A nagy szerelem áldozatokat követel.

The Witcher c. videójáték






A szerelmes pár lefekvéshez készülődött miután megitták a forró csokijukat és kellőképpen kibeszélgették magukat. Szonja félálomban feküdt az oldalán, ujjait összefűzve TaeHyungéval és már jóformán aludt, amikor a férfiból kitört a nevetés és szinte röhögőgörcsöt kapva fejét a párnába fúrva igyekezte tompítani hangját. A lány zavartan pislogott szerelmére és hirtelen azt hitte: végleg elment a maradék józan esze is.

- Veled mi van? - kérdezte Szonja sokkosan a hahotázó Taetól.

- Csak...- nevetett még hangosabban - ...csak...elképzeltem...óh, baszki... - dadogta fulladozva a nevetéstől.

- Mit?! Mi van?! - ült fel a lány értetlen ábrázattal.

- Csak...emlékszel, mit mondtam a szüleim haláláról? - vigyorgott a gyászos témának ellenszegülve a férfi.

- Igen. - bólintott Szonja - Hogy megkéselted őket. - felelte halkan.

- Anyám kedvenc konyhakésével és... - horkantott fel a kitörni készülő nevetéstől - ...elképzeltem, mekkora lett volna már, ha én ott nagyban fogom a kést, hajolok anyám felé, bele szúrom egyszer, aztán még egyszer, anyám meg két haldoklás között rám ordít, "Tae az a legjobb késem, kurva anyád, teszed le!" - kapta el ismét a röhögés.

Szonja szemöldöke a homlokára szaladt és pislogott egyszer, kétszer, háromszor. Hogy mi van?! TaeHyung komolyan képes ilyesmin nevetni? Sőt, mi több, röhögőgörcsöt kapni egy ilyen beteg poénon?!

- Esküszöm, nem vagy százas. - ingatta fejét a lány és vissza dőlt a párnára.

- Azért, valld be, ha egy hülye vígjátékban látnád, szarrá nevetnéd magad. - vigyorgott a férfi. 

- Akkor sem. Ez gusztustalan dolog. Más halálával viccelődni. - mondta rosszallóan.

Szonja ismét az oldalára gördült és erőszakosan lehunyta pilláit a mielőbbi alvás reményében, de Tae nem hagyott neki nyugtot. Zavartalanul röhögött a másik oldalon.

- Kurva anyád, teszed le. - visszhangozta fenhangon, viccesen Tae és akkor már Szonja sem bírta tovább, kitört belőle a kacagás.


*§*§*§*

TaeHyung a kanapén ülve ritmusosan kopogtatta a gépe klaviatúráját, bele merülve a munkába, míg Szonja oda nem állt mellé, magára vonzva a férfi figyelmét. Tae felnevetett a lány láttán, aki kislányosan hátra dugta kezeit és arcát széles mosoly díszítette.

- Gyere ide basszus! - kapott kedvese arca után és húzta le egy édes csókra - Olyan kibaszott aranyos tudsz lenni Kicsikém, hogy kész vagyok tőled. - vallotta be TaeHyung.

Szonja némán ácsorgott tovább, törhetetlen mosollyal és immáron szempilláit is rebegtette. Tae homlokát ráncolva nézett rá és közölte a nyilvánvalót.

- Te akarsz valamit.

- Nem. - mondta ártatlanul.

- Deee. - utánozta a hanglejtését a férfi - Mi kéne?

- Semmi. - ingatta fejét a lány.

- Deee. Tutira mondom, sunyítasz valamiben, méghozzá kurvára. Halljam, mit csináltál? - vonta kérdőre úgy, akár egy fegyelmezni készülő apuka a gyermekét.

- Semmit. - szélesebb mosoly - Viszooont...

- Tudtam, baszd meg! Tudtam, hogy akarsz valamit! - csapott saját combjára TaeHyung.

- Valójában nem nagy dolog. - ismerte be a lány mutatóujjait egymásnak böködve - Csupán arról lenne szó - húzta el a végét - hogy te ugye hacker vagy és nyilván értesz a weboldalok készítéséhez is...

- Nem feltétlenül. - szólt közbe a férfi.

- Tudom, hogy menne, szóval, ne legyél köcsög! - rótta meg a lány és vissza vette tündéri arcát - Szóval készíthetnél egy weboldalt, amin rendeléseket vehetnénk fel és süthetnék itthon süteményeket, megrendelésre. Nagyon unalmas itthon, csak úgy lenni és ezzel elfoglalnám magam. - biggyesztette le alsó ajkát mondandója befejeztével.

- Nem. - jelentette ki határozottan TaeHyung.

- Légyszíves Tae! - mászott elé Szonja és ereszkedett térdre, hogy hatásosabb legyen a műsor - Olyan kegyetlen vagy. A szerelemért áldozatok kell hozni. Erről szól egy normális kapcsolat.

- A miénk viszont nagyon nem normális kapcsolat, úgyhogy ezt az áldozatos szöveget buktad bébi. - villantott gonosz mosolyt.

- Tae kérlek! - borult a férfi ölébe a lány és zokogást színlelt.

- Jó az úgy. - simogatta meg fejét TaeHyung - Most nagyon is jó helyen vagy egy kiadós szopáshoz. Várj csak, lehúzom a sliccemet és könnyebben megy. - nyúlt a farmerja korcához.

- TaeHyung! - kiáltott rá párja gyilkos szemekkel nézve - Én is hoztam egy rakás áldozatot érted, mert egy normális kapcsolatot szeretnék veled.

- És mint mondtam, a miénk kurvára nem normális kapcsolat. - ismételte - Én kettyós vagyok, fogvatartalak és ez így tökéletesen megfelel. Ez egy beteg kapcsolat, ami azt jelenti, hogy igen, Te hozol áldozatokat, de én megvagyok úgy, ahogy vagyok. Ez erről szól Kicsim. Most pedig menj, vidd arrébb a formás popsidat és hagyj dolgozni. - hessegette arrébb Szonját.

- De Tae...- kezdett szipogni a lány - nem kellene kimennem, itt hagynom téged. Miért zavarna az, ha itthon sütögetnék és tortákat díszítgetnék. Legalább elfoglalnám magam és nem gondolnék folyton a szökésre, a miattad ott hagyott munkahelyemre, a családomra, a barátaimra...

TaeHyung gondterhelt sóhajt eresztett. Ha esetleg bele is menne...Jó, lehet jó ötlet és legalább valóban elfoglalná magát Szonja, így nem akarna szüntelenül megszökni, de neki viszont egy rakás melójába kerülne. Kamu vállalkozói, kamu cég, kamu minden... Megdörgölte orrnyergét és úgy bólintott.

- Rendben. Ha végeztem a melóval, megbeszéljük. - egyezett bele, mire szerelme egy boldog sikkantással vetődött rá, eldöntve a kanapén.