"Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti..., mert szeretem."

Hioszi Tatiosz




Szonja képtelen lett volna megmondani, melyik benne dúló érzelem az erősebb. A rettegés, vagy az őrült vágy, hogy TaeHyung hozzá érjen és ismét birtokba vegye testét. Gyűlölte magát vegyes érzelmeiért, ahogyan gyűlölte Taet is, mert hazudott neki, magába bolondította, most pedig fogságban tartja és elzárja a külvilágtól, megfosztva a saját, önálló élettől és akarattól. Amikor megismerkedtek, rá pár hétre már tudta, szerelmes a férfiba, talán úgy és olyannyira, mint még soha senkibe. TaeHyung kedves volt, figyelmes, vicces, okos. Olyan pasi, akinek nem is szabadna léteznie, csupán a mesékben és irreálisan nyálas romantikus filmekben. Nem konyított a sütéshez, mégis, ha Szonja el volt havazva a munkával, ő átment és minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen neki. Amikor Tae megtudta, hogy még sosem kapott sráctól virágot, attól a naptól fogva, a hét minden egyes napján virággal a kezében várt rá a munkahelye előtti parkolóban. Amikor megtudta, hogy sosem csókolózott esőben, felállította a kerti locsolót és az esőhöz hasonló vízfolyás alatt csókolta meg, olyan szenvedéllyel, majd' bele őrült. Igen, Szonja szerelmes volt TaeHyungba az egész lényével. Imádta a hatalmas szemeit, az orrát, az arca finom vonásait, ahogyan kidugja nyelvét koncentrálás közben, az illatát, a hangját, a haját, a mosolyát, a vigyorát, a nevetését, a furcsa, másoknak sokszor érthetetlen vicceit. Aztán TaeHyung átment pszichopatába és elrabolta, hogy a pincébe zárhassa egy ketrecbe. A lány pedig teljesen összezavarodott és képtelen eldönteni, mit is érez valójában. Az egyik pillanatban retteg tőle, undorodik a gondolatától is, hogy egy légtérben legyenek. A másikban elolvad a kedvességétől és szíve szerint addig csókolná, míg bele nem pusztul.

Szonja felkapta fejét a pince ajtó nyitódására és hátát a falnak préselte, hátha a hideg segít lenyugtatni gyomra ideges háborgását. A lépcsőn ritmusos láb dobogások jelezték TaeHyung közeledtét, majd felbukkant először csupasz lábfeje, vádlija, végül maga a férfi is. Haja nedves tincsekben hullott a homlokába, nyilvánvalóvá téve, nemrég zuhanyozott. A lány alaposan megnézte Tae kezeit és ruházatát. Semmi sem volt nála, ráadásul csupán egy pólót és boxert viselt. Se egy kötél, se egy bicska, bilincs, semmi ilyesmi. Bár, ettől sem nyugodott meg, hiszen ott van a másik lehetőség, miszerint puszta kézzel tesz kárt benne, vagy folytja meg. TaeHyung komoly ábrázattal ült le az ágy szélére, egyik tenyerét a matracra helyezve, amit elkezdett felfelé simítani, egész a lány bokájáig, amire rákulcsolta ujjait. Szonja nagyot nyelt és ajkát beharapva várta a fájdalmat, vagy bármi mást, amit Tae tervezett az éjszaka hátralevő részében.

- Nem zártam be a pinceajtót. - szólalt meg a férfi, magára vonzva párja döbbent tekintetét - De a bejárati ajtó zárva van, a kulcsokat, a mobilomat, a laptopot pedig elrejtettem és a riasztó is aktív. Szeretném, ha nem próbálkoznál meg semmivel. Nem szeretnélek ismét bántani. Megértetted?

Hát ezt jól beszoptad! - morogta magában a lány, de azért bólintott az elhangzottakra. TaeHyung végig vezette szemeit kedvesén és kidugva nyelvét megnedvesítette kiszáradt ajkait.

