Sokan azt gondolják, hogy akkor szeretnek valakit, ha ragaszkodnak hozzá, holott a szeretetben semmi ragaszkodás nincs. Ha ragaszkodás nélkül, megengedően szeretsz, akkor a legtöbbet adod a szerettednek: a szabadságot.

Ara Rauch



Kim TaeHyung szerette a munkáját. Hackerként bármit megtehetett jóformán, nem kellett unalmas irodában ücsörögnie, hanem elvégezhette otthonról is a rá szabott feladatot, mégis annyi pénzt keresett vele, amennyit nem szégyellt elkérni az ügyféltől. Nem kényszerült arra, hogy idegenek között legyen, össze zárva velük, hallgatva az idegesítő és unalmas életüket, problémáikat. A kanapén ült, ölében a gépével, amin éppen egy játékfejlesztő cég tűzfalát igyekezett áttörni. Neki ez körülbelül húsz perces meló és kemény lóvé nekik pedig egy jobb védelem dukál. Szonja a szőnyegen fetrengett a hátán és a plafont bámulta csendben, mintha a fehérre mázolt falra lennének írva az élet nagy dolgai. Bárki mástól ez eléggé szokatlan megnyilvánulás lenne, de nem tőle. Pontosan ezért szerette a lányt. Ugyanolyan őrült és furcsa volt néha, akárcsak ő.

- Építünk hóembert? - fordította oldalra fejét Szonja, megtörve a csendet, melyet csupán a klaviatúra ritmusos, gyors kattanásai zavartak meg.

- Nincs hó. - mormogta TaeHyung fel sem pillantva a munkából.

- Akkor gyűjtsünk csigákat. - vetette fel a másik lehetőséget.

- Kicsikém. - sóhajtotta a férfi - Nem mehetsz ki.

- Aish. - puffogott a lány - Pedig betehetnénk őket egy bazi nagy befőttes üvegbe és adhatnánk nekik nevet. Lehetne például, Mike, Paul, Gergie, Béla, Pityu, Zoli, Ármándó... - mutogatott maga előtt a levegőben.

- Honnan veszed, hogy mind pont pasi lesz? - lesett Szonjára Tae a kijelző fölött.

- A csigák hímnősek. Tehát, ha én azt akarom, akkor mind hapsi. - közölte.

- Hmm. Nem akarom, hogy rajtam kívül más férfival érintkezz. - jelentette ki TaeHyung.

- Ezek csak csigák. Mégis hogyan ronthatnának meg? - kérdezte gúnyosan a lány egy lesújtó pillantással megspékelve - Bár...ha ne adj Isten, megmolesztálnának a csigaházukkal, annak komoly következményei lehetnének... - kötözködött.

Tae fáradtan felsóhajtott és figyelmét vissza terelte a gépre, hogy folytathassa a munkát. Alig haladt valamit, de Szonja ismét közbe szólt, megzavarva őt, ami kezdte idegesíteni kissé. Szeretett volna minél előbb végezni és jelen momentumban csak hátráltatta.

- Kaphatok egy kiskutyát? Bélának nevezném el. A menők, mind Bélák. Óvodában én is Béla akartam lenni, de anyáék nem engedték. Szerintük, én határozottan Pityu vagyok. - fecsegett hülyeségeket.

Máskor, másmilyen helyzetben jót nevetett volna párja idiótaságain, ám dolga volt. Megnyugtatásképp megmasszírozta orrnyergét és mély levegőket vett. Nem akarta bántani, sem kiabálni vele, de az ő türelme is véges volt. Így is tovább bírta, mint ahogyan azt a dili dokija tippelte volna.

- Vagy akár, el is mehetnél a boltba és hozhatnál lisztet, tojást, ilyesmit. Sütnék sütit. Hiányzik a munkám és a cuki kis sütikéim. A fondant, a tejszínhab, a színes cukormázak...

- Kicsim! Fogd be, légyszíves. - kérte TaeHyung kihasználva türelme utolsó morzsáit.

- Sajnálom. Ha nem kattantál volna be, nem rabolsz el, most nem mennék az agyadra és... - folytatta Szonja.

- Fogd már be a kibaszott pofádat!!! - üvöltött Tae - Azt mondtam, kussolj!! Mi a szart nem lehet ezen megérteni!? Esetleg hülye vagy!? Fogyatékos!? Szövegértési problémáid vannak?! Kussolj!!!! Érted?! Fogd be azt a lepcses kurva pofádat!!! - ordítozott - Dolgozom! El kell végeznem a munkámat, hogy el tudjam tartani a kibaszott ingyenélő picsádat és zabálni tudj! Ahhoz viszont csend kell! Kibaszott, kurva, tetves csend!!!

