A sötétben burkolt alak próbálta rávenni, hogy forduljon vissza, és menjen el innen. Attól, hogy ő az univerzum leghatalmasabb lénye, de az ösztönző és az akaratot oly sok erővel tudja csak irányítani. És most is ezt csinálta. Az erejét bevetve irányította a kis farkasát, hogy menjen el innen. De azt a saját erejére is szükség lesz, hogy, hogy vissza tudja küldeni a saját világába.

A hófehér farkasunk nem tudja, hogy mi változtatja körül. Az egyik pillanatban azon viaskodik, hogy az ösztöneinek engedjen, a rejtélyes alak felé menjen, vagy fusson; majd ez után jött egy nagy húzás, és minden elsötétült. A távolban egy kis fényt vett észre, ami tovább közeledett felé, majd ő is elnyelte. Innétől kezdve minden elsötétült számára.

...

Madarak dallamára, szellő lágy szimogatására és a jól ismert fűkre és fák illatára kelt fel. Egy eldugott kis tisztáson találta magát, a földön fekve. De történt vele más dolog is. Meglepő számára, ezért ezt az érzést a tél beköszöntével érezte, mikor az egyik napról a másikra köszöntött be a hideg időjárás. De most nem ez történt, mert a nap verő fényesen ragyogott, de mégsem mondható melegnek, hogy mint kimész és majd szétégette a bőrödet. Tavaszi időjárásnak mondható az egész, annyi különbséggel, hogy a növény mind mind zöld árnyalataiban díszelegtek.

Farkasunk hamarosan rájött, hogy nagy változáson ment át, ami nem volt egy kellemes élmény. Elsőnek kezdjük azzal, hogy a hófehér bundája nyomtalanul eltűnt. Mancsok helyett kezei nőttek, és a lábai sem úgy néznek ki, mint eddig. Egyedül tán, ami megmaradt a régi önmagából, az a hófehér haja, a bőre és a tengerkék szeme.

Nehezen ülő pózba tornászta magát, és nézett elsőnek magára. Az ijedség és a félelem uralta a testét és a lelkét is. Körbe nézve viszonylag megkönnyebbülve ruhadarabokat vélt felfedezni. Azért szerencsére megvan neki a kellő tudása e téren, így sokat nem várt, hamar felkapta magára. Egyszerű kék ​​nadrágról és egy fehér pólóról van szó, míg a cipője is egy átlagos fehér tornacipő. Azt, hogy került ide, és minő meglepődésből honnan tudta a méretet (még maga sem tudja) megint elszállt a már lassan visszatérő látszó bátorsága.

Nem tudja, merre is menjen. Ezelőtt még sosem járt itt, és még a szagokat is halványabban lehetett érezni. Hallására megint nem támaszkodhatott (megint), mert az is gyengébb lett. Így egy tetszőleges úton indult el, remélve, hogy nem keveredik semmilyen bajba. Mert mint ahogy a hallása szaglása is rosszabb lett ebből kifolyólag az ereje is megcsappant. És még ki tudja, hogy még milyen alapvető érzékelt veszítette el, a farkas alakjából az emberi alakba lépve.