őszinteség a bátrak erénye, és mint ilyen, kevesek kiváltsága.

The Witcher c. videójáték






"Megöltem őket."

- Megölted őket? - ismételte sokkosan a lány.

Nem csupán annak gondolata aggasztotta, hogy TaeHyung - a férfi, akivel egy ágyban fekszik, akinek oda adta szívét-lelkét, akivel együtt él - megölte a saját szüleit, hanem az, hogy ezt mikor teszi meg vele is. Mikor fogja megunni, értéktelennek, vagy esetleg idegesítőnek találni és őt is megöli. Akárhányszor kezdte azt érezni, biztonságban van Tae mellett, ő mindig tett, vagy mondott valamit, amivel ezt megcáfolta. Embereket ölt! A saját tulajdon szüleit!

TaeHyung észrevette kedvese szemeiben bujkáló rettegést és óvatos, lassú mozdulattal felemelte kezét, majd a lány arcának puha bőrét simogatta. Jó jelnek vélte, amikor Szonja nem húzódott el tőle, hanem tűrte a kényeztetést, mely mindkettőjüknek jól esett.

- Szeretnéd hallani az igazságot? - kérdezte Tae szelíden.

A lány bólintott. TaeHyung felhúzta a matracról és felkattintgatva a villanyokat a konyhába vezényelte.

- Igyunk egy forró csokit. - kezdeményezte a férfi és a konyha szekrényekben kotorászott, a megfelelő alapanyagokért.

Szonja képtelen lett volna tétlenül ülni és hallgatni szerelme váratlan gyónását, ezért inkább mellé állva segédkezett neki és elővette a hiányzó elemeket. Tae mosolyogva ingatta fejét az előkerülő fehér csokira és tejszínhabra. Hát persze, hogy nem a sablonos és unalmas forró csokit kapja, hanem a Szonja - féle "extra cukrász" változatot. Hogy ne csak tétlenül álldogáljon, feltette melegedni a tejet és kedvese által odakészített ét, illetve fehér csokit is bele tördelte.

- Szóval? - szólalt meg a lány, megtörve a csendet - Mi az igazság?

Ténykedését folytatva válaszolt a férfi, miközben kakaóport és tejszínt öntött a tejhez, aztán kavargatni kezdte.

- Hol kezdjem? Egyszerűbb lenne, ha kérdeznél Kicsim. - vetette fel az ötletet TaeHyung.

- Tényleg, csak huszonegy vagy? Fiatalabb nálam? - látott hozzá a faggatásnak.

- Nem. - ingatta fejét a férfi és elmosolyodott Szonja felháborodott arcán - Nyugi bébi, nem rontottál meg. Idősebb vagyok nálad. Huszonöt.

- Huh. - eresztett megkönnyebbült sóhajt a lány - És a nővérkéket megszégyenítő sebkötözésed? - mutatott a lábán feszülő fehér anyagra.

- Az orvosira jártam. - felelte könnyedén Tae, meglepve párját.

- Orvosnak tanultál? Doki vagy? - nyalta meg ajkait izgatottan.

Tae észre vette kedvese bénázását, amint próbálja magát feltolni a pult tetejére, de nem ment neki. Szerelmes mosollyal fogta meg derekát és rakta fel az elérni kívánt helyre, amire leülve kislányosan lóbálni kezdte ép lábát. TaeHyung két karjával combjai mellett megtámaszkodva hajolt oda egy édes csókért, amit késlekedés nélkül meg is kapott.

- Forró csoki.- tolta el a lány mosollyal száján.

Tae szemeit forgatva engedelmesen vissza battyogott a pár lépésre lévő tűzhelyhez és folytatta a kavargatást.

- Nem. - válaszolt végül a férfi - De nem sokon múlt, hogy valóban az legyek.

- És miért nem lettél végül?

- Mert... - fordult hátra halántékára bökve, füttyentve Tae - sok a szar idebent.

- A... - Szonja nem tudta, mit mondhatna, melyik kifejezéssel nem bántja meg Taet.

- Betegségem miatt? Mond csak ki, már elfogadtam teljesen. - mosolygott szelíden csókot dobva kedvesének - Már az óvodában észre vették rajtam, hogy gyorsabb és jobb a felfogásom, mint a többi gyereknek. Négy évesen például már olvastam és írtam.

- Azt a kurva... - lehelte döbbenten a lány.

- Hmm. - bólintott Tae - Előbb kezdtem a sulit, mint a többiek és előbb is érettségiztem. Tizenhét évesen már főiskolára jártam és orvosnak készültem.

- Baszki, ez mennyire menő már. - háborodott fel a lány - Engem meg bezzeg vissza fogtak, mert szerintük éretlen voltam iskola kezdéshez. - fonta össze karjait durcásan mellkasa előtt.