Állkapcsát megfeszítve nézett gyilkos szemekkel a padlón fekvő rémült lányra, aki jóformán még levegőt sem mert venni. Hatalmasra tágult íriszekkel pislogott TaeHyungra, attól tartva, mikor támad rá.

- Takarodj a helyedre! - sziszegte a férfi, ám a lány nem mozdult, csak bámult - Helyedre! - üvöltötte, mire Szonja össze rezzent, majd sietősen felkelt a szőnyegről és a pincébe menekült.




*§*§*§*

TaeHyung tálcára pakolta a nemrégiben készült ételt és a pincébe indult. Órák óta nem látta Szonját és ez kezdte dühíteni. Általában együtt főznek, most azonban begubózott a szobájába és egyedül kellett csinálnia mindent. Óvatosan lépdelt le a fokokon, nehogy kiborítsa a kaját, majd nagyot sóhajtott, meglátva a lány könnyes, kipirult arcát és vörös szemeit. Talán, túlzásba esett. Egy kicsit. Viszont akkor is neki van igaza. Minél lejjebb ért, Szonja annál inkább préselődött a falhoz, tüntetőlegesen hátat fordítva. Úgy duzzogott, akár egy kislány, ami megmosolyogtatta Taet. Leérve a földre helyezte a tálcát, aztán a matracra ült kedvese mellé és lágyan megsimította a haját.

- Hoztam ebédet. Egyél Kicsikém. - szólt hozzá halkan.

- Nem vagyok éhes. - morogta sértődötten a lány.

- Haragszol rám, amiért leküldtelek ide. - állapította meg a férfi vidáman.

- Nem. Dühös vagyok rád, amiért úgy beszéltél velem, mint egy kutyával. - remegett meg Szonja hangja.

- Nem fogadtál szót. - közölte nyugodtan.

- És? - fordult hátra, végre szemeibe nézve a lány - Elvetted a szabadságomat. Megfosztottál a munkámtól, a barátaimtól, a családomtól, mindentől. Bezártál ide és még az udvarra sem engedsz ki. Megütöttél, fojtogattál és ordibáltál velem. Most pedig kutyaként kezelsz. Egy háziállatként és még azt is fejemhez vágod, hogy neked kell eltartani és gondoskodni rólam. Kértem én valaha is? Mondtam, hogy rabolj el és tarts túszként? - vált könnyfátyolossá szeme és peregtek le könnyei némán - Miért vagyok még mindig itt Tae? Miért teszed ezt velem? Miért nem engedsz el, hogy haza mehessek? A saját országomba, a saját népemhez.

TaeHyung megint egy pillanat alatt gurult dühbe, elvesztve nyugalmát és józan eszét. Hihetetlen gyorsasággal ragadta meg a lány nyakát és nyomta a falhoz olyan erővel, hogy visszhangot vert a helyiségben a feje koppanása.

- Jól jegyezd amit most mondok, mert többször nem ismétlem el! - sziszegte az arcába hajolva, gyilkosan villámló szemekkel - Kurvára nem mész innen sehová. Pláne nem egy másik országba. Te az enyém vagy, hozzám tartozol és ha úgy tartja kedvem, kutyaként kezellek, mert az enyém vagy. Ha azt mondom, kussolj, befogod a pofádat. Ha azt mondom, térdelj elém és kapd be tövig a farkamat, letérdelsz szépen és leszopsz, mert én - hangsúlyozta ki a szót - azt mondtam és nekem nem mondasz ellent. Ha azt mondom, szeress, akkor szeretni fogsz, mert nincs más választásod. Szót kell fogadnod. Ha te jó kislány vagy, én kedves vagyok. Egyensúly. Ennyi az egész. Felfogtad?! - a lány könnyeit nyeldesve bólintott, ajkai remegtek a sírástól - Jó kutya! És most álljál neki zabálni, mielőtt a földről kéne felnyalnod. - engedte el és állt fel a matracról, majd a lépcsőhöz ment, aminek az alján megtorpant - Oh! És Kicsikém! - szólt vissza ijesztően kedvesen, veszedelmes mosollyal - Úgy döntöttem, ma este viszonozni fogod a tegnap előtti nyelv órát, amit kaptál. És most az egyszer, nem fog érdekelni, akarod - e vagy sem.




