Céltalanul bolyongott a sűrű fák közt, utat nem találva. Hiába reménykedett az erdőből kivezető útban, vagy nagy szerencséjére az erdeje közelében van, de ezekre semmi kilátása sincsen. Már az elejétől tudta, hogy most ismeretlen vizeken jár, ahonnan nehezen köd távozni.

Távolban egy hatalmas dombot vélt felfedezni, aminek a tetején csak egy fenyőfa áll, magányosan. Nem emlékezett volna rá, hogy valaha is járt errefelé, de egy belső hang pont abba az irányba akarja küldeni. Nem volt neki más választása, minthogy hallgasson rá.

Szerencsére gond nélkül eljutott odáig. A dombon felérve egy kapu tárult elé. Vastag, hófehér márványból készült, amin valamilyen furcsa felírat található rajta. A kapun átnézve az erdő másik oldal látta, de az agya egy kis sarkából tudta, hogy ez csak a látszat, hogy a kapun túl egy teljesen más világ rejtőzik, mint amit most lát. Ennek megfelelően egyre mélyebben furakodta magát ez a gondolat, és vele együtt felülkerekedett a mindent elsöprõ kíváncsisága. Mi is lehet az a bizonyos kapun túl? Milyen világ rejlik ott, és talán az a nyitja, hogy hazataláljon a falkához és legfőképpen az anyukájához.

A kapun átlépve egy fura világ tárult elé. Lovak repültek az égen, míg a másik része egy elkerített kis rész nyugodtan legelésztek. Körülöttük emberek futkároztak, vagy vívtak egymással. Egy hatalmas elefántot is vélt felfedezni, aki éppen egy nem is tudja mi felé megy. Egy ló és egy ember keverékéből jöhetett létre, de hogyan azt nem tudja. Hirtelen egy hatalmas robbanás ütötte meg a fejét, mire a nyugodtan legelésző lovak mind elrepültek, és az égen repkedők is eltűntek. A robbanás utáni porfelhő eloszlása ​​után egy óriás tárult a szeme elé. Üvöltve rontott az ott lévő emberek felé. Taposta, dobálta és a bunkósbotjával verte agyon őket, kik, mint egy hangya módjára egyszerre próbálkoztak az óriás ellen. Mindegyikük meghalt, míg az óriás röhögve folytatta tovább a pusztítást. Később a robbanás helyén újabb valamik jöttek elő. Ezt már ő is be tudta határolni, hogy mi is ez. Régebben találkozott egy ilyennel, és nem éppen volt egy kellemes találkozás vele. Egy csapatnyi kiméra jött elő, akik szintén az ott lévőket támadták az óriás kivételével. Az emberek az életüket már félve menekültek volna el, ha nem ölik meg őket. De ez sajnos nem így történt. Mindenkit megöltek, kiket láttak. Miután senki sem mozgott a környéken rajtuk kívül, egy jó nagyot szippantottak a levegőből. Biztosan a szagukat keresik, túlélők után kutakodva. Mihelyst nem találtak senkit, így amilyen gyorsan csak jöttek, olyan gyorsan is távoztak. ha nem ölik meg őket. De ez sajnos nem így történt. Mindenkit megöltek, kiket láttak. Miután senki sem mozgott a környéken rajtuk kívül, egy jó nagyot szippantottak a levegőből. Biztosan a szagukat keresik, túlélők után kutakodva. Mihelyst nem találtak senkit, így amilyen gyorsan csak jöttek, olyan gyorsan is távoztak. ha nem ölik meg őket. De ez sajnos nem így történt. Mindenkit megöltek, kiket láttak. Miután senki sem mozgott a környéken rajtuk kívül, egy jó nagyot szippantottak a levegőből. Biztosan a szagukat keresik, túlélők után kutakodva. Mihelyst nem találtak senkit, így amilyen gyorsan csak jöttek, olyan gyorsan is távoztak.

Még várt pár órát, hátha még visszajönnek. De nem történt semmi, ezért halkan és óvatosan leosont a mészárlás helyszínére. Elszörnyedve látta a sok holttestet. De egy furcsa dolgot vélt felfedezni. Ha tudták, mert ki nem tudja, hogy bármikor megtámadják őket, vagy hogy veszélyben vannak, akkor miért nem úgy öltöztek!? Mert a napszakra nem fogható, a nap már nagyban sütött a feje felett. De mindegyiken csak egy sima póló, nadrág és egy pár cipő található. Némelyiknek egyéb kiegészítői voltak. De a legfurább az egészben, hogy csak egy részüknél volt fegyver, de a másikaknál nem volt. Biztosan gyors rajtaütés volt az egész, és ez a fél nem számított a mostani támadásra. De akkor miért volt egy csapat lány kiöltözve, mintha egy srácot akartak volna elcsábítani?