Oda leérve sötétség tárult a szemük elé. Khaosz, ki már megfelelően hozzászokott, magabiztosabban ment, mint Marci, ki félelmében meg sem írták mozdulni. Nem mert egy árva szólt sem szólni, hátha valaki ebben a nagy csendességben, mely körbe övezik őket, meghallják. Khaoszt szerencsére hamarosan észrevette, hogy nem követik, így visszafordulva kézen fogva indult el már Marcival. Marci igyekezett szedni a lábait, de közben nagyon is félt. Sosem szerette, mikor a látását elvették, vagy más érzékszerveit. Az a baj, hogy ezt már többször megtapasztalta, mikor Khaosznál járt, vagy mikor el volt ájulva. De nem szerette azokat!

Egy idő után hirtelen megállt Khaosz, akinek neki ment Marci. Nem számított rá, hogy nemsokárra megállnak. Khaosz elengedte a kezeit, majd a mellkasára nyomta, jelezve, hogy maradjon ott. Marci különféle szörny hangokat hallott a távolban. Halkan visszhangoztak a falakról, de neki ennyi is éppen elég volt, hogy jól kivehető hallja őket, jelent a kitűnő hallasának.

Órák telhettek el, mire Khaosz visszatért, de nem egyedül. A szörnyhangok egy idő után abbamaradtak, és újra a nagy némaság övezte a területet.

Khaosz kézen fogta Marcit is, majd vissza a hegy tetejére vitte őket. Ekkor láttak újra napfényt Max és Valér. Nem tudták, hogy ki mentette meg őket, de Marci gyorsan tartott nekik beszámolót, hogy mi is történt. Nem érhettek rá, hogy alaposan kikérdezzék Marcit és Khaoszt, most cselekedniük kellett.

-Sajnos itt ketté válnak az útjaink. -mondta Khaosz, mire Marcinak fal fehér színű lett az arca. -Nem kell félned, nem megyek el. -mondta inkább már Marcinak nyugtatás képen. -Valér és Max itt maradnak, és megküzdenek velük. -mutatott le a völgybe, ahol több százezer szörny tanyázik. -Nem kell félnetek, a barátaim, valamint az ő hadseregük is mindjárt itt lesznek. Addig mi elmegyünk a többieket levadászni. -közölte velük Khaosz a tervét.

-De miért kell szét válnunk. Nem egyszerűenbb úgy, hogy együtt küzdünk meg? -tette fel a kérdést Valér.

-De, de akkor észrevenne minket Gaia meg a többieket, és így már nehezebb lesz úgy elpusztítani őket, hogy kevesebbet okozzunk az embereknek. -magyarázta Khaosz Valérnak.

-Jöjjenek csak. -szólalt meg Marci egy idő után. -Ahhoz, hogy végleg csak mítoszok legyenek, akkor csak én tudom őket elpusztítani.

-Az, hogy lehetséges? -tette fel egyszerre a kérdést Max és Valér.

-Úgy, hogy őt választotta A Halál Pengéje. Egyedül annak a fegyvernek van annyi ereje, hogy egyszerre több mindent megsemítsen, és ez alól senki ne legyen külön. -magyarázta Khaosz a másik két fiúnak. -De ezt nem engedem! Bele gondoltál abba, hogy ezzel meg is ölheted saját magadat? Ez a halál elől még én sem tudnálak megmenteni! -akadt ki végleg Khaosz, aki épphogy csak vissza tudta tartani a saját hangját.

-Bele gondoltam. Mégis jobb lenne egy áldozat, mint olyan sok. Akkor csak én halok meg, és mindenki más élhetné a jobb életét, mint most. Azt már nem engedhetem meg, hogyha egyszer képes vagyok rá, akkor csak tétlenül nézzem, hogy egy csapat másik felét megöljük, vagy belőlük! -mondta Marci elszánt arccal, és ez nem kell ott jelent meg. A kard is fényleni kezdett, hogy ő is szívesen benne lenne, hogy olyan sok mindenkit elpusztíthat.

* Vigyázz rá! -parancsolta meg Khaosz a kardnak, ki egy kis szelet küldött Khaosz felé beleegyezés képen. *