Ahhoz képest, hogy egy nagy feketeség vesz körül, a helyiség -gondolom én- teli van tárgyakkal. Ezt onnan tudom, hogy már lassan mindegyiknek nekimentem. De a kivezető utat azt sehol sem találom. Így hát össze-vissza mentem amerre gondoltam, de semmire sem jutottam. Ez ment jó sokáig, míg valamit meg nem éreztem a hátamon, ami végig simított. Ijedtemben ugrottam egyet, egy morgás kíséretében.

-Hékás, nem kell félned, itt biztonságba vagy. -mondta a fülembe suttogva, és ugyan úgy folytatta tovább a szimogatást. A testem befeszült, és megjelentek hasamba jól ismert csomók. Nem mertem ezután semmit csinálni, mivel ki tudja miféle lény lapul a nagy sötétségben. Azóta is zavar, hogy semmit sem érzékel, kivéve az ismeretlen dolgot, amivel simogat.

Mintha csak a gondolataimba olvasott volna, egy csettintés hatására apró fénygömbök jelentek meg a szobában. Ezek az apró gömböcskék eleinte halványan ragyogtak, de idő múltával fényleni kezdtek, míg láthatóvá nem változott, ahol éppen vagyok. Az alak, aki ezt a műveletet egyszerűen csak eltűnt. Nem éreztem magam körül, de ahogy szétnéztem még a tervet sincsen. Az érzékszerveim újra működtet, és végre megláttam a szobából kivezető utat. Mit ne mondjak, egész végig rossz helyen kerestem. Két ajtón kell ahhoz átmenni, hogy kijuss innen. Nagyon óvatosan és lassan elindultam a kijárat felé, ami után újra sötétség van.

*********

Ahogyan a mancsát a küszöbre tette, úgy érzi, a fénylő gömböcskék elé úsztak. A hatalmas sötétségben kis golyócskákból álló fénysor húzódik a hófehér farkas előtt, ezzel kivilágítva neki egy utat. Nem tudja eldönteni, hogy most kövese a fénylő ösvényt, vagy menjen a másik irányba. Ugyanis mikor kilépett a szobából két felé vezet az út. Vagy jobbra mész a nagy ismeretlenbe, vagy balra, amerre a fénysor lebeg. A két lehetőség közt vacillálódott, de végül is balra ment, amiben biztos, hogy nem megy neki semminek. Szép lassan szedte a mancsait, míg egy újabb kereszteződéshez nem ért. Ott is, mint az előbb a ragyogó gömböcskék egy újabb utat világítottak fel, de ezúttal most jobbra. Nem volt mit tennie, mivel ha eddig nem volt semmi baja, akkor most sem köd, ugye?

Jobbra kanyarodva semmilyen változast nem tapasztalt: ugyan az a néma sötétség van mindenhol. Idő múltával egyre magabiztosan lépegetett a számára kialakított úton, míg a kertbe ki nem ért.

A kertben nincs akkora nagy sötétség, mint bent. Mint az égen a csillag, annyi kisebb-nagyobb virágok ragyognak. Néhol egy-egy fa is meglelhető, aminek gyémántként ragyogó apró kis virága van. De itt nem a virágok ragyognak, hanem a talajon lévő füvek is, kik kék és ezüst színben pislákolnak, míg a kertben lévő apró kis lények bíborhoz hasonlóak.

Egyre beljebb ment a virágok közé, míg egy rejtélyes alakot nem vélt felfedezni. A kert legértékesebb növénynél áll: bordó színű gyémánt rózsáknál, akik a kék-ezüst füvek között nőnek.