A szerelem, ahogy egy perzsa bölcs mondja, voltaképpen nem más, mint egy olyan betegség, amely ellen senki nem akar védekezni. Akit egyszer megfertőz, az többé nem akar kilábalni belőle, aki benne szenved, az többé nem akar meggyógyulni.

Paulo Coelho






Szonja megállás nélkül azon kattogott, amit TaeHyung mondott neki. Valóban igaza van a férfinak és ilyen rövidke idő alatt olyanná vált, mint ő? Egy betegesen ragaszkodó szerelmes lett belőle? Aki képes bármit eltűrni Taenak, csak hogy mellette lehessen? Valóban élvezi a bezártságot, a kiszolgáltatottságot és hogy kénye-kedve szerint uralja őt? Szerdán minden kérdésére választ kapott. TaeHyung szokás szerint elment, ott hagyva őt egyedül a házban. Tudta jól, hogy a kulcsok kivételesen a zárban lógnak, arra várva, hogy elfordítsa őket és kitárja a biztonsági ajtót, melynek túloldalán az addig hőn áhított szabadság. És ő mit csinált? Totális nyugalomban ücsörgött a kanapén és Gucci hasát vakargatta. Semmi kétség, teljesen megőrült. Bár az idióta főzős műsorok bámulása közben tekintete oda-oda tévedt az ajtóra, miközben testén különös izgatottság száguldott végig. Mégsem bírta megállni, így fájó lábára nehezedve, bukdácsolva is, de megtette az utat az ajtóig. Keze reszketett, ahogyan felemelte és elfordította a kulcsot, ami halk kattanással jelezte:kinyílt. Gyomra ideges görcsbe rándult és kihúzva a kulcscsomót egy másik fém nyitót fogott ujjai közé, majd belepróbálta a többi zárba. Egyikbe sem talált. Ugyanezt eljátszotta a többi kulccsal is és csalódottan állapította meg, hogy TaeHyung átverte őt. Az az őrült szándékosan hagyott otthon szar kulcsokat, hogy rászedhesse. Állkapcsát össze préselte dühében és nem törődve a fájdalommal vissza bicegett a bútorhoz, amire nagy huppanással vetette le magát. Tehát Tae csupán a szabadság és a távozás illúzióját adja meg neki, nem pedig a valós dolgokat. Igen, szerette a férfit, de a bezártságot nem. Ha mondjuk eljárhatna napközben dolgozni, sétálni, esetleg kirándulni, önként és dalolva rohanna esténként TaeHyunghoz, de így... Az autó motorzúgására felkapta fejét és ismét megtette a nehézkes lépéseket a bejáratig, mely szinte azonnal kinyílt és Tae ment be rajta. Szonja nem akarta megadni a védekezés lehetőségét és amint bezárult az ajtó, a férfinak ugrott. Öklével erősen csapott bele TaeHyung gyomrába, aki előre görnyedt a fájdalomtól és levegő után kapott. Ujjai közül kiestek az igazi kulcsok, melyek valóban a szabadságot adják. A lány késlekedés nélkül hajolt le és kapta föl, majd taszítva egyet a férfin igyekezett kinyitni a zárakat. TaeHyung még idejében összeszedte magát a váratlan támadásból, aztán lábairól ledöntve a lányt nagyot lökött rajta, így a földre esett. Ám Szonja kitartóan ujjai közt markolta a fémcsomót és azzal mászott el a konyhapultig, valamiféle fegyver után kutatva. A bárszék segítségével felállt és jobb híján egy vázát vágott Taehoz, egyenesen az arcába. A férfi felmordult és a lány után lépve hajába markolva nyomta a pultra felsőtestét, miközben haját markolta. Szonja fájdalmasan felszisszent és könyökével hátra csapott, de sajnos ezzel sem ért el semmit. Tae csak még dühösebb lett és immáron teljes testsúlyát bevetve a pultnak szorította. A lány hasát kényelmetlenül nyomta a kamu márvány széle, így fogait össze préselte. Nem állt szándékában sem sikítani, sem könyörögni, hiszen jól tudta, azt TaeHyung csak élvezné.

- Mi a faszér' nem tudsz viselkedni? Hányszor akarod még megpróbálni? Innen úgysincs hová menned! - üvöltötte Tae a füléhez hajolva.

- Nem tarthatsz itt! - ordította a lány - Nem akarok itt lenni! Undorodom tőled!

Tae szemeiben sötét vágy csillant, ajkait megnyalta a fejében lepergő lehetőségre, hogyan is bizonyíthatná be pontosan az ellenkezőjét kedvese állításának. Egyik kezével kioldotta nadrágja övcsatját, majd kihúzta a pántok közül és a lány kezeit hátra szorítva azzal kötözte meg csuklóit. Szonja idegesen vergődött a bilincsek fogságában, ám TaeHyung sokkal magasabb és erősebb is volt nála. Érezte, amint a férfi hosszú, kecses ujjaival kérdezés nélkül a pólója alá siklik és rámarkol a mellére. Gyűlölte magát, amiért jólesően felnyögött az érintéstől.

- Szóval, undorodsz tőlem Szerelmem? - kérdezte karcos hangon Tae, majd nedves csókokkal kezdte beborítani a lány nyakát.

