-Nyugi, nem kell félned. Itt biztonságban vagy. Hogy hol is vagyunk, azt pontosan én sem tudom. Nem tudom elmagyarázni azt a valamit, amit még elképzelni sem tudsz.

-Akkor valami ősi helyen lehetünk?

-Hmm, neked igen. Nekem ... már más. Ez vagyok én. -mutatott körbe. -De nem ez, hanem minden más. Amit látsz és amit nem. Mindenhol ott vagyok, de sehol sem. -mondta az ismeretlen Marcinak.

-Ezt nem teljesen értem. -értetlenkedett még mindig Marci.

-Hogy is mondjam el neked. -tűnődött el egy picikét, majd hirtelen valami az eszébe jutott. -Mond, mennyire ismered a mitológiát? -tette fel végül a kérdést Marci számára.

-Nem teljesen. Egy két dologról hallottam, de nem sok mindenről. -mondta Marci halkan, ami a nagy csendben csak úgy visszhangzott.

-Azt tudod, hogyan magyarázzák az ókori görögök a világ létrejöttét?

-Azt tudom. Kezdetben volt Khaosz, majd kivált belőle Erósz, majd utána jöttek Gaia, Tartarosz, Erebosz, és végül Nüx. Aztán Erósz volt a szerelem ősereje, így Gaiából kivált Uranosz, és nekik lettek gyerekeik. A titánok, titaniszok, hekatonkheirek és a küklopszok. Aztán a titánok és titániszokból lettek az istenek, majd az istenekből is lettek istenek. -mondta el röviden, amit tudott.

-Hmm, mondhatni így volt. -hagyta rá. -Akkor már könnyebb lesz ezt a helyet elmagyarázni. Úgy kezdett, hogy volt Khaosz. Azt tudod, hogy ő, hogy jött létre? -tette fel a kérdést.

-Nem, nem tudom. -válaszolta csalódottan. -Én csak úgy tudom, hogy csak úgy volt.

-Hmm, ez igaz is lenne, de rajta kívül mindegyik valamiből lett. Akkor Khaosznak is lennie kellett valamiből, hogy aztán kiváljon az az öt. -magyarázta az ismeretlen Marcinak. -Te is valakiktől lettél, nem csak úgy magadtól létrejöttél. Szóval akkor Khaosznak is lennie kellett valamiből.

-Akkor talán az emberek tudatlanságából, ismeretlenségéből lett?

-Közel jársz, de nem teljesen. Valóban abból is van. De gondolkodj nagyobb dolgokban. Szerinted, az emberek mit vizsgálnak olyan bőszen? -tette fel számára azt a kérdést, amire egyáltalán nem tudja a választ. -Az egyik a feketelyuk. Mindent magába olvaszt, és ez ellen nem tudnak mit kezdeni, ezért számukra ismeretlen, hogy mi is rejtőzik benne. Nem tudják elképzelni, hogy mi lakozik benne.

-Akkor most egy ilyen feketelyukban vagy miben vagyunk?

-Nem. Ez annál nagyobb. Annál csak egy dologra koncentrálnak, nem pedig másra. De ebbe tartozik ez a lyuk felfedezése is. Halottál már valaha az űrkutatásról? -tette fel neki a kérdést, mire végül egy bólintást kapott válaszul.

-Csak annyit tudok róla, hogy minden olyant vizsgálnak, ami a Föld felett van, túl az égen. -magyarázta Marci.

-Igen. És valaha elképzelted az űrt?

-Igen, de állítólag olyan nagy, hogy ezt nem lehet.

-Pontosan. Egy olyan valamit akarsz elképzelni, amit még elképzelni sem tudsz. Ez vagyok én, és most is itt vagyunk.

-Szóval akkor benned vagyunk, és saját magadból készítettél egy kisebb emberi alakot? -tette fel a kérdést Marci bizonytalanul.

-Igen. -jött rá a helyeslő válasz.

-Akkor a mítoszok szerint te vagy Khaosz?

-Hmm, igen, de nem tudom, hogy nekik honnan jött ez a név. Meg aztán nem is annyira jön be, de jobb, mint egyesek kitaláltak még. -közölte Marcival, aki nem mert azokra a nevekre rákérdezni.

-De akkor majd hogyan szólítsalak?

-Annak, aminek szeretnél. -mosolygot rá a fiúra. Az ő szájából még azokat a ronda neveket is szívesen hallgatja, nem érdekelné, hogy utálja azokat.

-Akkor egyelőre maradok a Khaosznál. Sosem voltam jó a nevek kitalálásában. Az egyik őzet is Őzikének neveztem el. -vidult fel egy kicsikét.

-Ahogy szeretnéd. -bólintott rá Khaosz is.