A féltékenység valójában a birtoklás ismertetőjele, nem a szereteté.

Csernus Imre




Kim TaeHyung kisgyermekként is irigy volt. Nem szerette oda adni játékait másoknak, hogy ők is játszhassanak vele, hiszen azok az övéi voltak. Szülei rengetegszer meg is rótták emiatt. Szerintük az irigység és féltékenység nagyon csúnya és rossz tulajdonságok. Ám egyszerűen képtelen volt lemondani eme szokásairól. Persze, Szonja nem egy tárgy, de őt is egyedül csak magának akarta, nem megosztani senkivel sem. És hiába tudta, hogy legjobb barátja Min YoonGi soha a büdös életben nem hajtana rá az ő csajára, nem akartak szűnni azok a gonosz hangok a fejében, melyek arra buzdították, hogy toroljon meg minden egyes lopott pillantást, ami talán nem is létezett.

Miután elújságolta barátjának, hogy megkérte szerelme kezét és ő igent mondott, YoonGi javaslatára és a hideg idő ellenére grillezést tartottak szombat délelőtt, ünneplés gyanánt. Bár TaeHyungnak egyenlőre semmi terve nem volt az esküvőt illetően, elvégre, hogyan tudná kivitelezni úgy, hogy Szonja ne szökjön meg közben, vagy a vendégek ne szerezzenek tudomást erről az egészről? A lány vidáman készülődött YoonGi érkezésére, ami valamelyest zavarta Taet. Szonja mosolyogva sütögetett már kora reggel, körülbelül három tucat muffint készítve. TaeHyung tudta, hogy nem arról van szó, hogy Szonjának tetszene a másik férfi, csupán örül a plusz társaságnak ennyi bezártság után, mégis keserű szájízzel nyitott ajtót a szélesen vigyorgó YoonGinak, kinek kezében ott figyelt Holly, a barna kutyus. Tae megforgatta szemeit az állat láttán, mert Gucci is az agyára ment, hát még, ha ezek ketten vannak! A férfi másik kezében egy méretes szatyor volt, amivel otthonosan mozogva a konyhába sétált és a pultra tette, eközben köszöntve a lányt.

- Szia magyar lány! Mi a helyzet? Nézd, mit hoztam neked! - emelte meg Hollyt és mutatta büszkén az ebet.

- Jaj, de édes! - kerülte meg Szonja rögtön a pultot, majd hajolt le, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a kutyát - Hát Te nagyon helyes pasas vagy, ugye tudod? Seperc alatt elraboltad a szívemet. - gügyögött az állathoz.

- Figyeltél, amikor meséltem róla, hogy fiú? - döbbent meg YoonGi.

- Persze, hogy figyeltem. - biccentett a lány és sikeresen ellopta a férfi karjaiban tartott szőrgombócot.

- Fasznak hoztad! Most teljesen le fog engem szarni. - morogta TaeHyung a háziállatra intve, aki már Szonja kedves simogatásait és vakargatását élvezhette.

- Cseszd meg Tae, ez egy kibebaszott kutya! Nem dugja meg, vagy szökteti meg. - masszírozta orrnyergét YoonGi - Legalább egy állatra ne legyél már fent akadva, légyszíves. Hónapok óta bezárva tartod szegényt, persze, hogy örül egy kutyának.

- Inkább csináljuk azt a kurva kaját, mielőtt úgy döntök, megnyúzom a te drága Hollydat. - javasolta TaeHyung.

- Kurva gyorsan szakadjál le a kutyámról! - emelte meg mutatóujját YoonGi.

- Jó, jó, csak álljunk már neki ennek a szarnak. - pöckölte meg ujjaival a szatyrot.

*§*§*§*



TaeHyung fogait csikorgatva figyelte, amint kedvese és legjobb barátja jó kedvűen beszélgetnek a grill mellett elhelyezett székeken ücsörögve. Ő kicsivel arrébb állt és a sörét kortyolgatta, de minden egyes nyelet egyre keserűbb és keserűbb lett számára. Persze, hogy Szonja rögtön lecsapott a témára, amikor YoonGi bejelentette, hogy állatorvos. Lenyűgözve hallgatta a férfi beszámolóját a mentésekről, csodálatos gyógyulásokról, cuki kiskutyákról és durvább esetekről is. TaeHyungnak baromira nem tetszett, hogy Szonja ennyire nem figyel rá és YoonGi közelében van, sőt, mi több, vele társalog. Ismét elfogta a beteges kényszer, hogy befenyítse a lányt, megmutatva neki, ki a főnök, kihez tartozik és bezárja a ketrecbe, szemléltetve fölötte gyakorolt uralmát. Talán YoonGi túl jól ismerte és sejtette, mert a jó Istenért nem akarta haza húzni a belét, noha a grill kaja jó ideje elfogyott már és csupán sörözgetett a három fős társaság. Tae mázlijára éppen kedvese segítette ki, tudtán kívül, mivel hatalmasat ásított, jelezve: neki ennyi volt a "buli". YoonGi nevetett a lány álmosságán, majd lassan felnyalábolta Hollyt és látványosan búcsúzkodni kezdett. Szonja TaeHyung mellkasához bújva integetett a kocsiban ülő YoonGinak és mosolygott fáradtan a kutyusra is. Tae egész testében megfeszülve várta azt a pillanatot, mikor az autó eltűnik a ház elől és messze kerül. A lány még mindig mosolyogva csukta be az ajtót és kattintotta rá a zárakat is.