TaeHyung hangosan és jó kedvűen nevetett a lány duzzogásán és abba hagyva a munkát elé lépett, szerelmes csókot kezdeményezve, mely talán túlságosan is szenvedélyesre sikeredett. Ujjai rögtön utat találtak maguknak a lány selymes hajába, míg másik keze a rövid nadrágba bújtatott combján kalandozott. Nyelveik rutinosan, mégis éhesen simogatták a másikét. Tae keserves nagy vágyat érzett arra, hogy végig döntse a pult tetején és magáévá tegye, de Szonja szabotálta a tervét és finoman ellökte.

- Forró csoki! - mondta tekintélyt parancsolón.

- Értettem főnök asszony! - szalutált Tae, kacagásra késztetve kedvesét - A szüleimről pedig illendő tudni, hogy fasszopók voltak. Akármit csináltam, nem volt elég jó nekik. Folyamatosan kritizáltak, cseszegettek, lehordtak mindennek...

- Mint az én anyám. - vetette közbe Szonja.

- Pontosan. - biccentett a férfi - Ám, én, veled ellentétben nem tűrtem.

- Mit tettél velük? - kérdezte nagyot nyelve.

Tudta, hogy göröngyös talajra értek a beszélgetést illetően, elvégre, mégiscsak azt témázzák ki, hogyan nyírta ki TaeHyung a saját szüleit. Viszont, akármennyire is akart rá Szonja haragudni emiatt, vagy undorodni, képtelen volt rá. Valami érthetetlen módon, nem tudta elhinni, hogy Tae mindezt megtette, és ilyen lazán, ilyen érdektelenül beszél róla. Hiába látta, miként veszi el egy idegen bácsi életét, nem tudta valóságosnak vélni. De talán csak azért, mert nem is akarta. Tae összeráncolta homlokát és úgy felelt.

- Álmukban késeltem meg őket...anyám kedvenc konyhakésével. Gondoltam, hátha veszi majd a poént. - vont vállat hanyagul - Ez meg szerintem, jó már így, nem? - emelte fel a fakanalat, felmutatva a rajta díszelgő sűrű cuccot.

Szonja csak pislogott. Egyrészt rémisztő volt az, Tae milyen könnyedséggel és nem törődömséggel mesél neki erről, ráadásul komolyan sem véve, a forró csoki állapotáról érdeklődik. Hideg borzongás szaladt rajta végig és kezdett valóban félni a férfitól.

- De. Jó lesz így. - motyogta Szonja révetegen.

- Félsz tőlem? - lépett ismét hozzá TaeHyung ugyanabba a pozícióba, mint amikor csókolóztak - Nem azért vagyok veled őszinte, hogy rettegned kelljen tőlem, hanem mert ezeket soha senkinek sem mondtam el és úgy érzem, te megérdemled az igazságot. - simított egy szőke tincset a füle mögé.

- Ha a saját szüleidet kivégezted, mi a garancia arra, hogy engem nem fogsz? Honnan tudhatnám, hogy amikor egy ágyban alszunk, egy szobában, nem törnek elő a gyilkos, Freddie Krueger ösztöneid és nyírsz ki a picsába engem is? - vonta kérdőre Szonja.

- Téged szeretlek.

- Ja, tényleg! - csapta magát színpadiasan homlokon a lány, mire Tae rosszallóan lefogta a kezét - Milyen hülye vagyok! Ki az a barom, aki szereti a szüleit? - tette fel költőien a gúnyos kérdést - Elvégre - legyintett - ez tökre normális. Nincs csokis tej, muter? A kurva anyádat, ezé' kinyírlak a gecibe! - szónokolt - Nincs Poke-labda? Faszom a szádba! Kivágom a szívedet!

TaeHyung mélyről jövő, vidám nevetése betöltötte a konyhát, visszhangot verve a falakról.

- Ezért imádlak! - fogta tenyerei közé szerelme arcát - Eszméletlen humorod van és akkora köcsög tudsz lenni, hogy az valami hihetetlen. - húzta magához egy rövid csókra.

- Minden nő vágyálma, hogy eme becses szavakkal valljanak neki szerelmet. - tette szívére kezét a lány drámaian.

- Mi? - ráncolta homlokát TaeHyung - Honnan szeded ezeket a szövegeket?...Nincs több dorama. - csóválta fejét.

- De most komolyan Tae! - váltott más hangnembe Szonja - Honnan tudom, hogy engem nem fogsz bántani?

- Onnan, hogy szeretlek és bízom benned, hogy van annyi eszed, hogy sosem engednéd meg nekem, hogy túlzásba essek. - simogatta meg combját a férfi.

- Arra célzol... - vonta össze szemöldökét a lány - hogy, ha ne adj' Isten valóban bekattansz, akkor le kell állítanom téged? - nyelt nagyot.

- Igen, pontosan erre. - bólintott Tae.

- És, ha nem sikerül? - kérdezte halkan, félve Szonja.

- Akkor fuss...olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudsz. - ajánlotta TaeHyung - Ha viszont erre nem lesz lehetőséged... akkor ölj meg. Védd meg magad és ölj meg.