakulhatnak.
- Jól aludtak az én szépséges Hercegnőim? - lépett TaeHyung Szonja elé és adott finom csókot ajkaira.
A lány kurtán biccentett, majd felmászott a bárszékre és a kávésbögréért nyúlt, de Tae elorozta előle.
- A-a. - ingatta fejét rosszallóan - Először egyél. Nem tesz jót éhgyomorra a koffein. - mondta okoskodva.
Szonja fogait csikorgatta dühében és nagyon kikívánkozott belőle az igazság, így reggeli, kómás és kávétalan állapotában, de bölcsen hallgatott inkább.
- Nincs hányingered? - nézett rá aggódón TaeHyung.
- Kávéhiányom van. - morogta a lány morcosan.
- Reggeli után nem lesz. - vigyorgott a férfi és a megpakolt tányérra bökött, amit kedvese elé rakott.
- Ezt akkor sem tudnám megenni, ha hatos ikreket várnék. - jegyezte meg Szonja.
- Nem baj, egyél, amennyi jól esik. - simogatta meg a lány pofiját Tae.
*§*§*§*
Szonja immáron teljesen biztos volt abban: megőrült. Ott állt az erdő szélén, a ház mellett, kint az udvaron. szabadon és ami a legfontosabb: egyedül. Neki mégsem jutott eszébe a menekülés. Tőle sok-sok méterrel arrébb TaeHyung ácsorgott, nagyokat szívva a cigijéből, ami azért is furcsa, mert a lány nem is tudta, hogy dohányzik. Sosem látta azelőtt füstölögni, most mégis olyan hanyag vagánysággal emelte szép metszésű ajkaihoz a fehér bűzrudat, hogy attól a szó szoros értelmében beindult a fantáziája és egészen forró, erotikus képzelgések jelentek meg fejében. Gucci vidáman vakkantgatva rohangált körülötte, hol egy száraz faágat, hol egy szegény ártatlan sünit megtámadva. Igazán elemében volt aznap a kutya, mert mindennek rotweiler stílusban ugrott neki, holott az ő méretei sokkal inkább hajaztak egy palotapincsiére. Bár, Szonja egészen jót mulatott a törpe Rambón. Egészen addig, míg a kis hülye meg nem látott egy aranyos kis fehér nyuszit és vette üldözőbe. A lány fejvesztve loholt a nyomában, a nevét kántálva, de Gucci túlságosan is lázba jött a vadászattól ahhoz, hogy szót fogadjon és megállíthatatlanul szaladt előre a fák között. Szonja hallotta, amint Tae dühösen utánuk eredt, többször is ordibálva, ám a kutya jobban foglalkoztatta. Félt, hogy elkószál és baja esik, vagy éppenséggel felfalja valami nálánál sokkalta nagyobb vadállat. Az a hülye nyúl sikeresen eliszkolt az üregébe, mire Szonja felsóhajtva vette karjaiba a reszkető ebet, aki még mindig felspanolva vicsorgott a nem létező áldozatára.
- Rossz kutya vagy! - korholta a lány - A szívrohamot hoztad rám. - csóválta fejét.
Komótosan battyogva indult visszafelé, hogy lenyugtassa a mérges ábrázatú TaeHyungot. Már hallotta gondolatban, milyen szöveggel sértegeti a kis Guccit és ajkai mosolyra görbültek. Alig pár méter választotta el őket egymástól, mikor talpa alatt megérzett valami furcsát és a következő pillanatban felsikoltott a fájdalomtól, melyhez foghatót még nem tapasztalt. Kezeiből kiesett a kutya, ő pedig a földre rogyott és sírva, sikítva kaparta a nedves földet kínjában. Napokkal ezelőtt még nem hitte volna, hogy pont TaeHyung nevét fogja ordibálni, segítségért, de megtörtént. Lábszára úgy fájt, majd' bele pusztult és sanda gyanúja volt arra, félig levágta valami, vagy talán le is szakadt. Nem tévedett sokat, ugyanis könnyen keresztül odanézve egy medvecsapda fogta közre lábfejét, vasfogaival bőrébe és húsába vájva.
- TAE! TAEHYUNG! - sikoltotta szenvedései között - Segíts... - fulladt zokogásba kérelme.
A férfi pánikba esve rogyott le kedvese mellé és nagyot nyelt Szonja véres, sebes lábát látva. Ölt már, kínozott és egyéb szörnyű dolgokat is művelt már élete során, de a gondolata annak, hogy neki kell leszednie ezt a szart szerelme lábáról, enyhén szólva is kiborította.
Коментарі