A betegség az életet eszközzé alázza. A gyógyulás, vagy a túlélés eszközévé.

Nógrádi Gergely

Szonja gyomra görcsbe rándult, amikor TaeHyung egy kötéllel, és ragasztószalaggal lépett elé. A lány rémületében a kanapé párnáiba préselődött, teste megfeszült. Attól tartott, eljött az a pillanat, amiről Tae beszélt és bántani készül őt. Ám a férfi nem dühösen nézett le rá, hanem sokkal inkább sajnálkozón. Szonja idegesen nyelt egyet és megugrott, ahogyan párja leguggolt elé, kezeiből lerakva a dolgokat és tenyereivel a lány combjaira simított.

- Mi...mit akarsz velem tenni? - kérdezte sírós hangon Szonja.

- Kicsikém ne félj, nem bántalak. - cirógatta meg finoman kedvese arcát a férfi - De le kell menned a pincébe és be kell, hogy zárjalak.

- Rosszat csináltam? - bukkantak ki könnyei, végigfolyva orcáján.

- Nem, nem , dehogy Kicsikém. - ölelte át megnyugtatóan - Csak átjön pár haverom és...nem szeretnék kockáztatni. Nem akarom, hogy elszökj, vagy bármivel is próbálkozz, amivel elveszíthetlek. - duruzsolta lágyan.

- És ha jó lennék? - érdeklődte reménykedve Szonja - Ha megígérem, hogy semmi rosszat nem csinálok? Nem próbálok megszökni, vagy segítséget kérni, ígérem. Csak ne zárj be oda, könyörgöm. Nem szeretek ott lenni. - zokogta.

TaeHyung nagyot sóhajtott és figyelte szerelme kétségbeesett, síró arcát, mely szabályosan fájdalmat keltett mellkasában. Nem azért aggódott, hogy Szonja tényleg képes lenne megszökni és elhagyni őt, hanem, hogy valamelyik srác a társaságból szemet vet rá, neki emiatt eldurran az agya és nem tudja megfékezni indulatait. Egyrészt nem szándékozta még inkább megrémíteni kedvesét, másrészt ott a másik variáns: kihasználja az alkalmat és elhúzza a csíkot.

- Kérlek Tae. Jó leszek, ígérem, jó leszek. - ismételgette sírva Szonja.

- Rendben. - bólintott végül a férfi - De szabályaim vannak, amiket mindenképpen be kell tartanod. - mondta, miközben pulcsija ujjával letörölgette a lány könnyeit.

- Megteszem, megteszem, csak ne zárj be. - bólogatott a másik.


*§*§*§*



Szonja a konyhában rendezgette a frissen kisült süteményeket a tálcán, míg TaeHyung öltözött. Nem értette, miért kell ekkora felhajtást csinálni pár barát látogatásából, de aztán belátta, ez teljesen normális. Amikor még Budapesten élt és egy-egy szombaton átmentek hozzá ismerősei, szorgosan sütött-főzött, takarított, nagy bevásárlást végzett, hogy semmiből sem legyen hiány vendégei számára. Még akkor is jóformán bált rendezett, amikor Paula, a gyerekkori legjobb barátnője látogatta meg, akivel egyébként mindennap találkoztak, hiszen egy helyen dolgoztak. Tae kifejezetten jó kedvűnek látszott, bár érezhető volt az ingerültsége is. Szonja ezt leginkább annak tudta be, hogy attól fél, megszegi a szabályokat, és eljár a szája Tae barátai előtt, vagy egy óvatlan pillanatban meglép. Pedig, semmi ilyesmit nem tervezett. Sokkal inkább izgult és kíváncsian várta a találkozást. TaeHyung végzett az öltözködéssel és kedveséhez ment a konyhába. A lány lélegzete elakadt megpillantva a férfit. Egy sötét, koptatott farmert, hosszú ujjú, fekete felsőt viselt. Eszméletlen jól festett, amit a fejére kötött fekete kendő csak fokozott. Talán még sosem gondolta annyira kívánatosnak TaeHyungot, mint akkor. Szonja nagyot nyelt, majd reszketeg sóhajt eresztett, megmosolyogtatva szerelmét.

Tae mozdulatai hasonlítottak egy éppen áldozatát becserkésző vadállatéra, ahogyan megközelítette a lányt és szorosan elé állva csapdába kerítette. Két karjával megtámaszkodott a csípője mellett és veszedelmes mosollyal ajkain nézett le rá.

- Csak nem imponáló a látványom Kicsikém? - kérdezte a férfi különös rekedtséggel hangjában.

- Talán. - felelte halkan a lány.

A férfi megnyalva száját hajolt lejjebb egy csók reményében, ám még mielőtt összeérhettek volna ajkaik erőteljes kopogás harsant fel a bejárattól.


