Meglepetésére ahogyan megfordult volna, valamibe beleütközött. Ez a valami nem más volt, mint az ismeretlen vendéglátója. Kínos mosolyt ejtett meg az arcán, mindig a kézben lévő tányért nézte.

-Neked csináltam, hogy egyél valamit. Biztos éhes lehetsz már. -mondta elhaló hangon. Félt, hogy mit fog reagálni az előtte álló. A vendéglátó Marci felé nyújtotta a kezét, hogy a tányéron lévő gyümölcsből egyen valamit. Marci ahogy érzékelte a kéz mozgását, remegni kezdett, és mennyire a helyzet engedi összehúzta magát. Az ismeretlen jó ízűen ette a falatokat, amelyet Marci vágott fel neki. Ezt látva egy kicsikét megkönnyebbült Marci, engedett a teszttartásból, és már nyugodtabban nézte, ahogyan az előtte álló eszik. De teljesen nem tudott megnyugodni, mert mégis engedély nélkül csinált valamit, egy számára ismeretlen helyen ismeretlen otthonában. Ezért nagyon elszégyelte magát, nem mert az előtte álló arcára nézni.

Az ismeretlen alak felfigyelt Marci cselekedetére, de nem tett semmilyen arra utaló jelet. A tálcáról elfogyasztotta az ételt, majd vissza kiment a kertbe, ahol Marci rátalált. A farkas elképedve nézett utána, majd elmosogatta a tálcát, és mindent visszapakolt a helyére. Szíve szerinta menne, de tudja, hogy ezzel csak ártana. Hogy lefoglalja magát elment megkeresni azt a kardot, amelyet egyszer már látott itt. Egyrészt lehet, hogy erről a kardról van szó, másként nagyon is felkeltette az érdeklődését.

Keresve az utat ment ki a kertbe, ahol ugyan úgy a rózsák közt állt az ismeretlen sötét alak magába roskadva. Marci kereste a szemeivel a kardot, de sehol sem lelte. Egyre közelebb ment a rózsákhoz, ahol a szélénél már érezte az ismerős érzést, mintha valaki hívná. Így óvatos léptekkel közelített a vendéglátója felé, pedig pont ezt nem akarta. Nem szerette volna pont most ezek után zavarni, de úgy látszik ott van az a valami, ami annyira magához hívja. Próbálta az ismeretlent nagy ívben kikerülni, hogyan kell a fenséges növényekre, nehogy jobban is rálépjen. Ahogy sejtette a földből egy fekete kard állt ki, mely körül sötét aura övezte. Lassan lépdelt oda felé, de egy visszahúzás ezt megállította.

-Ne menj hozzá közel, veszélyes! -hallatszódott egy mély, veszélyes hang, ami mintha a távolból jött volna. De ez nem így volt, mert aki ezt mondta Marcitól egy karnyi távolságra van. Marci félelmében megdermedt, és reszketve nézett hátra a válla felett. Egy dühös arc tárult elé. ~Végre valamit le tudok olvasni az arcáról. -gondolta magában Marci.

-De miért ne menjek hozzá? És miért lenne az veszélyes? -mutatott a kard irányába.

-Ha hozzá érnél meghalnál. -jelentette ki már higgadtabban. Nem szeretné elveszíteni azt a személyt, ki a nagy sötétségében jelenti a fényt, ami már oly régen elveszett. Fontossá vált számára a farkas, és nem hagyja, hogy bárki és bármi bántsa.

-Akkor az a kard A Halál Pengéje? -gondolkozott hangosan Marci, mire egy fejbólintást kapott válaszul.

-De akkor miért akarja, hogy oda menjek hozzá? -értetlenkedett Marci, és remélte, hogy talán nem húzta fel az előtte állót.

-Hogy érted, hogy azt akarja menjél hozzá? -tette fel neki a kérdést. Eddig még sosem senki nem számolt be arról, hogy a kard magához hívná. Mindenki a hatalom miatt akarta megszerezni a pengét, nem pedig azért, mert ő hívja magához.

-Nem tudom. Legutóbb mikor itt voltam, akkor is láttam és hívott magához, de akkor mással voltam elfoglalva. Aztán visszakerültem, és akkor az az érzés elmúlt. De mikor még egyszer ide jöttem, akkor sem éreztem. Most is csak a rózsáktól kezdve érzem, hogy hív magához. -próbálta elmagyarázni Marci, de nem értette.

-Lehet, hogy azért hív magához, hogy megöljön téged. -mondta az ismeretlen alak. -Már több ezer éve nem ölt meg senkit. Állatokat és növényeket nem öl meg, ha nem bántják, és az itteniek miért is tennék? Ezért is nő körülötte annyi növény.

-Hogy érted, hogy több ezer éve nem ölt senkit? Most hol is vagyunk? -ijedt meg Marci.