- Bántani akarsz? - kérdezte őszinte félelemmel Szonja.

- Nem. - ingatta fejét szelíden mosolyogva a férfi.

- Erőszakos leszel? - vált vékonyabbá a hangja.

- Nem. - ismételt fej ingatás.

- Kényszeríteni fogsz dolgokra? - szorította meg a lepedőt a lány.

- Soha nem tenném. - csóválta kobakját Tae és megnyugtatásképp ujjaival köröket rajzolt a lány puha bőrébe, a bokájánál.

- Akkor, mi az az új, amit ki akarsz próbálni? - billentette oldalra buksiját Szonja zavartan.

TaeHyung ismételten megnyalta ajkait, de nem tehetett róla. Egyszerűen már a puszta gondolatától lázba jött és vére ezerrel száguldozott egy bizonyos déli testrészébe.

- Emlékszel, mit mondtam neked régen, amikor a Szürke ötven árnyalatát néztük és felbukkant egy bizonyos jelenet? - érdeklődte.

- Be akarod fonni a hajamat és elverni egy nadrág szíjjal? - hőkölt hátra a lány.

Taeból kirobbant a nevetés. Előre görnyedve röhögött, olyannyira, hogy még a könnyei is kicsordultak. Hogy gondolhat ilyesmire? Hát ez őrület!

- Neh...neh...dehogy. - nyögte küszködve a nevetéssel.

- Akkor? - ráncolta homlokát Szonja.

- Én egy másik részre gondoltam. - jegyezte meg.

A lány alsó ajkát rágcsálva töprengett el, miközben szemöldökét össze vonta. Tae szája mosolyra görbült az édes látványtól és úgy érezte magát, mint aki a fellegekben jár. Mosolya vigyorgássá vadult, ahogyan kedvese elméjében össze állt a kép és száját eltátva, enyhén kipirult orcákkal pislogott rá.

- A...azt mondtad, undorítónak tartod az ilyesmit és ezért nem kényszerítesz arra, hogy én is...neked... - vont vállat sután, ami nem volt jellemző az egyébként mindig szókimondó lányra.

- De most szeretném kipróbálni. - közölte TaeHyung szerelmes tekintettel.

- Miért? - értetlenkedett a lány.

- Mert szeretlek. Szeretem a testedet is és úgy gondolom...élvezném veled.

- Szeretsz? - csodálkozott a másik - Még sosem mondtad.

- Ha nem szeretnélek, nem lennél itt. - bökte meg Szonja orrát Tae - Most pedig feküdj a hátadra, hagy nyaljalak ki. - váltott hangnemet.

- Mi?! - kiáltott fel a lány - Ezt nem így szokták! Ne csinálj úgy, mintha...

- A hajadat akarnám befonni? - kötözködött.

- Hű de vicces valaki. - grimaszolt Szonja.

- Feküdj le! - utasította Tae közelebb hajolva, mosolyogva.

- Nem. - ellenkezett a lány, sok nap után először.

- Fekvés. - erősködött TaeHyung.

- Nálunk, magyaroknál van egy olyan szokás, hogy aki orális szexet akar létesíteni egy nővel, azt előtte el kell, hogy vegye feleségül. - közölte a lány.

TaeHyung szerelme nyakához húzódott, majd apró csókokkal halmozta el selymes bőrét.

- Hazudós vagy. - motyogta két csók között.

- Mondom... - sóhajtott a lány jólesően.

- Hazug. - adott újabb nedves puszit a puha területre egyre lejjebb haladva - Alattomos. - csókolta meg kulcscsontját - Sunyi.

