A napjaim mindig ugyan úgy telnek. Vadászgatok, vagy játszok az erdei állatokkal, alszok, és ennyi is lenne. Tudom nem sok mindent csinálok, de vannak nekem korlátjaim. A fajtám béliekkel nem szeretek játszani, vagy velük lenni. Mindig a földig lapulnak le, vagy ha mondom nekik, hogy játszunk egyet, erre valamilyen oknál fogva senki sem ér rá. Az egész családban én vagyok az egyedüli gyerek, aki a fajtánkban született. És akkor most rá rá térhetünk arra, hogy mi is vagyok. Hát kérem szépen egy vérfarkas vagyok. Egyedül a világon csak a mi falkánk van, akik vérfarkasok. Az egész történet, hogy hogyan lehet egy emberből farkas, az egész az anyámig vezethető vissza. Mikor Arkádia királya volt, és egyszer egy embernek a húsát szolgálta fel Zeusznak az egyik vendéglátása során. Azóta lettek mindannyian farkasok, akik abban a pillanatban a teremben voltak. Így hát nem Zeusz haragudott meg rajuk / ránk, hanem az összes isten, kis isten, de még mások is. Mindenki ellenségesen tekint ránk, így hát az egész világtól elszigetelődtünk. Főleg akkor, mikor kiderült, hogy anyukám velem terhes.

Igen Lükaónt nevezem anyának. Ő volt az, akinek 20 éven keresztül a méhébe voltam. De hogy hogyan volt neki méhe, és ki az apám, azt sosem tudtam. Kiskoromban a tejet azt mindig az erdei állatok adtak nekem. Mikor megszülettem anyukám elmondása szerint a környéken az összes állat odament, majd egyként szagoltak, vagy nyaltam meg. Mindenki csak nézet, hogy oda mertek menni a farkasokhoz, mikor mindenki kerüli őket. De ez akkor nem így volt. Még a növények is varázslatos módon életre keltek. Olyan lehet, mintha a természet ünnepelne. Vagyis nekem ezt mesélte el az anyukám.

Szóval a napjaim ugyan úgy teltek, mint eddig. Nem volt semmi probléma, csend és nyugalom volt. Mihelyst nagyon unatkoztam, elmentem egy kicsikét futni. Azt tudni kell rólam, hogy miután az összes erős farkast legyőztem, így tudtam magamat függetleníteni tőlük. Ez abból állt, hogy többnyire egyedül lehetek, nem kell beszámolókat készíteni, hogy hol voltam, mit csináltam; s mihelyst kivívtam magamnak a tiszteletet senki sem mer engem piszkálni, vagy gúnyolódni. Habár ezt eddig sem nagyon merték, az anyukám miatt. Az anyukámat pedig a falkában mindenki tiszteli, és egyszerre félnek is tőle.