Maga után vonszolta be az ismeretlent, ki számára nehéznek bizonyult. Olyan érzése volt, mintha a világ súlyát cipelné a vállán.

Mire sikeresen elértek egy olyan helyiségben, ahol az ágy megtalálható, addigra már csak úgy folytatom, hogy az izzadság cseppjei. Kimerülten ültette le az alakot az ágyra, majd hagyta magára. Addig felfedezte az épület minden egyes kis zegzugát. Elsőnek egy labirintusra hasonlított, de ahogyan az ajtókon benyitott, úgy kezdett neki az egész kép összeállni. Már kiskorában álmodott erről, de ezt eddig nem ismerte fel. A nagy áttörést az egyik szoba jelentette. Mindig is erről a szobáról álmodott, de akkor ebben olyan dolgok történtek, ami akkor vele is. Így sosem tartotta furcsának, hogy mindig ugyan az a szoba jelent meg. De most máshogy volt. Az a szoba pontos mása nézett vele farkaszemet. Elsőnek megijedt, de aztán rájött, hogy itt nincs miért félni. A következő helyiségek már rémlettek neki. Az agya eldugott kis része szipítozott érte,

Végül eljutott a konyhába. Meglepődött rajta, mert sosem álmodott róla, meg ekkora épületben máshol képzelte el a konyhát. De azért örült neki, hogy hamar meglett, mert már farkaséhes volt. Már egy ideje nem evett, és az étel gondolatára már egy nagyot ismét múlt a gyomra. A szekrényekben keresett valamilyen ehetőt, de nem talált. Az egész konyhát tűvé tette, valamilyen ehető után kutatva, de nem talált semmit. Ekkor a nagy ablakon kinézett, ahol egy másik kert tárult elé. ~ Ezek szerint több kert is van itt, vagy ugyan az, mint amit az előbb láttam? -gondolta magában, majd egy ajtót kezdett keresni, amin keresztül ki tud jutni a kertbe. Szerencséjére volt is egy, eldugva a konyha sarkába. Pici kis ajtóról van szó, mely, ha nem tudod, hogy ott van, akkor sosem találod meg.

Kint kilépve a kertbe gyümölcsfák sokasága tárult elé. Különböző gyümölcsök lógtak le róla. Összesen csak egyet ismert fel, a gránátalmát, a többiről fogalma sincsen. Az egyik gyümölcs hasonlított a szilvához, de ez jóval nagyobb és narancssárga színű volt. Aztán a másik egy körtéhez tudná hasonlítani az alakja miatt, de ez olyan kékesen világított, valamint sokkal kisebb volt nála. Aztán volt még egy harmadik is, amit végképp nem tudott hova rakni. Rózsaszínű héja egy részen felfelé áll, míg a másik az ellenkező irányba. Nagy, labdaméretnyi gyümölcsről van szó. A fán csak kettő terem.

Marci odament hozzájuk, majd amennyit elért leszedett egy-egyet. A nagy labda gyümölcsöt ott hagyta. Ahhoz nem mert hozzá nyúlni, ki tudja, hogy fog ezért haragudni az alak. Említésére gyorsan még szedett össze annyi zöldséget és gyümölcsöt, hogy mind a ketten jól tudjanak velük rakni. Még sosem főzött, vagy sütött, így maradt annál, hogy gyorsan felvágta apró darabokra, aztán kész is van. Ha egyedül lenne, akkor simán csak megmosná, aztán enné is.

Aztán felötlött benne az a gondolat, hogy lehet, hogy a vendéglátója nem szereti, vagy nem is eszik. A konyha üressége erről tanúskodik. De ezt ő nem tudja elképzelni, hogy melyik az az élőlény, aki nem eszik semmit. Állítólag az istenek is esznek valamit, vagy isznak. Nem azért, mert éhesek, hanem ők is megkívánták. ~Talán ő is enne valamit. -tűnődött el magában Marci, majd igyekezett vissza abba a szobába, ahol hagyta őt.