A különbség szex és szerelem között az, hogy a szex oldja, míg a szerelem okozza a feszültséget.

Woody Allen


Szonja kezdte úgy érezni, szépen lassan pontosan ugyanolyan őrült lesz, akárcsak fogvatartója. Rettegnie kellett volna, valahogy mégsem ment neki. Amikor TaeHyung a földhöz szegezve, a mellkasán ülve, a torkát szorongatta sokkal inkább volt dühös, mint sem ijedt. Annyira de veszettül meg akarta ütni, mint még soha senkit. Éppen ezért, ahogyan a férfi befejezte az egyébként vidám telefon csevejt, elengedve a torkát, ő össze szedve minden erejét lelökte magáról és felpattant a földről. Fogait csikorgatva nézett idegesen Taera, aki bűntudatosan pislogott, úgy, mintha nem másodpercekkel azelőtt fojtogatta volna.

- Sajnálom. - mondta halkan TaeHyung.

- Semmi baj. - szűrte fogai közt a lány.

- Tényleg? - mosolyodott el megkönnyebbülten a férfi.

- Persze... De azért, a kurva anyád! - kiabálta a végét - Majdnem megöltél te elmebeteg! Kurvára kikészítenek a kicseszett hangulatingadozásaid te kretén! Elegem van belőled te állat! - üvöltötte - El akarok menni innen! Minél messzebb tőled!

Szonja az ajtóhoz indult sietős léptekkel és rángatni kezdte a kilincset. TaeHyung tisztában volt vele, hogy zárva van és hiába szentségel, káromkodik és erőszakoskodik a lány, az úgysem fog kinyílni, mégis kényszerét érezte, hogy megállítsa. Kivételesen nem akarta bántani, amire ő maga sem tudta a magyarázatot, hiszen máskor már réges- rég megütötte volna, vagy bucira veri azt a csinos kis pofiját, ám ez alkalommal a tőle telhető legnagyobb finomsággal és óvatossággal akarta kezelni a helyzetet. Talán, Szonja túlságosan is fontos lett számára. Úgy igazán. Mellkasa a lány hátának simult, ahogyan két karját köré fonva igyekezett meggátolni a mozgásában, de a másik hajthatatlan volt és lábait felemelve rugdosódott, kapálózott, megfeszítve testét, ami megnehezítette Tae dolgát.

- Eressz el! - ordította a lány lábaival rugdalva az ajtót és a falat - El akarok menni! Engedj el!

- Nem. - beszélt határozottan, mégis gyengéden TaeHyung - Nem mész sehová. Itt maradsz velem.

- Gecire nem maradok itt, te pszichopata! - sikoltozott Szonja - Engedj el, különben, megöllek! - fenyegetőzött.

A férfi pedig engedelmesen kitárta karjait, ezzel eleresztve a lányt, aki fenekére érkezett a földre, bőszen káromkodva anyanyelvén. Aztán kitört. Úgy rontott neki Taenak, akár egy vadállat. Sorra mérte rá az ütéseket, hol ököllel, hol tenyerével. A férfi hősiesen tűrte a pofonokat, vállára, mellkasára és karjára érkező csapásokat. Ám az ő türelme is véges volt, és fogyatkozni kezdett. Először csupán elhajolt a támadások elől, majd kivédte őket, végül lefogta tomboló kedvese kezeit és a háta mögé csavarta, biztosan tartva. Szonja zihált az iménti akciótól, haja kissé kuszán állt, szemei veszedelmesen villogtak, orcája kipirult. Tae elmosolyodott a látványra. Kedvese pontosan úgy festett, akár egy harcos amazon, aki éppen egy kiadós edzésen van túl.

- Ne vigyorogj, mert kitépem a beleidet és koszorút fonok belőle. - sziszegte a lány, megnevettetve a férfit.

- Mióta vagy ilyen elvetemült? - kérdezte vidáman TaeHyung.

- Amióta kurva anyád! - ordította a választ.

- Édes vagy dühösen. - állapította meg Tae.

- Meg a jó kurva anyádat... - kezdett ficánkolni a lány, a mielőbbi szabadulásért, de a férfi biztosan tartotta - ki fogok szabadulni... - nyögte Szonja -...aztán megkötözlek... szét verem a kocsidat ...megkínozlak ...kinyírlak ...felnégyellek ...a darabjaidat meg felgyújtom a gecibe...

- Jó terv. - vigyorgott a pasi törhetetlen vidámsággal - De előtte, kapok egy csókot? - alkudozott csücsörítve.

Szonja nem akarta feladni, ezért előre hajolt és bele mart fogaival TaeHyung nyakába, mire az fájdalmasan felordított. A lány kiszabadult, majd a kanapéhoz sprintelt, ami előtt ott hevert a szőnyegen a férfi mobilja. Felmarkolta a készüléket és menekülve az időközben feldühödött Tae elől a kanapé másik felére ugrott, át szökkenve a bútoron.