*§*§*§*



TaeHyung beletúrt vizes tincseibe, hátra fésülve ujjaival azokat a homlokából és a pincébe indult. Az ajtót legutóbbi ottjártakor nyitva hagyta, hogy hallja, mit csinál a lány. Egész nap csendben volt, csak akkor merészkedett ki onnan amikor vécére, vagy zuhanyozni ment. Tae vidáman hagyta maga mögött a lépcsőfokokat, egymás után ugrándozva lejjebb és lejjebb, mígnem meztelen talpával a puha zöld szőnyegre érkezett. Örült, hogy annak idején, amikor ezt az egészet kitervelte, szőnyeggel fedte be az egyébként hideg beton padlót. Máskülönben Szonja valószínűleg megfázott volna és a betont díszítő vér foltok sem éppen esztétikusak egy "hálószobában". A lány riadtan kapta fel fejét, mikor meglátta. Megfeszülve várta meg, míg Tae az ágyhoz ér és kényelmesen leül a matracra. Szó nélkül, engedelmesen mászott le és térdelt le TaeHyung lábai elé, fejét leszegve. Egyre inkább kezdte úgy érezni, gyűlöli a férfit és bármit megtenne azért, hogy elhúzhasson onnan. Nagyot nyelt félelmében és közelebb kúszott Taehoz, aztán a bokszerje korcához vitte ujjait.

- Mit művelsz? - fogta le TaeHyung Szonja csuklóját, meggátolva a további mozdulatokban.

- Azt mondtad... - suttogta a lány.

- Nem, nem, nem. - húzta fel magához az ölébe ültetve és gyengéden cirógatni kezdte zavart arcát - Nem kényszerítelek semmire sem, Kicsikém. - csóválta fejét - Dühös voltam csak. - rajzolgatott körkörös mintákat a lány puha bőrébe - Nem akarlak megalázni.

- Már megtetted Tae. - motyogta Szonja.

- Tudom. - bólintott - Sajnálom. Csak...annyira félek, hogy egyszer felhúzol, elveszítem a fejemet, megbántalak és megszöksz. Nem akarom, hogy elhagyj. Örökre veled szeretnék lenni. - csókolta meg lágyan a lány ajkait.

- De ehhez miért kell fogva tartanod Tae? - kérdezte sokadjára.

- Mert szeretlek és ragaszkodom hozzád Kicsikém! - vette tenyereibe Szonja arcát óvatosan - Ragaszkodom hozzád és sosem foglak elengedni, mert az enyém vagy. Vigyázok rád és velem biztonságban vagy.

- De...de ha nem tartanál bezárva, akkor is veled lennék Tae! - bizonygatta - Csak pár napra akartam haza utazni, meglátogatni a családomat. Pár nap és utána vissza jöttem volna hozzád. - vallotta be régi terveit - Annyira szerelmes voltam beléd, hogy kérés nélkül jöttem volna. Nem akartalak elhagyni Tae. - simította tenyerét a férfiéra.

- Voltál? - feszült meg TaeHyung állkapcsa a hirtelen támadt dühtől.

- Tessék? - ráncolta homlokát ijedten a lány.

- Szerelmes voltál belém? Most már nem vagy? - szűrte fogain keresztül.

- De! - vágta rá rögtön Szonja és bizonyítékként puha csókot nyomott fogvatartója ajkaira - Szeretlek Tae! Régen is szerettelek és most is. - igyekezett lenyugtatni, megelőzve a bajt - Szeretlek Tae! A Tiéd vagyok. A te Kicsikéd. - bújt a nyakához apró puszikat ott hagyva. - Csak egy nyelv botlás volt. Egy hülye nyelvbotlás. Ne vedd komolyan Oppa. - hadarta pánikba esve.

TaeHyung ismét kezeibe fogta a lány arcát, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzen. Szonja szíve úgy vert a rémülettől, majd' kiszakadt mellkasából, fülében dobogott a vére és kezei reszkettek az idegességtől.

- Mond ki újra Kicsikém! Apuci hallani karja, mennyire szereted őt. - utasította a lányt.

- Szeretlek Tae! - igyekezett őszintének hangzani Szonja és olyan szerelmesen pislogni, ahogyan csak lehetséges egy ilyen elcseszett helyzetben - Nagyon szeretlek és csak a Tiéd vagyok! Te vagy az én Apucim. - erőltetett ajkaira egy mosolyt a végére.

- Én is szeretlek Kicsikém! - mosolygott boldogan a férfi és döntötte homlokát kedvesééhez - Látod Kicsim? Ha jól viselkedsz, nincs gond. Csak szót kell fogadnod nekem és jó kislánynak lenni és akkor minden rendben van. Nem nehéz. - csókolta meg párja nyakát kissé megszívva a bőrét.