A férfinak tetszett, hogy minél több felületet lep el ajkával, a lány annál inkább sóhajtozik alatta. Szonja hiába szorította össze szemeit és igyekezett valami teljesen más, aszexuális dologra koncentrálni, egyszerűen képtelen volt nem reagálni a mellkasát ostromoló, csókokat rá nyomó elrablójára. A harcot akkor adta fel végképp, amikor Tae tenyere a bokájától egyre feljebb kalandozott, egészen az öléig. A lány felnyögött az őt simogató hosszú ujjaktól és kezét a férfi hajába vezetve megmarkolta puha, selymes tincseit, mintha még közelebb akarná vonni magához. Józan esze felmondta a szolgálatot és hagyta, hogy TaeHyung óvatosan lehámozza a bugyiját, majd szélesebb terpeszbe tárja lábait. Habár, még meg sem érintette igazán, csupán a combjai belső felére adott egy-egy szerény csókot, ő mégis úgy lihegett, mintha egy maratont futott volna le.

- Nedves vagy. - állapította meg Tae ujjait végig húzva a lány nőiességén, kicsalva egy halkabb sikolyt.

- Nem mondod, baszki. - morogta magyarul.

A lány vére a fülében dobolt és esküdni mert volna, hogy menten felrobban, ha TaeHyung nem ér hozzá. Mindegy hogyan, mindegy, hogy az ujjaival, vagy a szájával, csak csinálja már! Imája úgy tűnt, elérte célját, ugyanis a következő pillanatban felsikoltott a forró, puha nyelvtől, mely simogatni kezdte. Önkéntelenül is széjjelebb tárta lábait és szorosabban kapaszkodott TaeHyung hajába.

- Ez így jó? - pillantott fel bizonytalanul szerelmére Tae, aki sűrűn bólogatott válaszul.

Felbátorodva fogott neki ismét, ezúttal sokkal, de sokkal bátrabban, élvezve kedvese kéjes nyögdécseléseit.


*§*§*§*

Még mindig zsongott a teste és kellemesen zsibbadtak tagjai a hosszú szeretkezés után. Gyűlölni akarta TaeHyungot, de egyszerűen olyan édesen és lelkesen vette ezt az egészet, hogy képtelen volt rá. Ahhoz képest, mennyire undorodott ez efféle dolgoktól, szabályosan kikönyörögte a második lehetőséget, majd a harmadikat és mikor Szonja már nem bírta a negyedik orgazmust, inkább szeretkezett vele. Most pedig ott feküdt mellette, halkan szuszogva, orrát a nyaka hajlatába dörgölve, míg kezeivel szorosan öleli magához. Vagy kezd megőrülni, vagy ugyanolyan beteg, mint Tae. Hogyan tetszhetne neki mindez? Bezárta, megfosztotta a munkájától, elszakította a családjától és többször is megütötte. Nem szabad elgyengülnie pusztán azért, mert jó vele a szex! Ki kell tartania, okosnak lennie, hazudnia és megjátszania, hogy éppen annyira odavan TaeHyungért, mint ő érte, hogy kiszabadulhasson és haza juthasson végre a családjához. Mégis...

- Tae! - rázta meg finoman a férfit - Tae!

- Hmm? - morgolódott.

- Miért akarod, hogy itt maradjak? Miért kellett bezárnod? - kérte számon sírós hangon.

- Mert szeretlek. - jött az egyszerű válasz.

- De én haza akarok menni. - tört ki a zokogás a lányból - Hiányoznak a szüleim. Szabad akarok lenni.

TaeHyung nagy sóhajtással ült fel az ágyon és húzta ölébe szerelmét, hintázva vele, simogatva a hátát és haját.

- Engedj el, kérlek Tae. - könyörgött Szonja keservesen zokogva, forró könnyeivel a férfi bőrét is nedvessé téve.

- Nem lehet Kicsikém. - mondta halkan a férfi - Itt kell maradnod velem. Mi össze tartozunk. Ez csak honvágy, majd elmúlik.

TaeHyungnak igaza volt. A honvágy elmúlik. Na, de mi van akkor, ha az iránta érzett szerelme is majd elmúlik?