- Ilyet csinálhatnánk többször is, jól éreztem magam. - jegyezte meg boldogan.

Kim TaeHyung összes türelme és kitartása abban a szent momentumban lett köddé és egy vadállat gyorsaságával és egy őrült veszedelmességével támadt kedvesére. Öklével erősen az arcába csapott, aminek következtében Szonja a falnak tántorodott. TaeHyung szabályosan reszketett a mérhetetlen dühtől és már egyáltalán nem tudta kontrollálni magát. A lány rémülten, egyben értetlenül pislogott fel a férfira, miközben tenyerét fájó orcájára simította.

- Tetszik? - kérdezte indulataitól eltorzult hangon Tae - Szeretnéd, hogy megbasszon?

- Miről beszélsz? - érdeklődte zavartan a másik - YoonGi a barátod és...

- Kussolj! - ordította TaeHyung - Ki ne merd mondani a nevét még egyszer! - sziszegte előre lépve egyet - Egész idő alatt úgy kelletted neki magad, mint valami kiéhezett ribanc! - üvöltötte - Meg kell, hogy neveljelek!

- Tae ne... - esdekelt a lány, de már késő volt.

A férfi lendült és Szonja szőke hajába markolva lökte le a földre, amitől a lány felsikított. Védekezési lehetőséget sem adva neki rúgott erőset a gyomorszájába, majd a combjába és arcába is. Szonja fájdalmas nyögései élvezettel töltötték el, melyet kicsire össze gömbölyödött látványa csak fokozott. Ismét tincseibe kapott és úgy rángatta fel a földről. A lány remegett a fájdalom és rémület keverékétől, orrából szivárgó vörös vére végigfolyt az állán, lecsöppenve a padlóra és pulcsijára, szemöldöke felszakadt, ajka felrepedt.

- Kurválkodsz még másoknak? - kiabálta arcába hajolva TaeHyung.

- Ne..nem... - dadogta.

- Ne hazudj! - üvöltötte a férfi.

Tae minden normális gondolata elszállt, helyét totális téboly vette át. Jóformán önkívületi állapotban kezdte újra ütni a lányt, akit szeretett. Öklével sorozatosan csapdosta, ahol érte. Az arcát, a gyomrát, a karját, a hátát és akkor sem állt le, mikor Szonja szenvedései közepette a földre csuklott. Akkor áttért a rugdosásra, többször eltalálva mellkasát és karját, ami még mindig fájt a pár napja lezajlott esett miatt. Abban a húsz percben úgy érezte, teljesen elárulta őt szerelme és ezért jogosan bünteti meg. Hiszen, ha nem tartja kordában, mi lesz később? A szeme előtt fogja leszopni YoonGit, vagy mi? Karjánál fogva rángatta fel a félig eszméletlen lányt a padlóról és cibálta a pince felé. Szonja botladozva, rogyadozva igyekezett tartani TaeHyung sietős tempóját, pedig az egész teste sajgott a fájdalomtól. A férfi meg sem várta, hogy rendesen leérjenek, az utolsó négy lépcsőfokon nagyot taszított a lányon, aki emiatt a földre esett, arccal előre, rá a fájó kezére. Tae fogait csikorgatva ragadta meg a szőke hajzuhatagot és úgy állította fel, hogy szemtől szemben legyenek. Szonja szörnyen festett, de akkor sem volt hajlandó kegyelmezni neki. Elárulta és ezért büntetést érdemel!

- Mi volt a bűnöd? - kérte számon TaeHyung.

- Semmi...Tae, nem csináltam semmit. - zokogott a lány.

Ezzel, ha lehetséges még inkább feldühítette a férfit, aki a ketrechez vonszolva, hajánál fogva verte bele a lány fejét a rácsokba, nem törődve a fájdalmas sikoltozásokkal.

- Ne... - ütés - hazudj... - újabb ütés a vasnak - nekem! - még egy utolsó csapás.

TaeHyung kinyitotta a ketrec ajtaját és lábával nagyot rúgva lökte be oda Szonját. A lány keservesen zokogott és össze kuporodva remegett, magyarul motyogva valamit, amit Tae nem értett.

- Gyere ide! - parancsolta a férfi.

- Ne bánts. Kérlek ne bánts. Nem tettem semmi rosszat. Fejezd be. - sírta a lány szemeit össze szorítva.

- Azt mondtam, gyere ide! - üvöltötte TaeHyung.

- Kérlek, ne! Elég volt, ne bánts többet. - könyörgött kétségbeesetten.

Tae előre nyúlva kapta el Szonja karját és húzta azt a rácsokig. A lány szüntelenül sikított, ám hiábavaló volt.

- Ha azt mondtam, gyere ide, akkor ide jössz! - ordította teljes hangerővel a férfi, majd a két rács közé beillesztve a lány kezét rántott azon egyet.

Hallotta a csont ismerősen csengő reccsenését, a lány teli torokból felzendülő vérfagyasztó sikítását, ahogyan eltörte a kezét. Mindezek ellenére Kim TaeHyung csak guggolt ott és boldog mosollyal ajkain figyelte, amint szerelme vergődik a fájdalomtól és segítségért kiabál.