Egy órával később a nappaliban ültek,  az alacsony dohányzóasztal körül és vidáman beszélgettek, nevettek. Park Jimin, Jeon Jungkook és Min YoonGi kifejezetten szimpatikusak voltak Szonjának. Bár, elgondolkozott azon, vajon ők tudnak -e Tae betegségéről, vagy előttük is titkolja? A lány a fesztelen hangulat ellenére minden idegszálával TaeHyungra koncentrált. Nem kerülte el figyelmét, ahogyan egy-egy vicces, mégis kissé csípős megjegyzésnél megfeszül, vagy ahogyan olykor -olykor bíztatóan össze kulcsolja ujjaikat az asztal alatt. A lány rengeteg mindent megtudhatott párjáról, mint például az iskolában igazi lázongó volt, folyamatosan kiidegelve tanárait és felettébb népszerű volt a lányok körében.

- De komolyan egy igazi kefélő gép volt Tae a suliban. - folytatta Jimin a mesélést - Az összes csaj, aki kicsit is jobban nézett ki, azt megfektette. Szerintem, Taenak több nője volt egy hónap alatt, mint nekünk hármunknak összesen egész életünkben. - nevette el a végét.

Szonja az efféle történetek miatt azonban kezdte egyre jobban kellemetlenebbül érezni magát és öntudatlanul is elhúzta kezét TaeHyungétól. Noha, nem azért mert neheztelt rá emiatt, de semelyik nő nem örülne annak, ha végig kellene hallgatnia, hány száz másik csajt dugott meg a pasija. Rosszul esett neki és szüntelenül azt kérdezgette magától: mégis mi a francot akarhat akkor tőle Tae?

- Jimin. - szólalt meg YoonGi.

- Igen, hyung? - mosolygott rá a másik srác.

- Kussolj! - morogta.

- Most miért? Én csak szeretném, ha a csaj tisztában lenne azzal, mennyire szerencsés, hogy Tae őt választotta. Bárkit megkaphatott volna. Érted? Bárkit. Erre egy külföldit választ. Annak ellenére, hogy a leggyönyörűbb koreai nőket kefélte. - kérte ki magának Jimin.

- Jimin fogd már be a kicseszett pofádat! - szállt be a veszekedésbe az addig csendes Jungkook - Szerinted, hogyan esik a csajnak - hangsúlyozta ki szándékosan a megnevezést - hogy Tae régi nő ügyeit kell itt hallgatnia? Használd már a nem létező eszedet te gyökér! - legyintette tarkón.

- De ha egyszer igazam van?! - csapott az asztalra Jimin felháborodva - Nézzetek már rá. - mutatott Szonjára - Még, ha mondjuk nagy mellei lennének, vagy valami. Vagy egy kicsit egzotikus vonásai. De semmi! Mert külföldi! Egy i-de-gen. - tagolta a szót.

- JIMIN KUSSOLJ! - ordította TaeHyung rögtön csendet varázsolva a házban - A csajnak van neve. Szonja. Igen, külföldi, méghozzá, egészen pontosan magyar, ami Európában van. Igen, sok csajjal keféltem azelőtt, de nem hiszem, hogy a Te reszortod lenne felvilágosítani erről a barátnőmet, mert képzeld, kurvára nem szerettem volna, ha tud róla, ugyanis szégyellem. Jó nők voltak, ez tény, de kibaszott üresek. Se eszük, se lelkük, se humoruk nem volt. Szonja a barátnőm és ha ezzel bármi problémád van, akkor lehet eltakarodni a házamból! - morogta Tae.

- És touchdown! - csapta tenyereit az asztalra Jungkook vigyorogva.

- De hát hyung... - dadogta Jimin sértetten.

- Akkor elmondom érthetően, hogy te értelmi szinteddel is felfogható és értelmezhető legyen. Szonja hozzám tartozik! És ha még egyszer ilyen hangon mersz róla beszélni, elmetszem a torkodat és nyakkendőt kötök a nyelőcsövedből. - sziszegte idegesen TaeHyung.

Szonja elképedve pislogott Taera. Sokszor elmondja neki, hogy szereti. Mindennap, többször is és igen, jól esett neki. De az, amikor kijelentette, hogy hozzá tartozik, ezerszer szebb volt és szívet melengetőbb, mint millió szeretlek. Szonja tudta, hogy szerelme beteg és nehéz dolga lesz vele, kőkemény küzdelmekkel, de ott, abban a pillanatban megfogadta: történjék bármi, legyen akármilyen nehéz és megviselő lelkiekben, ő segít meggyógyulni TaeHyungnak. Hiszen, minden betegségnek megvan az ellenszere és orvosolható. Bár Kim TaeHyung esetében a betegség a pszichopatizmus volt, Szonja elhatározta magát és erről senki sem tudta volna lebeszélni. Még maga Tae sem.