-Akkor irány .... Hova is kell mennünk? -tette fel a kérdést Valér.

-Ezt pontosan én sem tudom. -mondta el őszintén Marci. -Elsőnek ő vitt oda magához, és hozott is vissza. A második alkalomkor csak lélekben voltam ott, mikor el voltam ájulva. -közölte velük Marci lehajtott fejjel.

-Mikor el voltál ájulva egy sötét maszlag borította be a tesztet. -mondta neki Max. -Akkor ezek szerint ő lehet az, és így próbálhatott védeni, vagy gyógyítani. Vagyis fontos vagy a számára, ami annyit jelent, csak meg kell kérnem, hogy vigyen minket magához. -fejezte be a gondolatmenetét Max.

-Hogy kérjek meg valakit valamire, ha azt sem tudom, hogy mi a neve? -tudakolta Marci, amiben azért van igazságalap is.

-Mi sem egyszerűbben. -mondta Valér, valószínűleg Max a kardja lapjával teljes erejéből fejbe vágta Marcit. Vagyis akarta, mert azért a farkasnak jó reflexei vannak, és látta a szeme sarkából a támadás előjelét is.

-Most komolyan le akartatok ütni!? -háborodott fel Marci.

-Valahogyan el kell ájulnod, hogy újra találkozz vele, különben nem tudunk hozzá eljutni. -mondta nyugodtan Valér, ki kezét a farkas vállára tette nyugtatás képekkel.

-Lenne egy egyszerűbb módja is. Igazán szólhattatok volna. -mondta még mindig felháborodottan. Majd leült a fűbe, és kezdett a környezetére koncentrálni. Ez sosem ment neki, hogy megértse, mi zajlik körülötte. Mindig csak egy dologra tudott koncentrálni, így a teljes egész nem látta át. Ha meg is próbálná, akkor mindig beájult, vagy elszállt minden energiája. Ekkor semmit nem tud tenni, de a tudatánál van és még viszonylag homályosan lát.

Most is próbálkozott hátha sikerülne neki. De nem tudja. Már megint az a nyomasztó érzés, a feladás, halálvágy lengte körbe. Egyből felismerte ezt, hiszen ezt már egyszer átélte. Kereste a forrását, hogy hol lehet, de csalódására mindenütt ott volt. Próbált neki gondolatban is üzenni, de ez sem jött neki össze. Csalódottan adta volna fel, de egy ismeretlen erő magához húzta. Újra ott állt a kertben, ahol legutóbb is volt, annyi különbséggel, hogy most emberi alakban van.

A sötét alak mintha szobor lenne. Ugyan úgy ott állt, mint mikor utoljára látta, csak annyi különbséggel, hogy visszafordította a fejét. Lassan, halktalanul elindult felé. Nem tehet róla, hogy ilyen a járása, már több éven keresztül csak farkasként élt. Természetes, hogy még most is néha előjönnek neki az ilyen tulajdonságai.

A sötét alakhoz érve próbálta megfogni több kevesebb sikerrel. Nem érezte a testét, olyan volt, mintha egy sötét ember formájú felhőbe nyúlt volna bele. Elsőnek megijedt, de tudta, hogy a mellette lévőnek segítenie kell. Próbált a szemébe nézni, ami szintén nem volt. Már teljesen magába olvasztotta a saját érzése. Fogalma sincsen hogyan tudjon neki segíteni. Próbálta magára hívni a figyelmét, de ezzel sem járt sikerrel. Így hát végül úgy döntött, hogy megpróbálja az épületbe vinni.

~Ott talán biztonságosabb lenne, mint itt kint. -gondolta magában, majd valahogyan próbálta megmozdítani. Mihelyst nem tudja megfogni, kénytelen lesz használni az erejét. Nem teljesen tanulta meg az ereje irányítását, vagy használatát. De miért is tette volna, ha egyszer senki nem volt a közelében, kinek ilyen mágiája lenne. Próbált az előtte lévőre összpontosítani, hogy valahogyan szilárddá tegye. Bele telt neki egy kis időbe, mire sikerrel járt. Azt már pontosan nem tudja, hogy mennyibe. Legutóbb mikor itt volt, akkor is feltűnt neki, hogy itt másként telik az idő, mint a való életben.