- Most rábasztál, mert kihívom a zsarukat, te meg takarodsz szépen a börtönbe és rojtosra kefélik majd a formás kis seggedet a nagy darab, néger buzeránsok. - kiabálta Szonja győztes vigyorral ajkain.

TaeHyung unott ábrázattal nézett a lányra, és megemelte egyik szemöldökét, majd ráérősen zsebébe süllyesztette kezeit.

- Le van kódolva okoska. - jegyezte meg - Ha nem tudod a jelszót, még vészhívást se tudsz indítani.

- Kurva anyádat! - vágta Tae mellkasához a használhatatlan mobilt.

A lány kitartóan küzdve szabadságáért emelt fel egy bárszéket és szenvedve az ajtóhoz húzta, mivel súlya miatt nehezen tudta volna felemelni. Tae szórakozottan figyelte a jelenetet és igyekezett nem hangosan felnevetni, amikor Szonja görnyedve próbálta a magasba lendíteni a nehéz bútordarabot és neki dobni az ajtónak, de csak annyit ért el, hogy a saját lábára ejtette rá. Becsületére legyen mondva, hősiesen tűrte a fájdalmat, nem kezdett el sírni, vagy hisztizni, hanem folytatta a műveletet. TaeHyung kényelmesen felült a pultra, onnan nézve kedvese tombolását, ami ezúttal a tévére összpontosult. A férfi nagyot sóhajtott, amikor a lány kirángatta a falból a kábeleket, aztán szenvedve nagy küzdelem árán felemelte a készüléket és az ajtóig hurcolta, aminek szerencsétlen módon hajította neki. Persze, ezzel sem ért el semmit, csupán a képernyő tört szilánkosra, de a biztonsági zárak és a kemény, vastag acél ellen tehetetlen volt.

- Kurva anyát! - rúgott bele szegény kimúlt tévébe - Neked is kurva anyád! - mutatta fel középső ujját a kacagó TaeHyungnak.

- Szólj, ha meguntad. - támaszkodott meg karjain háta mögött a pulton.

- Kurva anyád! - ismételte a lány és a férfi szobájába sietett, ahonnan fél perccel később az éjjeli szekrénnyel tért vissza.

- Remélem tudod... - kezdte ijesztően nyugodtan Tae a lánynak címezve mondandóját, megállítva ezzel -... hogy utána, én jövök. - villantott veszedelmes mosolyt.



*§*§*§*



Kim TaeHyung már gyerekként tudta magáról, hogy Ő más, mint a többiek. Biztosra vette, hogy barátainak nincsenek olyan beteg és elvetemült képzelgései, milyen érzés lehet valakinek kiontani az életét, felhasítani a bőrét egy éles késsel, puszta kézzel kitörni a nyakát, vagy csak egyszerűen elevenen felboncolni. Ám Tae sokáig csupán fantáziálgatott minderről, senkit sem bántva. Aztán egy nap minden megváltozott. TaeHyung tizenhat éves volt, amikor már nem bírta tovább szülei parancsolgatását, irányítását és szüntelen bírálását, ezért az éjszaka leple alatt megkéselte őket. A hulláikat pedig gondosan elrejtette és a mai napig nem gyanakodnak rá. Ki is vádolná szegény, egyedül maradt árvát? Az meg mellékes, hogy örökölt egy rakás lóvét. Aztán jött Mira. Mirával még a gimi utolsó évében ismerkedtek össze és ugyanarra a sorsra jutott, mint Szonja. Bezárta őt is, ám az a kis ribanc folyamatosan felkúrta az agyát, így egyik olyan alkalommal vele is végzett. Utána jött Yura. Yura eszméletlen jó csaj volt, viszont beképzelt, fellengzős, arrogáns és hülye, mint a segg. Tae őt is bezárta, de az meg annyit hisztizett, hogy három hétig sem bírta vele egy fedél alatt, ezért elvágta a torkát és elásta a gecibe. TaeHyung nagyon nem szerette a hisztit, a nyávogást. Mégsem tudta a pontos okát annak, Szonját miért nem bántotta? Sőt, szórakoztatta a kis dühöngése és nevetett rajta. A szövegeiről nem is beszélve. Mindenkinek a kurva anyját! Nem ütötte meg, nem üvöltözött vele, egyszerűen csak megfenyegette és bezárta a pincébe. Ráadásul, még nem is a ketrecbe, hanem csak a pincébe. Most pedig vacsorát készül neki vinni. Hát, teljesen megőrjítette ez a magyar lány! Lehet, hogy valóban szerelmes belé és nem kifejezetten birtokolni akarja?