-Ha ilyen gyorsan meglettek a fegyverek, akkor mi lesz a következő lépés? -tette fel Marci a kérdést.

-Meg kell mentenünk azt a másik kettőt. Itt másként telik az idő, mint odalent. Ez idő alatt Gaia magába zárta őket, hogy azzal a kettővel tudja zsarolni az isteneket. Igazán dühös volt Tartaroszra meg a gyermekeire, mikor majdnem az összes félistent megölték.

-De ugye még élnek? -tette fel aggódva a kérdést Marci.

-Persze, hogy élnek. Nem a legjobb körülmények közt, de azért összetehetik a két kezüket, hogy ne kínozzák meg őket.

-Hol tartja fogva őket?

-Ott, ahol te mosolyognál rajta. Habár ~ az istenek ezt nem annyira díjaznák. -mosolygott el Khaosz.

-Az Olimposz alatt? -gondolt arra az épületre, ahol szoktak lenni az istenek.

-Nem teljesen teljesen, de jó helyen jársz. A hegy alatt.

-Az Olümposz hegy alatt? -világosodott meg Marci.

-Igen. -jött a rövid tömör válasz.

Az elkövetkezendő néhány órában Khaosz összeszedte magát, valamint egy két régi társaival is konzultált. Marci türelmesen várta Khaoszt, helyett a kertet fedezte fel, valamint gyakorolták egy kicsikét. Itt nem félt, hogyha véletlenül rosszul sülne el az ereje, akkor környezetében súlyos kárt tesz, vagy magában. Khaosz világosan kijelentette neki, bár nem lesz itt, vigyázni fog rá, és ha olyant csinál, akkor majd megállítja. Azt is megígérte neki, hogyha majd ketteseben lesznek legközelebb, akkor majd megtanítja egy-két dolgot is. Addig csak gyakorolnia kell, elsajátítania a saját stílusát.

A csomagok készen álltak az útra, ahogyan ők is. Marci izgatottan ment közelebb Khaoszhoz, ki másodpercek tört része alatt Görögország Olümposz hegyére vitte magukat. Marci tátott szájjal nézett. Elsőnek azért, mert nem hitte volna, hogy ilyen gyorsan itt lesznek, másrészt pedig a lenyűgöző tájban csodálkozott.

Mintha földrengés szelné át a hegyet, olyan erősségű földmozgás volt a talpuk alatt. A hegy szó szerint üvöltözött, így Marcinak és Khaosznak is be kellett fogniuk füleiket. A föld ketté vált, s a résen keresztül csak úgy özönlöttek ki a szörnyek. Különböző méretűek és kinézetűek voltak. Akadt köztük százlábúak, titánok, óriások, küklopszok, gorgók, kimérák, hidrák, Minótaurosz, Midasz, és még sok mindenki, kik az istenek ellen fordultak. A szörnysereg ketté vált. Az egyikük maradt a hegynél, míg a másik fele egy kapun keresztül távoztak.

-Olyan helyekre mennek, ahol mások is laknak. Mindent és mindenkit el fognak pusztítani. -válaszolta meg Khaosz a fel nem tett kérdést.

-De akkor veszélyben van a családom is, meg a barátaim. -ijedt meg Marci.

-Nem kell félned. Elsőnek úgysem őket támadják meg, hanem azokat kik ellenük vannak. Aztán térnek át azokra, kik úgymond semlegesek. Apukád ezt nagyon jól csinálta, hogy semleges lett, bár az istenek szemében egy nagyon erős tüske, így mindig vadásznak rájuk.

-Ezt tapasztaltam. -húzta el a száját Marci, ki már tapasztalta ezt a "szeretetet".

-Akkor induljunk. Minél előbb nekiállunk annál előbb végzünk. -mondta Khaosz, majd le akart indulni a hegy tetejéről, mert ugyanis a bejárat az a hegy alján van.

-Várj! Miért most megyünk le oda, mikor teli van szörnyekkel? És még ott van Gaia is. Odalent úgy mondva ő az úrnő, nem?

-De. De most nincsen itt, vagyis nem erre a helyre összpontosít. Nem tűnik fel majd neki, hogy elvisszük onnan a két fiút. Mint már tudod erősebb vagyok nála. Most csak az a lényeg, hogy úgy kelljen járnunk, hogy ők ne vegyenek minket észre. Ha lebukunk, akkor van vége mindennek. -magyarázta Khaosz, mire Marci szíve már a torkában dobogott.

-Rendben, akkor induljunk. -mondta Marci, majd haltalanul elindult lefele. Szerencsére hamarabb tudott alkalmazkodni az új környezeti viszonyokhoz. Khaosz is mögötte osont le, a sziklák közt megbújva. Marciban előjöttek a farkasi ösztönei, így már mindenre ügyelt, hogy a legkevesebb feltűnéssel leérjenek. Khaosz is próbálkozott csendesen járni, amit már az évmilliárdok során sosem tett, így újra bele kellett jönnie a gyakorlatba.

Szerencséjükre sikeresen értek le a hegy aljához, ahol minden egyes méteren egy-egy szörny állt. Voltak, akik vigyáz állásban őrködtek, de a nagy részük vígan heverésztek, és egymásnak fifogtatták az erejüket. Kisebb körben álltak egymással szemben, miközben a közönségük hangos kiáltásokba nem kezdtek. A szél szerencséjükre csendes volt, így a szagukat sem tudja feléjük fújni.

Khaosz intett egyet Marcinak, hogy most már induljanak. Marci bólogatva követte, majd mentek le együtt a föld alá.