Szonja nem válaszolt, kitartóan préselte össze állkapcsát. Attól félt, ha szólásra nyitja száját, egészen más jön rajta, mint az elutasítás. Talán egy kéjes sóhaj, vagy éppen Tae neve. A férfi keze irányt változtatott és lekúszott a melléről, át a hasán, egészen le a combjáig. Mindeközben ajkai felhevült bőrét csókolták, néha megnyalva nyelvével, nedves csíkot hagyva rajta. TaeHyung ujjai Szonja combjának belső felét cirógatták, olykor hüvelykujjával szándékosan megsimítva a lány nőiességét, de éppen alig érve hozzá, amivel szinte kínozta kedvesét.

- Undorodsz? - mormolta a nyakába Tae két csók közt.

- Mhh. - nyögött a lány értelmetlen választ, ami elégedettséggel töltötte el TaeHyungot.

- Igen, vagy nem? A "mhh" nem válasz. - kérdezte tovább szítva a feszültséget.

Szonja konokul hallgatott, megmosolyogtatva a férfit. Tae elakarta érni, hogy szerelme könyörögjön az érintéseiért, de minimum legalább megbánja a kimondottakat. Keze feljebb siklott, a lány sortjának korcáig, majd váratlanul vitte tenyerét az anyag alá, elérve a nőiességét. Felmordult, megérezve, mennyire nedves a lány, nyilvánvalóvá téve hazugságát.

- Undorodsz tőlem? - ismételte, fogaival finoman a bőrébe marva, kicsalva egy kéjes nyögést.

A lány bólintott, mire a férfi vigyorgott. Egyik ujjával fel-le siklott párja nőiességén, hogy egy váratlan pillanatban óvatosan feltolhassa a szűk forróságba ujját, hangos sóhajtást kiváltva. Nem akarta sokáig kényeztetni, csupán prezentálni, mi járna neki, ha esetleg nem undorodna, így lassan kihúzta kezét a rövidnadrágból. Szonja levegő után kapkodott, amikor hallotta, amint TaeHyung a saját nadrágját zipzározza le és hasaltatja őt a hideg konyhapultra megint. Felnyögött, amikor róla is lekerült a sortja, lecsúszva a bokájáig. Összekötözött csuklói háta mögött, tenyeréhez pedig odasimult TaeHyung hasa, amint szorosan mögé állt. Torka egyszeriben kiszáradt, levegője elfogyott és úgy érezte, elájul a töméntelen és túlzott szexuális vágytól, melyet Tae keltett benne. Nem volt durva, erőszakos mégis vad volt, ami kegyetlenül felizgatta. Újabb hangos nyögés hagyta el száját, megérezve Tae kemény férfiasságát, ahogyan fel s le simogatja vele nőiességét, kínozva őt a végletekig. Szinte reszketett az őrült vágytól, mégsem akart könyörögni, vagy meghunyászkodni. Ajkain halkabb sikoly távozott, mikor Tae hirtelen, mégis lassan belé hatolt és szenvedélyesen ringatni kezdte csípőjét. Torkán egyre-másra hagyták el a jóleső nyögdécselések, hátra kötött kezeivel Tae hasát karmolászta, vagy éppen marta körmeivel a bőrét. A férfi ismételten meghazudtolva kegyetlen oldalát a lány hátához hajolt és apró, gyengéd puszikkal hintette be gerince mentén a bőrét.

- Tae a lábam. - grimaszolt fájdalmasan a lány.

TaeHyung rögtön észbe kapott és vigyázva kihúzódott kedveséből, majd óvatosan, mégis sietősen a pultra ültette. Lábait szét tárta és feneke alá nyúlva vonta közelebb magához, hogy ismét eltemetkezhessen az édes forróságban.

*§*§*§*



Késő éjszakára járt már az idő TaeHyung és Szonja mégsem tudott aludni. A lány a férfi meztelen mellkasán feküdt, míg ő a hátát cirógatta ujjbegyeivel. Szonja hirtelen ült fel, mire Tae rákapta értetlen pillantását.

- Mesélsz nekem a szüleidről? - kérdezte a lány kíváncsi csillogással szemeiben.

- Mit akarsz róluk tudni? - sóhajtott kelletlenül a férfi és szerelme csuklója után nyúlva elkapta azt és vissza húzta finoman a mellkasára.

- Mindent. Milyenek? Szeretnek e téged? Játszottak e veled kicsinek? Mivel foglalkoznak? Hol élnek most? Apukád nagyon szigorú e? Anyukád nagyon utálni fog, ha megismer? Mindent. - sorolta.

Taeból kitört a nevetés, mire kedvese homlokát ráncolva pislogott rá.

- Már nem élnek. - felelte könnyedén a férfi.

- Sajnálom Tae! Nem akartalak ezzel felzaklatni. - szabadkozott Szonja és gyengéd csókot adott párja ajkaira.

- Nincs gáz bébi, régen történt és nem rázott meg túlságosan. - simogatta meg arcát.

- Balesetük volt? - folytatta a lány a faggatózást.

- Nem.

- Akkor?

- Megöltem őket. - jött a halálosan nyugodt válasz, amitől Szonja gyomra görcsbe rándult.